A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
A helyi nemzeti bizottság irodájában népes férfitársaság verődött össze. Csizmás, bajszos emberek ülnek a székeken. Fejünk fölött kék füst gomolyog. Az avatatlan szemlélő azt hihetné, gyűlést tartunk. Nem gyűlés van: régi emlékeket, hiedelmeket, népszokásokat idézünk fel. Óvári bácsi, nyugdíjas efsz-tag és a hnb-titkár a két hangadó, de a többiek is közbeszólnak, ha eszükbe jut egy-egy ifjúkori élmény. A december egykor a vigalmak, lakodalmak, disznótorok, a mozgalmas események hónapja volt. Az eldugott falucska fiataljai már december elején összejöttek, megbeszélték, hogy karácsonykor bált rendeznek. A mulatság színhelye az iskola vagy valamelyik ház tágasabb szobája volt. Aztán eljött a várva várt Luca-estéje. A fiatalok végigjárták a falut, és egy-egy marék magot, kukoricát dobtak az ablakokra. Leszereltek és kicseréltek néhány nagykaput. Reggel járhatak a gazdák házról házra: nem tudták, hol lelik meg a saját kapujukat, és kié díszeleg a helyén. A bojtárgyerekek a szomszéd falvakba is elmentek kolompolni, ördögött űzni, (rontás ellen fokhagymával kellett bekenni az istállóajtókat), s ha tönkrement a nagy sárban a cipőjük, volt mit hallgatni a haragos szülőktől. Luca-napkor elkezdék faragni a Luca székét, mindennap csináltak rajta valamit, úgy osztották be a munkát, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Karácsonyeste összegyűltek a lányok meg a legények valamelyik háznál, megszólalt a citera, a harmonika, a hegedű; foszlós kalács, mézes pálinka került a terített asztalra. Éjféltájt az az ember, aki a Luca-székét készítette, hóna alá fogta a széket, s a szuroksötét éjben kivitte a keresztútra. Ott varázskört rajzolt, és a kör vonalán belül leült a székre. A szabály az volt, hogy bármi történjen, nem szabad elmozdulnia a helyéről. Ha nem rémült meg semmitől — a hiedelem szerint — a boszorkányok megadták neki, amit kért. Olyan képességet nyerhetett például, amellyel meg tudta állítani az úton haladó lovaskocsit. Óvári bácsi még emlékszik egy régi mesére, amelyet igaz történetként adtak elő a fogatlan, ráncos öreganyók az álmélkodó fiataloknak. Zsindelyezték a templom tetejét, s az arra robogó hintó hirtelen megállt, nem tudott tovább menni. Verte a lovakat a kocsis, de hiába. — „Engedj utamra!“ — szólt fel a tetőn tevékenykedő férfinak. — „Csak eredj“ — hangzott a válasz. De a lovak nem indultak el. A kocsis leugrott a hintóról, kisbaltával ráütött a rúdra, mire a „bűbájos“ nyomban lepottyant a tetőről. A kocsis is ismerte a tudományt, mely a tetőfedőnek megadatott. RIGMUSOK, ŰRDŰGÜZÉS, NYÚLPECSENYE A karácsonyesték megszokott eseménye volt a pásztorok jövetele is. Réztrombitát, ökörszarv-tülköt fújtak bő gatyában a pitvarok előtt, és a háziasszonyok kisiettek, kalácsot dugtak a tarisznyájukba. A fiatalok csoportokat alkotva énekelni jártak az ablakok alá, s nekik is kalács és pénz volt a jutalmuk. Olykor találkoztak a kipingált arcú betlehemesekkel, akik nehéz báránybőr subában keresgélték a kiskapuk ]<ilincsét. Szilveszter-estre kakast és nyulat vágtak, egész nap sütöttek, főztek. A ráncos szoknyában belibbenő leány illatfelhőben úszó, rózsás arccal kínálta az ételt a jókedvű vendégeknek. A mákos- és túrósguba sem hiányzott a megrakott asztalról. Másnap reggel a gyerekek korán keltek. Fürgén ugrottak ki a csíkos dunna alól, s indultak újívet köszönteni, szerencsét kívánni, hiszen kalács, szalonna járt ki érte. A hnbtitkár még nem felejtette el a régi rigmust, sokszor elmondta gyerekkorában : Ebben az újban vigadjanak, nekem szalonnát adjanak, ha nincsen a házban, van a kamrában. Ugorjon ki, friss gazdasszony, hozzon iziben egy darab szalonnát! Boldog újévet kívánok! Újév napján disznótoros vacsorák voltak, és jókedvben, rigmusban azok is bővelkedtek. Ma is ölnek disznót a környéken, nagy lakomák, esküvők is vannak, de a fonó és a régi gömöri népszokások lassanként feledésbe merülnek, mint a petróleumlámpa, melynek helyén villanyégő világít. A fiatalok zöme messzire jár dolgozni, s amikor hazajönnek, a televíziót nézik. A keresztúton, ahová hajdan a Luca-széket vitték, autóbusz dudál. Az idei Luca-estén csak egyetlen nagykaput elmeitek le — a szomszéd faluban. Feltették egy teherautóra, s ha a sofőr észre nem veszi, elvitte volna, a hetedik határba... Január elsején a gyerekek már csak a közeli rokonokhoz mennek el újévet köszönteni. A mosolygós arcú titkár és Óvári bácsi kísér ki bennünket a havas útra. Az öregember az első világháborúban tüzér volt, háromszor sebesült meg. Görcsös botra támaszkodik, műlábát mereven húzza maga után. Süt a nap, a fehér mezőre tiszta, kék ég borul. Kakas kukorékol. Vajon kinek a fazekában találja magát őkelme Szilveszter-este? Mivel mi rigmust nem tudunk, prózában kívánunk ízletes pecsenyét és holtig tartó jókedvet a falu lakosainak. VERES JÁNOS 11 ZS. NAGY LAJOS versei: A SZÉL Amott az Óceán fölött még vihar volt és toporzékolt, hajók kéményén kukorékolt, de most utcánkba költözött, lepkéimet még elsodorja, s szárnyára ejti szép fejét — — a rigók kicsípték szemét, s csak kóvályog vakon, botolva. NEVETTEM Aztán benyúlt a bal belső zsebébe kivette pisztolyát szívemre célzott és lelőtt. Én csak nevettem: „Nincs is fegyverttartási engedélye!" VÉRED Véred befesti a mezőt, fájdalmadtól üvölt az erdő s mert könnyen adtad meg magad, ne reméld, hogy az angyal eljő. LESED Miként a hámozott gyümölcs porcelán tányérján az Úrnak, lesed az Ö agyarait amelyek majd belédfúródnak.
