A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-17 / 50. szám

nyers- és fűtőanyagok, energia, gépek, komplett gyárberendezések stb. szállí­tásával nagy mértékben segíti az ipar­­fejlesztést, a szocialista átalakulást és a töretlen előrehaladást. A szovjet gazdaság sajátosságai kö­zül legfontosabb a népgazdaság mé­rete. A Szovjetunió ma egy nap alatt csaknem 2 milliárd rubel értékű társa­dalmi terméket állít elő, tízszer annyit, mint a harmincas évek végén. A Szov­jetunió termeli a világon a legtöbb nyersvasat, acélt, kőolajat, szenet, kok­szot, cementet, vas-, mangán- és króm­ércet, dízel- és villanymozdonyt, műtrá­gyát, gyapotot, lent és más terméke­ket. A KGST-országok ipari termelésé­ből a Szovjetunió 75 százalékkal, mező­­gazdasági termeléséből 60 százalék­kal, nemzeti jövedelméből 70 és össz­­beruházásaiból 80 százalékkal részese­dik. A szocializmus korlátlan lehetősé­geket teremtett a tudomány fejlődése számára. A Szovjetunióban mintegy 1,3 millió tudományos munkatárs tevékeny­kedik. A Szovjetunió viseli a KGST ke­retében folyó kutatások költségeinek háromnegyed részét. A Szovjetunió előállított termékeinek egyre nagyobb hányadát exportálja, KÉRDÉSEK: 1. Hol van a KGST székhelye? 2. Hány százalékkal részesedik a Szovjetunió a vi­lág ipari terme­léséből? 3. Nevezze meg a KGST két bank­ját. így például a kőolaj 25, a vegyipari termékek 8—10 százalékát. Egyes nyers- és alapanyagoknál még nagyobb a kül­földi értékesítés aránya. A Szovjetunió külgazdasági kapcsolatai a 9. ötéves terv időszakában (1971 —1975) jelentő­sen bővültek. Ezekben az években a külkereskedelmi forgalom 60 százalékát a szocialista országokkal bonyolította le. Vezető helyet foglaltak el e tekin­tetben a KGST-tagállamok 90 száza­lékos részesedéssel. 1971 —1975 között az ezekkel az országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalom csaknem meg­kétszereződött. A Szovjetunió jelentősen növelte a KGST-országokba az energia­­hordozók és a nyersanyagok exportját, ami nagy mértékben hozzájárult a tag­államok gazdasági fejlődéséhez. Az előző ötéves tervhez (1966—70) viszo­nyítva a kőolaj és kőolajtermékek ex­portja 165 millióról 290 millió tónnára, a villamos energiáé 15 milliárdról 44,7 kWó-ra, a földgázé 7,9 milliárdról 29 m3-re, a vasércé 140 millióról 178 millió tonnára és a hengereltacélé 23 millióról 27 millió tonnára emelkedett. A KGST-országok együttműködésének legfőbb eredménye az, hogy ilymódon fedezni tudták energiaszükségletük mint­egy 95 százalékát (a Közös Piac orszá­gai ezzel szemben csak 40—45 száza­lékos arányban). Az adatok hosszas felsorolása nélkül is világos e tény rendkívüli hordereje a KGST-országok egész fejlődése és zavartalan energia­­ellátása szempontjából. AZ INTEGRÁCIÓ ÉS A KOMPLEX PROGRAM JEGYÉBEN A megalakulás utáni első években a KGST fő feladata a kölcsönös keres­kedelem megszervezése volt. Az átfogó hosszúlejáratú külkereskedelmi együtt­működés elősegítette, hogy a KGST- országok termelési szerkezete fokozato­san egymás szükségleteihez igazodjék. Hamar kibontakozott a tudományos­műszaki együttműködés és a termelési kooperáció. Eddig hol az egyik, hol a másik együttműködési forma elsőbbsége látszott kidomborodottabbnak. Létre­jött a közös energiarendszer, egyre job­ban tért hódít a szocialista munkameg­osztás, a termelési szakosítás és koope­ráció. Egyre bővültek az együttműködés formái, főként a szocialista gazdasági integráció komplex programjának elfo­gadása és bevezetése óta. A szocialis­ta integrációt úgy kell értelmezni mint a gazdasági és tudományos együttmű­ködés további fejlesztésének eszközét, minőségileg új és sokkal igényesebb szinten. Az integráció jelenti a szocia­lista világközösség gazdaságának inter­­nacionalizálását, a tagországok ma­gasabb fokú gazdasági kooperációját, a további fejlesztés leghatékonyabb út­jait, a közeledés és kiegyenlítődés fo­lyamatának meggyorsítását, a közönség megszilárdulását, a tagországok szuve­renitásának erősödése mellett. Az együttműködés fő útjai: közös erővel fejleszteni az egyes országok népgaz­daságát. Úgy kell elmélyíteni a munka­­megosztást, hogy minden ország anya­gi és szellemi erőforrásainak a maxi­mumát nyújtsa. Az integrációnak elő kell segíteni a szocialista országok ex­portképességének a növelését és vé­deni kell a tagállamokat a kapitalista világgazdaság nem kívánatos hatásai­tól. A statisztikai adatok arról tanúskod­nak, hogy az elmúlt három évtizedben a tervszerű gazdasági kapcsolatok alap­ján együttműködő KGST-tagországok fejlődése gyors ütemű volt. A szocialis­ta gazdasági integráció gazdasági programjának megvalósítása új és a ko­rábbinál magasabb követelmények elé állítja a KGST-t. Megköveteli a gaz­daságpolitika szorosabb összehangolá­sát, a hosszú távú termelési és fejlesz­tési kapcsolatok kibővítését, a népgaz­dasági tervezésben való együttműkö­dést és a termelés főbb ágazataiban 10—15 évre szóló együttműködési cél­programok kidolgozását. A KGST eddig öt nagy célprogram kidolgozását hatá­rozta el: 1. Az első a fűtőanyag- és energia, va­lamint a nyersanyagellátást problémái­nak megoldására irányul. Ennek kere­tében épül pl. az orenburgi gázvezeték és a hatalmas, 750 kV-os villamos táv­vezetékrendszer Vinnyica és a magyar­országi Aíbertirsa között. 2. A 12. célprogram a gépipar fejlesz­tését tűzi ki célul a 3. különös figyel­met szentel a KGST-országok mezőgaz­dasága és élelmiszerellátása biztosítá­sának, a 4. a lakosság fogyasztási cik­kekkel való ellátásának javítását és az 5. a közlekedési kapcsolatok fejleszté­sét szorgalmazza. Az elmondottakból kitűnik, hogy a KGST létrehozása helyes gazdaságpo­litikai döntés és lépés volt a Nagy Ok­tóber példáját követő szocialista orszá­gok részéről. A KGST sikere, nemzet­közi tekintélye egyöntetűen bizonyítja, hogy ez a lépés megfelelt a szocialis­ta társadalom fejlődése törvényeinek. 1. A KGST-tagországok együttműködése keretében, a szovjet—mongol bánya­ipari megállapodás alapján réz-molib­­dénérc kitermelő üzem épül a Mongol Népköztársaságban 2. A KGST-tagországok együttműködése keretében Zwikauban (NDK) könnyű szerkezeti elemeket gyártanak az uszty­­ilimszki cellulózipari kombinát számára 3. A Béke villamosenergetikai rend­szer munkácsi alállomásának szerelő­brigádja Az NDK-ban épült „Jevgenyij Vucse­­tyics” tengeri hajó parancsnoki hídja 9

Next

/
Thumbnails
Contents