A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
Lőrinci Gyula, a CSEMADOK KB elnöke ünnepi beszédét mondja November közepén rendezték meg Kosicéban (Kassán) a VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat. A rendezvényen megjelent Lőrincz Gyula, a CSEMADOK KB elnöke, valamint a kerületi, járási, városi párt- és állami szervek képviselői. Az idei irodalmi és kulturális napok kétnapos szemináriummal kezdődtek. A megnyitó beszédet Lőrincz Gyula tartotta. Megnyitójában hangsúlyozta: az országos rendezvénynek az a célja, törekvése és küldetése, hogy a résztvevők még jobban megismerjék az igazi Fábry Zoltánt, a Közép-Európában is számottevő és elismert antifasiszta írót. A megnyitó után két előadás következett. Az elsőt Ritzkó Béla, a CSEMADOK városi bizottságának elnöke, a másodikat pedig dr. Juraj Fürdik kandidátus tartotta, majd felolvasták dr. Turczel Lajos: Fábry Zoltán írásainak visszhangja a magyarországi sajtóban című dolgozatát. FÁBRY I D Ő S Z E Délután a CSEMADOK székházában dokumentum-kiállítás nyílt meg Fábry Zoltán életművéről. (A kiállításról részletesebben is beszámolunk lapunkban.) Este a MATESZ Thália Színpadán emlékestet rendeztek. Lőrincz Gyula mondott ünnepi beszédet, melyben egyszerre szólt Fábryról és Adyról, mert Ady Endre költészetét Fábry Zoltán hozta emberközelbe és kötötte össze nemzetiségi életünkkel, hiszen Ady sürgette a Duna menti népek békés együttélésének és összefogásának szükségességét. Az emlékesten felléptek a színház Az ünnepi emlékest közönsége ZOLTÁN R Ű S É G E művészei; a kassai Szép Szó ifjúsági színpad tagjai pedig Gágyor Péter rendezésében bemututták a Fábry Zoltán: Ady igaza című művéből készült összeállítást. Ajtmanov: Anyaföld című művének bemutatásával a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad együttese aratott megérdemelt nagy sikert. A szeminárium másnapján Sándor László, Zalabai Zsigmond és dr. Csanda Sándor tartott figyelemre méltó előadást. Délután Stószon az irodalmi és kulturális napok résztvevői megkoszorúzták a Fábry-ház homlokfalán elhelyezett emléktáblát. A koszorúzási ünnepségen dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára mondott beszédet. Este a kerületben író-olvasó találkozókra került sor, amivel tulajdonképpen befejeződtek a VI. Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napok. Befejeződtek mint tavaly, vagy mint azelőtt, s nincs tovább. Csend. A látszat szerint újabb egyéves hallgatás követi a rendezvényt. Ideje volna már okos és hasznos szóval megtanácskozni, megkeresni és megtalálni a „hogyan tovább"-ra a választ. Meg kellene törni a csendet, ki kellene tágítani a kört, hogy Fábry Zoltán életművének és időszerűségének hullámverése minél nagyobb területekre eljusson, hogy felverje a csendet s hogy megtermékenyítően hasson mindannyiunkra. — Ib — Prandl Sándor felvételei A FOLYTONOSSÁG jegyében Aki jelenünket rögzíti — dokumentációt készít a jövő számára. Az írás, a kép, a celluloidszalag: jelentés a mindenkori jelenről a mindenkori jövőnek. A mai dokumentumok készítői — tudatosan, vagy anélkül — adósságainkat törlesztik a jövendővel szemben. Létünket igazolják és hitelesítik. Amiről nem készül emlékeztető — elvész, szerteporlad az időben; amit elfelejtünk rögzíteni, összegyűjteni ma — annak holnap, holnapután az utánunk jövők érzik majd a hiányát. Az általunk össze nem gyűjtött s nem rögzített dolgok utódainkat szegényítik. Emelhetnénk-e fejünket távolabbi horizontok felé Bartók és Kodály nélkül? A cantata profana, a Székelyfonó, a Galántai táncok nélkül? Visszanézhetnénk-e múltunk mélységeibe Kallós Zoltán Balladáskönyve nélkül? Újulhatnánk-e nyelvünkben Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának hiányában? Tanulhatnánk-e újra csodákról csodálatosan szólni Erdélyi Zsuzsanna könyvének imádságos nyelve nélkül? Mintázhatna-e kezünk méltóbb emlékműveket mint amikről Olasz Ferenc készített egész könyvet: fejfáinkat, kopjafáinkat megörökítve? És mi, szlovg(Elhangzott a IV. Fábry-napok dokumentumkiállításának megnyitásán) kiai magyarok — és nem magyarok — élhetnénk-e a Fábry-életmű, a Fábry-példa nélkül? E kiállítás, ha szerényen is, de ezt a sort folytatja, gazdagítja és erősíti a maga keretei között, a maga dokumentumaival. Az emberi hang, a vox humana megfogalmazójának arcát örökítette meg, s mutatja fel, immár végleges érvényű megfogalmazásban. Ezek a portré-ciklusok ma és itt kerülnek először nyilvánosság elé. Dokumentu mértékük fel becsű Ihetetlenségét a művészi megfogalmazás tisztasága, szépsége fokozza. Kólái Péter fotói az eddig ismert Fábryképet és képletet teszik teljessé, teljesebbé. A távolabbi jövő felé fordítvb tekintetemet e kiállítás képei mellől, úgy érzem, adósságainkból égy részt letörlesztettünk: a folytonosság mozgásába kapcsoltunk hagyományainkból, önmagunkból egy részt végérvényesen. „Mert vagyon a fa felől valami reménység, ha levágattatik is, ismét megújul, és az ő csemetéi meg nem szűnnek" — olvasható Reményik Zsigmond egyik könyvének címoldalán. A mi jövőnk: a fában meglévő folytonosság, önmagunk megújítása: tegnapi és mai értékeink közkinccsé tétele. A példa, íme, követhetően világít előttünk! 7
