A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY FELETTESEIM Nehéz helyzetben vagyok, mert magamról kell írnom. A kultúra iránti szeretetet talán már az anyatejjel szívtam magamba. Gyermekkorom óta játszom színdarabokban, kabaréműsorokban és más kulturális műsorban. Tevékenységemet támogatták a szüleim. Mindig megértessél voltak irántam. Ha színdarabban játszottam, édesanyám bizonyult a legszigorúbb bírálómnak. Jelenleg falumban, Kolonyban a kulturális otthon vezetője vagyok. Színdarabokat rendezek. Felelősnek érzem magam falum kulturális életéért. Nem tudnék meglenni e tevékenység nélkül. Vannak pillanatok, amikor azt mondom, miért is csinálom s érdemes-e csinálnom? Ülhetnék nyugodtan otthon a televízió képernyője előtt. Függetlenül attól, hogy ilyenekre gondolok, még nagyobb lekesedéssel végzem a munkám. Egyik pedagógustársam azt mondta nekem, hogy mi a kultúra rabjai BALKÓ IMRE MEGÉRTŐK vagyunk. És akármilyen nehéz is lábunkon ez a bilincs, tovább akarunk menni, lépni akarunk mindenáron! Én is ezt vallom. Vannak a kulturális munkának sikerei, de vannak kudarcai is, amelyek kedvünket vesztik, ilyenkor mindig nehéz „helyrerázódni“. A borús hangulat viszont nálam csupán átmeneti, mert a kulturális munkát nem érzem tehernek szívesen és kedvvel csinálom. Szerény véleményem szerint nekünk, kultúrmunkásoknak az a feladatunk, hogy falvainkon pezsgő kulturális tevékenységet teremtsünk. Tevékenységünkben nincs megállás, mert a megállás lemaradás, s csak nehezen tudjuk behozni a hátrányt. Hogy a kulturális tevékenység számomra mit jelent? Ha találkozom községünk idősebb embereivel és azt mondják, hogy ez vagy az a kulturális műsorunk tetszett, akkor én ennek nagyon örülök, mert tudom, hogy amit csináltam, nem volt felesleges, eredményes volt. Az .idén a nemzetközi Nőnap alkalmából rendeztünk kulturális műsort. Megajándékoztuk az idős és többgyermekes édesanyákat. Mikor az ajándékokat átnyújtottuk, az egyik néni megköszönte szocialista államunknak és nekünk az irántunk tanúsított figyelmet. Olyan szépen beszélt az idős néni, hogy alig hittem a fülemnek. Hát kell ennél nagyobb köszönet és elismerés? Szerintem a legszebb az ebben a munkában, hogy nem pénzért csináljuk. Kedvtelésből, a közösség iránt érzett felelősség érzetétől vezetve. A színdarab rendezése nagyan sok időt vesz igénybe. És fáradságos munka. Falun a rendező mindenes. Súgó, díszlet- és kosztümtervező és ki tudja, még mi minden. A fűtetlen teremben eltöltött téli esték néha ártanak az egészségünknek. Mikor azonban vége az előadásnak és önfeledten tapsol a közönség, kínról, fáradságról megfeledkezve melegség fut át a szívemen, mert nem volt hiábavaló a fáradozás. Olyan beosztásban dolgozom, hogy néha csak hetenként járok haza. feletteseim megértők, sőt segítenek is, hogy aktívan dolgozhassam a CSEMADOK helyi szervezetében. Szocialista munkabrigád vezetője vagyok, így magától értetődően arra törekszem, hogy brigádom tagjait is a kultúra iránti szeretetre neveljem. Közösen tekintünk meg kulturális műsorokat és kiállításokat. Ami büszkeséggel tölt el, hogy színdarabunkkal már kétszer voltunk kerületi versenyen. Igaz, pálmával nem tértünk haza, de ha abból indulok ki, hogy csupán négy éve rendezek színdarabokat, a kerületi versenyen való részvétéi számomra és a szereplők számára is sikernek számít. A fiatal rendezőgárda tagjai közé tartozom. Ami legtöbbször elszomorít, lehangol, hogy a fiatalok nem akarják megtalálni hozzánk az utat. Ez elsősorban a fiúkra vonatkozik. Falunkban működik vegyeskórus, folklórcsoport, citerazenekar, s az utóbbi időben a kisszínpadi forma is kedvelt nálunk. Ha valakinek kedve és akarata van, akkor igazán hasznosan eltöltheti az időt. Sajnálatos, hogy inkább a vendéglő füstös terme vonzza a fiatalokat. Ügy gondolom, hiányzik valami az életükből, de arra nem tudok rájönni, hogy mi. A sportpályán is csak ritkán találkozom velük. Pedig az egészséges sport akarat- és jellemfejlesztő. Szerintem sport és kultúra egymástól elválaszthatatlan. Aki másokat tanít és szórakoztat, annak lelkileg és testileg frisnek kell lennie. Munkámat elismerik. Bizonyítja ezt az is, hogy képviselő vagyok. A CSEMADOK nyitrai járási elnökségébe is beválasztottak. Talán már sok is, amit magamra vállaltam. De aki jól be tudja osztani szabad idejét és szereti a kultúrát, az hasznára tud lenni falujának és a társadalomnak. S mit mondjak azokról, akik nem értékelik a kulturális munkát? Nézetem szerint az ilyenek a közös munkát sem szeretik. Szerencsére falumban nem találkozom ilyen emberekkel. Felvetődhet úgy is a kérdés, hogy mi hasznosat tud csinálni az ember egyedül? Nos, én magam semmihez nem tudnék kezdeni. Csak a lelkes színjátszó csoport minden tagjával érhetek el eredményeket. Ahol jó a kollektíva, ott a munka is jól halad. Jó érzéssel tölt el, hogy engem is a legtevékenyebb kultúrmunkások között tartanak számon. Ha nem dolgoznék olyan aktív szervezetben, mint a CSEMADOK, akkor talán az én munkám sem lenne figyelemre méltó. BALKÓ IMRE A szerkesztőség kérdez, A CSEMADOK KB VEZETŐ TITKÁRA válaszol KÉRDÉS: A CSEMADOK bratislavai óvárosi helyi szervezetéhez tartozik a József Attila művelődési klub. A klub vezetőségének néha az az érzése, hogy a központi bizottság részéről nincs meg velük szemben mindig a teljes bizalom. On szerint helytálló-e a klub vezetőségének a véleménye, vagy csupán érzékenységről van szó? Mi a központi bizottság elvárása a klubtól és milyen segítséget kíván nyújtani a klub vezetőségének feladataik sikeres teljesítése érdekében? VÁLASZ: Szocialista művelődéspolitikánk sikerének könyvelhetjük el a csehszlovákiai magyarság műveltsér . ■ . ' ___V gi szintje általános növekedését, valamint a művelődési igények differenciálódását. Törvényszerű, hogy a CSEMADOK is az állandóan növekvő és egyben differenciálódó művelődési igényt igyekszik igényesebb és differenciáltabb művelődési formák kialakításával követni. Ennek nyomán jöttek létre szövetségünk keretén belül is a művelődési klubok, amelyek — leszögezhetjük — népművelésünk legigényesebb szervezeti formáját képviselik. Szövetségünk helyi szervezeteinek keretében több olyan aktiv művelődési klub vagy klubjellegű szakkör működik, amely rendszeresen tartja összejöveteleit, mint pl. Bratislavában, Somorján, Nagymegyeren, Komáromban, Vágsellyén, Érsekújvárott, Rimaszombatban, Kassán vagy Királyhelmecen. Ezek tevékenységének súlypontja az ismeretterjesztő előadásokon és az azt követő vitákon van, melyek keretén belül — a közvetlen élmény hatékonyságára támaszkodva — törekednek a tagok tudományos világnézetének kialakítására, látókörük és ismereteik bővítésére és az önmegvalósulási lehetőség megteremtésével harmonikus személyiségformálására. Tudatosítjuk, hogy ma, amikor a tömegtájékoztatási eszközök egyre nagyobb teret hódítanak maguknak, olyan területen kell népművelési tevékenységünkben megragadni a kezdeményezést, amely területen senki nem konkurrálhat vele, olyan eszközöket kell bevetni, amilyenekkel a sajtó, televízió, rádió nem rendelkezik. Ezért csak természetes, hogy a CSEMADOK KB 1977. október 21—22-i 2. plenáris ülésén, amelyen behatóan elemezte népművelési munkánk fejlesztésének főbb irányvonalait, a művelődési klubtevékenységet úgy jelölte meg, mint a népművelés egyik legfontosabb szervezési formáját. Szorgalmázzuk, hogy járási bizottságaink és helyi szervezeteink vezetőségei támogassák a meglévő művelődési klubok tevékenységét és ott, ahol erre igény mutatkozik, nyújtsanak segítséget továbbiak megalakulásához. Egyidejűleg központi szinten át kell gondolnunk — munkánk összehangolása érdekében — ezek módszertani irányítását. Az elmondottak vonatkoznak a bratislavai József Attila Klubra is, azzal, hogy ez a klub „térben" a legközelebb áll a központi bizottsághoz, hisz összejöveteleit a KB tanácstermében tartja. A helyiséget minden esetben a klub rendelkezésére bocsájtjuk. Véleményem szerint azonban tanácstermi jellegénél fogva ez a helyiség nem a legalkalmasabb klubtevékenységre. Ajánlanám a helyi szervezet vezetőségének, hogy forduljon kérvénnyel a Bratislava I. városkerületi nemzeti bizottsághoz klubtevékenységre alkalmas helyiség ügyében. A nemzeti bizottságnak ugyanis van erre vonatkozó határozata, miszerint azzal, hogy a főváros központjában áttérnek a nemes tüzelőanyaggal való fűtési rendszerre, az ennek következtében felszabadult pincehelyiségeket, szénraktárakat át kell alakítani és a kulturális intézmények rendelkezésére bocsátani. A CSEMADOK bratislavai óvárosi helyi szervezete keretén belül működő József Attila Művelődési Klub hasznos munkát végez és bizalommal vagyunk iránta. Azt kívánjuk, hogy munkáját a jövőben további siker koronázza. GYÖRGY ISTVÁN 6
