A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-17 / 50. szám
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme először csak egy országban tette lehetővé a szocializmus építését. A Szovjetunió hat évtizedes történetének csaknem felét teszi ki az az időszak, amikor a gazdasági és társadalmi fejlődést csaknem teljes gazdasági elszigeteltség közepette kellett megvalósítani. Ennek ellenére a világ első, átfogó népgazdasági tervek szerint működő országa, több évtizedes erőfeszítések eredményeként a második világháború kitörésekor az ipari termelés volumenét tekintve világviszonylatban a második, Európában pedig az első helyen állt. A második világháború után Európa és Ázsia több országában népi demokratikus forradalmak bontakoztak ki, és a Szovjetunió mellett újabb szocialista országok keletkeztek. Október eszméi meghatározó módon hatottak és hatnak ezekben az országokban, ami főként az egységes, szocialista termelési viszonyok kialakulásában nyilvánult meg. Az azonos politikai célok elkerülhetetlenné tették a többségükben gazdaságilag elmaradott közép- és délkelet-európai országok gazdasági közeledését. A háború utáni esztendőkben a Szovjetunió, teljesítve internacionalista kötelességét, hiteleket nyújtott, élelmiszert, gabonát, berendezéseket és gépeket szállított a népi demokratikus országoknak. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a köztük kialakult — 1949-ig kétoldalú — gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek jobb kihasználása végett ót kellett térni a szocialista országok gazdaságfejlesztésének és egymás megsegítésének sokoldalú alapon történő összehangolására. A Szovjetunió növekvő tekintélyétől, a szocialista építőmunka sikereitől, a tőkés országokban a kommunista és munkásmozgalom növekvő erejétől, a gyarmati nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozásától megrémült imperialista körök' létrehozták a NATO-t, hidegháborúba kezdtek és megpróbálták ráerőszakolni a Marshall-tervet a háborúban meggyengült európai népi demokratikus országokra (segélyek, kölcsönök nyújtásával növelni az amerikai politikai befolyást, új értékesítési piacokat és tőkebefektetési lehetőséget biztosítani). A szocialista országok ellenállása következtében a kapitalista államok megszervezték a Szovjetunió és a népi demokratikus országok politikai és gazdasági blokádját. Ezek a lépések azonban még gyorsabbá tették a szocialista országok gazdasági közeledésének objektív folyamatát. A KGST LÉTREHOZÁSA A szocialista országok első közös nemzetközi szervezete — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — 1949 januárjában jött létre. Bulgária, Magyarország, Lengyelország Románia és Csehszlovákia képviselőinek moszkvai tanácskozásán megalapították a KGST-t, mint nyílt szervezetet, amelybe más, az alapító országok széles körű gazdasági együttműködésében részt venni kívánó országok is beléphetnek. A KGST-be 1949-ben felvették Albániát (1961 óta nem vesz részt a KGST munkájában), 1950 októberében a Német Demokratikus Köztársaságot, 1962-ben a Mongol Népköztársaságot, 1972 júliusában pedig a Kubai Köztársaságot. A 9 tagállamon kívül a KGST tevékenységében 1964-től részt vesz Jugoszlávia, az 1973- ban létrejött megállapodás alapján Finnország, valamint megfigyelői minőségben a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, az Angolai Népi Köztársaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság. A KGST együttműködési szerződést kötött Mexikóval és Irakkal; ezeket a szerződéseket a KGST 1976-os XXX. ülésszaka hagyta jóvá. Ebből is látható, hogy az elmúlt időszak alatt milyen jelentősen megnőtt a KGST nemzetközi tekintélye a világban. Európai szervként jött létre és ma három földrészen — Európában, Ázsiában és Latin-Amerikában — vannak tagországai. Két éve már afrikai ország képviselője is jelen van a tárgyalásokon. Emellett igen sok — főként fejlődő — ország folytat hosszabb idő óta tájékozódó jellegű tárgyalásokat a KGST illetékes szerveivel. A kölcsönös előnyök mellett a szocialista államok figyelembe veszik a fejlődő országok speciális helyzetét és támogatják azt a harcot, amelyet a gyarmati örökség felszámolásáért, a politikai önállóság kivívása után gazdasági önállóságuk megszilárdításáért folytatnak. A kölcsönös együttműködés közös nevezője az azonos típusú társadalmi és gazdasági alap — a termelőeszközök szocialista tulajdona és a tagállamok marxista—leninista ideológiája. A tagországoknak közösek a céljaik és érdekeik: a szocialista és kommunista társadalom felépítése. A KGST ma a világ legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő gazdasági szervezete. Egész tevékenysége a szocialista internacionalizmus, az állami szuverenitás, a függetlenség és a nemzeti érdek tiszteletben tartása, az országok belügyeibe való be nem .avatkozás, a kölcsönös előnyök és a baráti segélynyújtás elvein alapul. Fő célja, hogy a tagállamok a nemzetközi munkamegosztás, gazdasági összefogás útján elősegítsék népgazdaságuk tervszerű és leghatékonyabb fejlődését. Az egyes országok természeti adottságai optimális hasznosításának, valamint a megfelelően összpontosított kutctásnak és fejlesztésnek, az egyes termékek korszerű tömeggyártásának útján, az emberi tevékenység ésszerű felhasználásával igyekeznek biztosítani versenyképességüket a világpiacokon. Legfontosabb feladat együttesen kialakítani a gazdasági folyamatok olyan összehangolását, amely biztosítja az egyes tagországok szintjén, de nemzetközi méretekben és közösségi szinten is az optimális megoldásokat — többet, jobbat minél olcsóbban termelni. A SZOVJETUNIÓ SZEREPE A KGST-BEN A KGST-tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődésének szempontjából a Szovjetunióval folytatott kölcsönös együttműködésnek kulcsfontosságú szerepe van. A Szovjetunió a szocialista országok számára olyan létfontosságú külgazdasági partner, amely hatalmas piaca révén hosszútávon biztosítani tudja a tagállamok számos termékének biztos, tervszerű értékesítését, ugyanakkor 8
