A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-24 / 51. szám

A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme döntően befolyásolja a világ alakulását. A kommunista és munkáspártok megerősödtek s a föld számos országában győzelemre vitték a szocializmus ügyét. Mindez nem történhetett volna így a Szovjetunió létezése nélkül. A világ első szocialista országa ösztönzőleg hatott s ma is ösztönzőleg hat a forradalmi mozgal­makra, a nemzeti felszabadító harcra, a függetlenné vált volt gyarmati orszá­gok népeire. Jelenleg több mint húsz országban építik a szocializmust az európai, ázsiai és afrikai földrészen. A szocialista világrendszer erősödik és lényeges tényezője a világpolitika ala­kításának. A hatvanas években szembetűnően megváltozik a világ térképe. Az európai és az ázsiai szocialista országok létre­jöttén kívül további jelentős dolog a Kubában győzedelmesen befejeződött szocialista forradalom. De ugyanilyen jelentős tény az is, hogy a második világháború után egész sor ázsiai és afrikai ország vált függetlenné. A gyar­mattartó hatalmakat meglepte az Afri­kában és Ázsiában megerősödő nem­zeti felszabadító mozgalom. Mire észre­vették, hogy mi történik, már ki is csú­szott a talaj a lábuk alól. Szembe­találták megukat a politikai független­ségre szert tevő volt gyarmatokkal. A felszabadult és függetlenné vált or­szágok érezték a szocialista tábor szo­lidaritását. S ami ennél még fontosabb, hogy meg is győződtek a Szovjetunió vezette szocialista tábor segítőkészsé­géről. A politikai függetlenség kivívása után gazdasági függetlenség elérésére törekedtek. A szocializmus gondolata egyre von­zóbb, népszerűbb, s nemcsak a gyar­mati iga alól felszabadult országokban, de a tőkés államokban is. Földünkön ma kelettől nyugatig, északtól délig a világ minden nyelvén beszélnek a szo­cializmusról, mint olyan társadalmi rendszerről, amely biztosítja a szabad­ságot és az emberi méltóságot. Száz­harminc évvel ezelőtt jelent meg a Kommunista Kiáltvány, s akkor még csak körülbelül háromszáz lelkes híve volt a szocialista és a kommunista el­veknek. Azóta persze sok minden tör­tént, sok minden megváltozott. Ma több mint egymilliárd azoknak a száma, akik szocializmust építő országokban élnek. Marx, Engels és Lenin tanítása egyre mélyebb gyökeret ver száz- és száz­milliók tudatában. A szocializmus világ­­rendszerré válása félelemmel tölti el a monopóltőke urait. Ugyanis a kapi­talizmus nem ígér biztos és derűs hol­napot. A nemzetközi reakció mindent elkövet, hogy feltartóztassa a szocia­lizmus további előretörését. Ideig-óráig sikerül is vérbe fojtania a szocialista forradalmakat. Ez történt Chilében is. Kuba, Vietnam, Laosz viszont arra pél­da, hogy ahol a forradalmi hullám magával ragadja a tömegeket, ott előbb-utóbb győzedelmeskedik az új társadalmi rendszer. A Nagy Október szelleme hatalmas erő. Magával ragadja a latin-amerikai nincstelent, a gyarmati sorból szaba­dult afrikaiakat, ázsiaiakat stb. A tu­dományos szocializmus eszméje úgy terjed, mint a tűz. Szociális és nemzeti elnyomásban sínylődő emberek száz­ezrei és milliói keresnek kiutat kilátás­talan helyzetükből. S hamar rájönnek, hogy a kiút a szocialista rendszer. Ezt bizonyítják Etiópia és Angola népei. Ezekben az országokban nemrégen kegyetlenség és sötétség uralkodott. A gyarmati sorstól megszabadulva most az írástudatlanság és az évszázados nyomor felszámolását és a szocializmus felépítését foglalták programjukba. A fejlődésnek magától értetődően harc az ára. Azoknak a volt gyarmati orszá­goknak, amelyek a szocializmus útjára léptek, szembe kell nézniük az impe­rializmus támadásával, ravasz mester­kedésével és cselszövésével. Az impe­rialisták a neokolonizmus hívei, s arra törekednek, hogy visszaszerezzék el­vesztett pozícióikat. Ahol a mézes­madzaggal, a megfélemlítéssel és egyes politikusok megvesztegetésével semmi­re se mennek, ott agressziót alkalmaz­nak. Természetesen az újgyarmatosítók terveik végrehajtását illetően egyre nagyobb akadályokba ütköznek, s szem­be találják magukat a szocialista or­szágokkal is. A megvalósult szocializmus döntő világpolitikai erővé vált. A szocialista országok nélkül szinte elképzelhetetlen a jelentős világpolitikai események si­keres megoldása. A megvalósult szo­cializmusnak ezt a jelentős pozícióját a dolgozók áldozatkész munkájukkaf teremtették meg. A szocializmusban a munka dicsőség és becsület dolga. Az a társadalom, amely végérvényesen felszámolta a munkanélküliséget, gyor­san halad előre a gazdasági felemel­kedés útján. A szocialista tábor orszá­gai az elmúlt három évtized alatt ha­talmas utat tettek meg. Gazdaságilag megerősödtek és a dolgozóknak magas életszínvonalat biztosítottak. Az elért eredmények teszik lehetővé a gyarmati sorsból szabadult, függetlenné vált országok gazdasági megsegítését. A se­gítségnyújtás a szocializmus világmé­retű befolyását növeli. A függetlenné vált országok olyan segítőtársakra ta­lálnak a szocialista államokban, ame­lyek nem törekednek arra, hogy fel­áldozzák politikai függetlenségüket. A kapitalista országok részéről nyújtott segítséget politikai feltételekhez kötik. A szocialista országok feltétel nélkül nyújtanak segítséget, adnak kölcsönt, építenek gyárakat, nevelnek kádereket a volt gyarmati államokban. Mindezt azért teszik, hogy gyorsan felszámol­hassák évszázados elmaradottságukat és gazdasági függőségüket. A szocia­lizmus eszméjének ereje igazságában van. Gazdasági, politikai fejlődése állandóan növeli világpolitikai befolyá­sát. S ennek nagyon egyszerű az oka. A szocialista világrendszer országai nemcsak a szociális igazságtalanságo­kat számolták fel, de a lenini nemze­tiségi politika szellemében véget vetet­tek a nemzeti elnyomásnak is. Felszá­molták a kis nemzeteknek a nagy nemzetektől való függőségét, s az egyenlőség elve alapján olyan társa­dalmi közösséget hoztak létre, mint amilyenre a szovjethatalom épül. A vi­lág első szocialista országa a nemzeti­ségi kérdés helyes és igazságos meg­oldásában is példát mutat a még el­nyomott nemzeteknek. A kommunista és munkáspártoknak, valamint a szocialista tábor országai­nak egyik tartó pillére a proletár inter­nacionalizmus eszméje. A szovjet kom­munisták mélységes internacionalista politikája az elmúlt hatvan év alatt a marxizmum klasszikusai gondolatai­nak igazságát bizonyítják. Azt, hogy a nemzetközi tőke összefogásával szemben egyedül a proletariátus nem­zetközi összefogása vezethet győzelem­re. A nemzetközi reakció a kommunista pártok és a szocialista országok inter­nacionalista oolitikáját tartják leg­nagyobb akadálynak a munkásmozqa­­lom és a szocialista tábor egyséqe megosztásának útjában. Ez az oka annak, hogy az elmúlt évtizedekben ezt az összefogást támadja legintenzí­vebben a nemzetközi reakció. A cél világos: megbontani a szocialista tábor egységét, szembeállítani a szocialista országokat a Szovjetunióval, megoszta­ni a kommunista és a munkáspártokat. S teszik mindezt azért, hogy ezeknek a pártoknak a befolyása minimálisra csökkenjen a tőkés országokban. A szocialista világrendszer, amely a proletár és szocialista internacionaliz­mus elvein épül, állandóan terebélye­sedik. A Szovjetunió Kommunista Párt­­ia azért tudott elérni fényes győzelme­ket, jelentős sikereket, mert politikáját mindig összehangolta a kommunista és munkásmozgalom politikájával. A kom­munista mozgalom sikerei a Szovjet­unió sikerei is voltak, az SZKP által el­ért eredmények pedig a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat gaz­dagították. Ezt tanúsítja az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott beszámoló is, amely hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunisták politikájuk alapkövének tekintik a proletár internacionalizmus eszméjét, s erről soha nem hajlandók lemondani. Világos beszéd ez és felelet az antikommunizmus képviselőinek és korunk revizionistáinak, akik a kommu­nistákat legerősebb fegyverüktől akar­nák megfosztani. Ezek az erők azt hangoztatják, hogy az internacionaliz­mus elavult és idejétmúlta. Arról akar­ják meggyőzni a kommunistákat, hogy az semmi egyéb, mint bolsevik talál­mány. Eszköz arra, hogy a Szovjetunió megvalósítsa világpolitikai célkitűzéseit, az internacionalizmus jelszavával befo­lyása alatt tartsa a szocialista országo­kat, valamint a kommunista és munkás­­mozgalmat. Állításaikat megcáfolják a szocialista tábor országai és a gyarmat ti sorsból felszabadult népek, amelyek messzemenő segítségben részesültek a Szovjetuniótól politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdításához. A Szovjetunió internacionalista segítsége volt az, amely átsegítette a felszabadult országokat a gazdasági építés kezdeti nehézségein. Az antikommunista köz­pontok megkérdezhetnék Kubát, Viet­namot és Csehszlovákiát, mit jelent számukra a Szovjetunió internaciona­lista segítsége. A szovjet emberek szemében a né­pek barátsága törvény. Ez internacio­nalizmusukból fakad. A nyugati propa­ganda hatvan éve beszél a szovjet rendszer összeomlásáról. Hiábavalóan. A Szovjetunió állandóan erősödik. In­ternacionalizmuson épülő belső egysége és kapcsolata a haladó világgal meg­bonthatatlan. A Szovjetunió internacio­nalista és békepolitikája hatvan év óta egyik alapköve a világ első szocialista államának. Hat évtizede harcol a bé­kéért és támogatja a haladást. A bé­kéről szóló dekrétum hatvan éve hatá­rozza meg a Szovjetunió külpolitikáját, hatja át a szocializmusért folytatott küzdelmet. A világ első szocialista or­szága és a szocialista tábor valamennyi állama ebben a szellemben lép fel nemzetközi tanácskozásokon, ebben a szellemben folytat harcot Európa és a világ békéjéért. Béke nélkül ugyanis szocializmust építeni nem lehet. Tudják ezt a szocializmus ellenségei is. Nem véletlen, hogy az 1977. október 7-én jóváhagyott negyedik szovjet alkotmány is magában foglalja a szovjet nép, a szovjet állam békés célkitűzéseit. A Szovjetunió népei a kommunizmus építésének távlatát tűzték zászlajukra. A kommunista társadalom építésének első szakaszát befejezték. Megkezdték az osztálynélküli társadalom építését. A kommunizmus az emberiség jövője. Felszámolja a kilátástalan kapitaliz­must. A jövő a kizsákmányolástól men­tes és a szociális igazságot teremtő társadalomé. Földünkön egyre kevesebb azoknak a száma, akik még hisznek a kommunizmusról terjesztett rémmesék­ben. Minél nagyobb eredményeket érünk el, annál több barátra teszünk szert a világon. Minél több rászoruló nemzetnek nyújtunk segítséget, annál közelebb kerülünk az emberiség év­ezredes álmának megvalósulásához. KÉRDÉSEK: 1. A Spanyol Kommunista Párt egyik alapító tagja, jelenlegi elnöke, a legendás hírű La Passionaria. Neve? 2. Mi a neve a Nemzetközi Kommunista és Munkáspártok elméleti folyóiratának? 3. A Béke­világtanács, a nemzetközi békemozgalom vezető szerve 1950-ben alakult meg. Kit választottak elnökévé? 8

Next

/
Thumbnails
Contents