A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN sen át Olaszország legnagyobb, négymillió lakosú ipari városának központjába. Amikor végre beérek a nyüzsgő forgatagba, mindenütt táblák jelzik, hogy nem szabad megállni. Tovább, int a forgalmi rendőr, s már-már azt gondolom, hogy kisodródom a város túlsó szélére. Szerencsére a kereskedelmi bank előtt felszabadul egy hely a parkolóban. A bejárat előtt rendőr áll csőre töltött pisztollyal és állandóan fürkészi a járókelőket meg az utca forgalmát. Nyugodt lehetsz, nem érdekel a bankod — gondolom magamban, amikor gyanakodva végigmér. A kocsit pedig itt hagyom, legalább vigyázol rá, amíg megnézem a várost. A Scala kőhajításnyira van innen. Előtte a téren mintha lehalkulna a város zaja. Kívülről nem olyan csillogó, mint hangzatos neve. Fennállásának immár kétszáz éve alatt — most ünnepli születésének kerek évfordulóját — itt zajlik a város társadalmi, művészeti és gyakran egy-egy politikai eseménye. A második világháború végén Hitlernek ez nem tetszett, ezért bezáratta kapuit. Nehogy megszegjék parancsát, biztonság kedvéért lebombázta. Ki tudja hányadszor ismétlődött meg a történelem folyamán a műemlék hasonló esztelen rombolása. Néhány száz évvel ezelőtt ugyanitt történt, de egy-két utcával arrébb, hogy Európa egyik világhatalomra törő hadvezére Leonardo da Vinci alkotásán, az Utolsó vacsora freskóján ajtónagyságú lyukat vágatott. A Scalát az olaszok, akárcsak az egész művelt világ, nagy tiszteletben tartják. Nyomban a háború után ez volt az első épület, amelyet a városban újjáépítettek. Az ünnepi előadáson Arturo Toscanini vezényelte a nyitányt. Az Internacionálét. Erre az eseményre odafigyelt a fél világ. A Scalónak ma is mozgalmasak a napjai. Itt mindig történik valami. Sűrűn váltakoznak az amolyan csillogó-villogó bemutató előadások, amelyek divatrevükké degradálódnak, máskor pedig — ez a gyakoribb — magas színvonalú operaelőadásoknak ünnepelve tapsolnak esténként a nézők. Nemegyszer előfordul, hogy a szünetben kifütyülik a karzatról a páholyban terpeszkedő gyárigazgatót, aki elbocsátottá a munkásait. A Scala térről a hosszú díszes Gallerián át jut el az ember a Dóm térre. A Galleria jókora csarnok, színes üveg a mennyezete, kupoláját pedig Európát, Ázsiát és Amerikát szimbolizáló színes mozaik díszíti. A padlózatot is színes márványmozaikból rakták ki, különböző állatok képét látni itt. Az állatövi jegyek közül természetesen a bika sem hiányozhat. Van egy olyan hiedelem, hogy ha ezen a bikán végigtapos egy lány, az egy éven belül jó férjet kap. A városi tanács nemrég kénytelen volt új bikát kirakatni, mert a régi helyén már gödör volt. A lányok most már vígan taposhatnak tovább, de ne zavarjuk őket, nézzük meg inkább a kirakatokat és a kávéillatú presszókat, a milánóiak kedvenc találkozóhelyét. A Galleriából kilépve a téren fehérük káprázatosán, ezernyi csipkéivel a gótikus dóm. Nem merek vállalkozni szépségének leírására. Évszázadokon át építették, de csak nemrég fejezték be. Az egyik oldalfalát állványok takarják, úgy mint szerte a világon az ilyen műemléképületeket. Pár nappal ezelőtt a bécsi Szent István katedrálist láttam így beállványozva. Amikor a kőfaragók elkészülnek a tatarozással az épület egyik oldalán, akár le se tegyék a kalapácsot és vésőt a kezükből, máris folytathatják a munkát a műemlék túlsó falán. Amikor pedig lassan már nyugdíjba készülnek, kezdhetik újból ott, ahol inaskorukban tanulták az első kőrózsákat faragni. Ezt az állandó és egyre gyorsuló tatarozási körforgást a nagyváros vegyszerekkel és kipufogógázokkal szennyezett levegője, az időjárás és nem kis mértékben a galambok teszik szükségessé. Galambok. Ezek is a térhez tartoznak. Alig lehet lépni tőlük. Ha nem lennének, mivel szórakoznának a turisták, akik még többen nyüzsögnek itt, mint a galambok. A napsütötte lépcsőn fiatalok gitároznak, aztán egy rikkancs harsogó kiáltására rezzen fel a pádon csókolózó fiatal pár. Kirántva kardját, dühösen nézi ezt lóhátról II. Viktor Emanuel, bronzba öntve, aki uralkodása idején, a polgári forradalmak korában, alighanem megbüntette volna ezeket a fiatalokat. Bár ki tudja, azt tartják róla, hogy a felvilágosult uralkodók közé tartozott, és Olaszország egyesítésén fáradozott, tehát ilyesmikre nem lett volna ideje. Most csendes a tér, de a tegnapi tüntetés nyomai még ott látszanak a házak falán a teret szegélyező kőpárkányokon, lépcsőkön, a lámpaoszlopok talapzatán, mindenütt, különböző feliratok formájában. „A kommunisták leverik a fasizmust." Hasonló feliratokat számtalan helyen láttam az utak mellett, ahol jártam, a falvakban, városokban, a csillogó tereken vagy a proletárnegyedek málladozó házain. Milánó történelmi városközpontja építészetileg hasonlít más középeurópai nagyvárosokéhoz, nevezetesen azokéhoz, amelyek valamikor a Habsburg-birodalomhoz tartoztak. A térből ágaznak ki a legfényesebb utcák. Az árkádok alatt divatboltok és ékszerüzletek, bankok; ezeknek bejárata előtt persze strázsál a rendőr. Némelyiknek az öve is tele van tűzdelve tölténnyel, talán azért, hogy jobban féljenek tőle. Eszembe jut, vajha nem rabolták-e ki azóta a „bankom”, s lövöldözés közben nem lyuggatták-e szitává a kocsimat. De hát szerencsére minden békés és nyugodt. Ugyan, kinek van kedve ilyen melegben bankot rabolni! Éppen kezdődik a délutáni szieszta, amikor kihal az egész város, és néhány órára lepihen egész Olaszország. Amikor nyitom a kocsi ajtaját, odajön hozzám a fiatal rendőr és megkérdezi, hogy a CS jelzés melyik országé. Talán tréfál, gondolom. Nálunk minden gyerek ismeri a nemzetközi jelzéseket. A szerző felvételei KÖZÚTI KALÓZOK Az esős, ködös időjárás, a síkos utak a téli hónapokban fokozott figyelmet követelnek a gépkocsivezetőktől. A szokatlanul nehéz útviszonyokon a balesetek megelőzésének legbiztosabb — mondhatnánk egyetlen — ellenszere az összpontosított figyelem és az óvatos vezetés. Aki viszont ittas állapotban vagy „csak“ egy-két korsó sör elfogyasztása után ül volán mögé, az nemcsak a saját, de embertársainak egészségét. életét is veszélyezteti. A szocialista törvényesség jogi normáinak betartása érdekében az ilyen közúti kalózokkal szemben a legnagyobb szigorral járnak el bűnüldöző szerveink. Sorozatunk mai részében néhány ilyen esetről szólunk. § § § A szóban forgó nap délutánján Miroslav Láckos, poltári kőműves alánosán fölöntött a garatra. Mint később kiderült, vérében csaknem két százalékos alkoholszintet mértek! Ennek ellenére felelőtlenül gépkocsiba ült. hogy hazahajtson. Ütközben alkalmi útitársa is akadt, aki arra kérte Láckost, hoev szállítsa őt az állomásra, különben lekési a vonatot... Láckos készséggel, mintegv jóindulatát bizonyítva alaposan rátaposott a gázpedálra és zárt lakóterületeken is nyolcvan-kilencven kilométeres sebességgel száguldott. Lehota nad Rimavicou községben azonban elveszítette uralmát a gyorsan haladó jármű fölött és az árokba rohant. majd egy villanypóznának ütközött. Mindketten súlyosan megsérültek, sőt, Miroslav Láckos útitársa tartós következményekkel járó sebesülést szenvedett. Az ittas közúti kalóz ügye bíróság elé került, ahol azzal védekezett, hogy azért mert volán mögé ülni, mivel a részegségnek semmi jelét sem érezte. Persze, arra már nem tudott magyarázatot adni, hogy lakott területen belül miért vezette a megengedettnél lényegesen gyorsabban gépkocsiját? A bírósági orvosszakértő tanúvallomásából ellenben kitűnt, hogy ebben éppen részegsége volt a „Iúdas“: az ital a minimumra csökkentette éberségét és reflexeit s ennek következtében elveszítette uralmát a gépkocsi fölött. A büntetőtanáes teljes mértékben vétkesnek találta M. Láckost és másfél évi feltétel nélküli börtöntbüntetésre ítélte, szabadulása után pedig további négv évig nem szabad gépjárművet vezetnie. § § § Egy tragikus kimenetelű, szokatlan eset részletei elevenedtek föl a közelmúltban a Vranovi Járásbiróság tárgyalásainak egyikén. Ján Karah bűnügyének tárgyalása során. J. Karah nyugdíjazott mezőgazdasági dolgozó volt, aki sürgős idénymunkák vagy egyéb sürgős teendők esetén készséggel besegített még a szövetkezetben. Aznap pótkocsis traktorral fát szállított. Néhány forduló után megállt a domboldalba épült község házainak egyike előtt: leszállt a traktorról és bement az udvarra. Egy óvatlan pillanatban a kézifék utánengedett és a szerelvény farolni kezdett a lejtőn. Az egyre nagyobb sebességgel guruló pótkocsi a közeli házak egyikének falához szorított egy asszonyt és annak gyermekét. Mindketten a helyszínen meghaltak. Az ismerősénél tartózkodó traktorista mitsem tudott a balesettről, csak a helyszínre hívott rendőrök vezették ki öt a utcára, hogy megnézze könnyelműségének szörnyű következményeit. Karah a bíróság előtt kijelentette: az ügyben nem érzi magát bűnösnek, mert a traktor önmagától, az ö távollétében indult meg a lejtőn. A szakértői vélemény azonban egyértelműen bebizonyította a vádlott felelőtlen eljárását, mert megszegve az előírásokat nem biztosította be megfelelően a pótkocsis járművet, járatban hagyta a motort és a kézifék sem volt teljesei rendben ... Első fokon a járásbíróság, a fellebbviteli tárgyaláson pedig a Kosicei Kerületi Bíróság is vétkesnek találta az idős traktoristát és másfél évi börtönbüntetéssel sújtotta Ján Karahot és további három esztendőre eltiltotta őt gépjárművek vezetésétől. S § § Gyakran előfordul, hogy italgőzös fejjel kocsikázni támad kedvük a közúti kalózoknak. Az elmúlt hetekben ilyen ügyben állt a 2iar nad Hronom-i Járásbíróság büntetőtanácsa előtt a Malá Lehota-i Stefan Adamec is. Munkahelyén, a Doprastav építkezési telepeinek egyikén névnapot ünnepeltek ... Ilyen alkalmakkor Adamec sohasem hiányzott a partiból, így most is derekasan kivette, pontosabban kiitta részét a névnapi italozáson. Amikor elfogyott a szesz és a társaság szerteszéledt, neki remek ötlete támadt: erőszakkal behatolt a telep udvarán álló teherautók egyikének vezetőfülkéjébe és kocsikázni indult. A rendőrjárőrnek Hontianské Moravce határában sikerült megállásra kényszerítenie a hajmeresztő könnyelműséggel vezető közúti kalózt. Igaz, a közvetlen következménykár ezúttal csak a kocsikázás során elfogyasztott benzin értéke volt, mivel azonban Stefan Adamec már több ízben szembekerült a törvénnyel — ezúttal gépkocsilopás és ittas vezetés vádjával két és fél évi szigorított fegyházbüntetésre ítélték őt. § § § Az italos állapotban volán mögé ülő személyek gyakran vékedeznek a bíróság előtt azzal, hogy jogtalannak tartják az ellenük indított eljárást, hiszen részegségük nem okozott közvetlenül balesetet. Ügy látszik, az ilyen egyének szándékosan megfeledkeznek arról, hogy aki csak egyetlen pohár ital megivása után volán mögé ül, máris kihágást követ el az erre vonatkozó törvénnyel szemben. Természetesen, a kihágás, a törvénysértés mértéke egyenes arányban növekszik az elfogyasztott ital mennyiségével... Akkor is, ha történetesen nem balesettel, hanem „csak“ rendőrségi előállítással végződik az efféle országúti kalózkodás. A szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében bírósági tárgyalótermeinkben naponta elhangzanak szigorú ítéletek az ilyen felelőtlen személyekkel szemben. A litavai Stefan Kováé például egy nap reggelén megivott két deci szilvapálinkát, aztán elindult, hogy Zvolenbe vezesse a rábízott tehergépkocsit. Közúti ellenőrzés derített fényt arra, hogy enyhén italos állapotban vezeti gépjárművét. A bíróság Kovácot háromezer koronás pénzbírsággal sújtotta és két évre megvonta tőle hajtási jogosítványát. Erősen italos állapotban vezette Királyhelmecről Perbenyikre tehergépkocsiját a helmeci Ján Urban. Az ő ügye is bíróság elé került, ahol azzal a gyerekes kifogással védekezett, hogy az elfogyasztott szesszel esetleges megfázás ellen akart védekezni... A bíróság, természetesen, nem tanúsított megértést e sofőrök számára sajátos gyógymód iránt és hat hónapi feltétel nélküli börtönbüntetést rótt a kalóz gépkocsivezetőre. __ A tanulság mindebből annyi, hogy bíróságaink a legnagyobb szigorral járnak el mindazokkal szemben, akik részegen vezetnek gépjárművet. Ezért aligha érdemes néhány korsó sörért, pár pohárnyi borért vagy pálinkáért egészséget s emberéleteket, illetve hajtási jogosítványt és börtönbüntetést kockáztatni! Bwnw.m snnsnK 17
