A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-24 / 51. szám

MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY FELETTESEIM Nehéz helyzetben vagyok, mert magamról kell írnom. A kultúra iránti szeretetet talán már az anya­tejjel szívtam magamba. Gyermek­korom óta játszom színdarabokban, kabaréműsorokban és más kulturális műsorban. Tevékenységemet támo­gatták a szüleim. Mindig megértes­sél voltak irántam. Ha színdarabban játszottam, édesanyám bizonyult a legszigorúbb bírálómnak. Jelenleg falumban, Kolonyban a kulturális otthon vezetője vagyok. Színdarabokat rendezek. Felelősnek érzem magam falum kulturális éle­téért. Nem tudnék meglenni e tevé­kenység nélkül. Vannak pillanatok, amikor azt mondom, miért is csiná­lom s érdemes-e csinálnom? Ülhet­nék nyugodtan otthon a televízió képernyője előtt. Függetlenül attól, hogy ilyenekre gondolok, még na­gyobb lekesedéssel végzem a mun­kám. Egyik pedagógustársam azt mond­ta nekem, hogy mi a kultúra rabjai BALKÓ IMRE MEGÉRTŐK vagyunk. És akármilyen nehéz is lá­bunkon ez a bilincs, tovább akarunk menni, lépni akarunk mindenáron! Én is ezt vallom. Vannak a kultu­rális munkának sikerei, de vannak kudarcai is, amelyek kedvünket vesz­tik, ilyenkor mindig nehéz „helyre­rázódni“. A borús hangulat viszont nálam csupán átmeneti, mert a kul­turális munkát nem érzem teher­nek szívesen és kedvvel csinálom. Szerény véleményem szerint nekünk, kultúrmunkásoknak az a feladatunk, hogy falvainkon pezsgő kulturális tevékenységet teremtsünk. Tevé­kenységünkben nincs megállás, mert a megállás lemaradás, s csak nehe­zen tudjuk behozni a hátrányt. Hogy a kulturális tevékenység szá­momra mit jelent? Ha találkozom községünk idősebb embereivel és azt mondják, hogy ez vagy az a kul­turális műsorunk tetszett, akkor én ennek nagyon örülök, mert tudom, hogy amit csináltam, nem volt fe­lesleges, eredményes volt. Az .idén a nemzetközi Nőnap alkalmából ren­deztünk kulturális műsort. Megaján­dékoztuk az idős és többgyermekes édesanyákat. Mikor az ajándékokat átnyújtottuk, az egyik néni megkö­szönte szocialista államunknak és ne­künk az irántunk tanúsított figyel­met. Olyan szépen beszélt az idős néni, hogy alig hittem a fülemnek. Hát kell ennél nagyobb köszönet és elismerés? Szerintem a legszebb az ebben a munkában, hogy nem pénzért csi­náljuk. Kedvtelésből, a közösség iránt érzett felelősség érzetétől ve­zetve. A színdarab rendezése na­­gyan sok időt vesz igénybe. És fá­radságos munka. Falun a rendező mindenes. Súgó, díszlet- és kosztüm­tervező és ki tudja, még mi minden. A fűtetlen teremben eltöltött téli esték néha ártanak az egészségünk­nek. Mikor azonban vége az előadás­nak és önfeledten tapsol a közönség, kínról, fáradságról megfeledkezve melegség fut át a szívemen, mert nem volt hiábavaló a fáradozás. Olyan beosztásban dolgozom, hogy néha csak hetenként járok haza. fe­letteseim megértők, sőt segítenek is, hogy aktívan dolgozhassam a CSE­­MADOK helyi szervezetében. Szo­cialista munkabrigád vezetője va­gyok, így magától értetődően arra törekszem, hogy brigádom tagjait is a kultúra iránti szeretetre neveljem. Közösen tekintünk meg kulturális műsorokat és kiállításokat. Ami büszkeséggel tölt el, hogy színda­rabunkkal már kétszer voltunk ke­rületi versenyen. Igaz, pálmával nem tértünk haza, de ha abból indulok ki, hogy csupán négy éve rendezek színdarabokat, a kerületi versenyen való részvétéi számomra és a sze­replők számára is sikernek számít. A fiatal rendezőgárda tagjai közé tartozom. Ami legtöbbször elszomo­rít, lehangol, hogy a fiatalok nem akarják megtalálni hozzánk az utat. Ez elsősorban a fiúkra vonatkozik. Falunkban működik vegyeskórus, folklórcsoport, citerazenekar, s az utóbbi időben a kisszínpadi forma is kedvelt nálunk. Ha valakinek ked­ve és akarata van, akkor igazán hasz­nosan eltöltheti az időt. Sajnálatos, hogy inkább a vendéglő füstös ter­me vonzza a fiatalokat. Ügy gondo­lom, hiányzik valami az életükből, de arra nem tudok rájönni, hogy mi. A sportpályán is csak ritkán ta­lálkozom velük. Pedig az egészséges sport akarat- és jellemfejlesztő. Sze­rintem sport és kultúra egymástól elválaszthatatlan. Aki másokat tanít és szórakoztat, annak lelkileg és testileg frisnek kell lennie. Munkámat elismerik. Bizonyítja ezt az is, hogy képviselő vagyok. A CSEMADOK nyitrai járási elnöksé­gébe is beválasztottak. Talán már sok is, amit magamra vállaltam. De aki jól be tudja osztani szabad ide­jét és szereti a kultúrát, az haszná­ra tud lenni falujának és a társa­dalomnak. S mit mondjak azokról, akik nem értékelik a kulturális mun­kát? Nézetem szerint az ilyenek a közös munkát sem szeretik. Szeren­csére falumban nem találkozom ilyen emberekkel. Felvetődhet úgy is a kérdés, hogy mi hasznosat tud csi­nálni az ember egyedül? Nos, én magam semmihez nem tudnék kez­deni. Csak a lelkes színjátszó cso­port minden tagjával érhetek el eredményeket. Ahol jó a kollektíva, ott a munka is jól halad. Jó érzéssel tölt el, hogy engem is a legtevékenyebb kultúr­­munkások között tartanak számon. Ha nem dolgoznék olyan aktív szer­vezetben, mint a CSEMADOK, ak­kor talán az én munkám sem lenne figyelemre méltó. BALKÓ IMRE A szerkesztőség kérdez, A CSEMADOK KB VEZETŐ TITKÁRA válaszol KÉRDÉS: A CSEMADOK bratislavai óvárosi helyi szervezetéhez tartozik a József Attila művelődési klub. A klub vezetőségének néha az az érzése, hogy a központi bizottság részéről nincs meg velük szemben mindig a teljes bizalom. On szerint helytálló-e a klub vezetőségének a véleménye, vagy csupán érzékenységről van szó? Mi a központi bizottság elvárása a klubtól és milyen segítséget kíván nyújtani a klub vezetőségének fel­adataik sikeres teljesítése érdekében? VÁLASZ: Szocialista művelődés­politikánk sikerének könyvelhetjük el a csehszlovákiai magyarság műveltsé­r . ■ . ' ___V gi szintje általános növekedését, va­lamint a művelődési igények diffe­renciálódását. Törvényszerű, hogy a CSEMADOK is az állandóan növekvő és egyben differenciálódó művelődési igényt igyekszik igényesebb és diffe­renciáltabb művelődési formák kiala­kításával követni. Ennek nyomán jöt­tek létre szövetségünk keretén belül is a művelődési klubok, amelyek — leszögezhetjük — népművelésünk leg­igényesebb szervezeti formáját képvi­selik. Szövetségünk helyi szervezetei­nek keretében több olyan aktiv mű­velődési klub vagy klubjellegű szak­kör működik, amely rendszeresen tartja összejöveteleit, mint pl. Bra­­tislavában, Somorján, Nagymegyeren, Komáromban, Vágsellyén, Érsekújvá­­rott, Rimaszombatban, Kassán vagy Királyhelmecen. Ezek tevékenységének súlypontja az ismeretterjesztő előadá­sokon és az azt követő vitákon van, melyek keretén belül — a közvetlen élmény hatékonyságára támaszkodva — törekednek a tagok tudományos világnézetének kialakítására, látókö­rük és ismereteik bővítésére és az önmegvalósulási lehetőség megterem­tésével harmonikus személyiségformá­lására. Tudatosítjuk, hogy ma, amikor a tömegtájékoztatási eszközök egyre nagyobb teret hódítanak maguknak, olyan területen kell népművelési tevé­kenységünkben megragadni a kezde­ményezést, amely területen senki nem konkurrálhat vele, olyan eszközöket kell bevetni, amilyenekkel a sajtó, televízió, rádió nem rendelkezik. Ezért csak természetes, hogy a CSEMADOK KB 1977. október 21—22-i 2. plenáris ülésén, amelyen behatóan elemezte népművelési munkánk fejlesztésének főbb irányvonalait, a művelődési klub­tevékenységet úgy jelölte meg, mint a népművelés egyik legfontosabb szer­vezési formáját. Szorgalmázzuk, hogy járási bizottságaink és helyi szerveze­teink vezetőségei támogassák a meg­lévő művelődési klubok tevékenységét és ott, ahol erre igény mutatkozik, nyújtsanak segítséget továbbiak meg­alakulásához. Egyidejűleg központi szinten át kell gondolnunk — munkánk összehangolása érdekében — ezek módszertani irányítását. Az elmondottak vonatkoznak a bra­­tislavai József Attila Klubra is, azzal, hogy ez a klub „térben" a legköze­lebb áll a központi bizottsághoz, hisz összejöveteleit a KB tanácstermében tartja. A helyiséget minden esetben a klub rendelkezésére bocsájtjuk. Véleményem szerint azonban ta­nácstermi jellegénél fogva ez a he­lyiség nem a legalkalmasabb klub­tevékenységre. Ajánlanám a helyi szervezet vezetőségének, hogy fordul­jon kérvénnyel a Bratislava I. város­kerületi nemzeti bizottsághoz klub­tevékenységre alkalmas helyiség ügyé­ben. A nemzeti bizottságnak ugyanis van erre vonatkozó határozata, misze­rint azzal, hogy a főváros központjá­ban áttérnek a nemes tüzelőanyaggal való fűtési rendszerre, az ennek kö­vetkeztében felszabadult pincehelyisé­geket, szénraktárakat át kell alakítani és a kulturális intézmények rendelke­zésére bocsátani. A CSEMADOK bra­­tislavai óvárosi helyi szervezete kere­tén belül működő József Attila Műve­lődési Klub hasznos munkát végez és bizalommal vagyunk iránta. Azt kíván­juk, hogy munkáját a jövőben további siker koronázza. GYÖRGY ISTVÁN 6

Next

/
Thumbnails
Contents