A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
AZ UNIVERZÁLIS EMBER Különböző munkahelyeken — gyárban, szövetkezetben, kisebb-nagyobb üzemben, hivatalban, esetleg szerkesztőségben — megtalálható, fellelhető, észrevéteti magát, hiszen hellyel-közzel az is a célja — egyebek közt. E rövid bevezető után rátérek a tárgyra. Munkaértekezlet. Mindenki előtt jegyzetfüzet, kávéscsésze, a mennyezet alatt temérdek füst. A csoportvezető, röviden főnök, már vagy másfél órája beszél. Nem kalandozik el a tárgytól, csak a legszükségesebb tudnivalókat mondja el, azaz pontosan fogalmazva ismerteti azokat a feladatokat, melyek szükségesek az új megmunkáló gép elkészítéséhez. Van, aki néhány oldalnyit sűrűn telejegyzetelt, van, aki csak krikszkrakszok firkálásával csapta el az időt, sőt akadt olyan is a társaságban, aki egyetlen betűt sem írt le. Nos, az a valaki éppen ő az, mármint az univerzális ember, aki mindenhez ért, aki mindent tud, aki ha kell citerál készít, teknőt váj, vályogot vet, lekvárt főz, kolbászt tölt, a leghidegebbnek vélt nőt is feloldja és elcsábítja, csinál vascsavart és facsavart, varrógépet és helikoptert, állítása szerint már a rákkutatásban is biztató eredményeket ért el s csak idő kérdése, hogy feltárja titkát az emberiség előtt. De ő az az ember, aki ha szükséges és a helyzet úgy hozza, egy tojásrántottán is megvan két napig, ám ha úgy adódik, megeszik két kiló kolbászt egy ülőhelyében s megiszik rá egy vödör bort anélkül, hogy akár csak egy icipicit is megtántorodna. Egyszóval univerzális ember, nem árt neki sem jégeső, sem kemény fagy, sem tűző napsugár, benne meg lehet bízni, rá mindenben lehet számítani, ha a társadalom érdeke azt kívánja, hogy éjfélkor keljen fel és szerezze be ezt, vagy csinálja meg azt, kapja magát és teszi a dolgát... ahogy mondja, azaz ahogy állítja. Közben a főnök befejezte az eszmefuttatását. — Most pedig megnyitom a vitát — mondja s rágyújt. — Tessék, elvtársak, bátran, mindenki szóljon hozzá, mondja meg őszintén a véleményét ... Nehezen indult a vita. Végre a csoport egyik tagja rászánta magát: — A feladat, ami előttünk áll, igen komoly és bonyolult. Persze erős akarattal mindent meg lehet oldani ... Egy másik: — Túl szoros a határidő. Ha valóban használható gépet akarunk előállítani, ahhoz több idő kell... A harmadik: — De, elvtársak, ha eleve így állunk hozzá, semmire se megyünk. Szerintem nem megoldhatatlanok a problémák. Ha mindenki hozzálát nyomban és elvégzi a rá háruló feladatot, akkor nagy baj nem lehet... — így van — helyesli valaki. Rövid szünet után megszólalt a negyedik: — Nem mondhatnék el egy jó viccet? — Nem! — torkolta le a szomszédja. Csend. — Tessék, elvtársak, tessék — biztatta a főnök a társaságot. — Senkinek nincs több mondanivalója? A biztatásnak az lett a vége, hogy parázs vita alakult ki. Érvek és ellenérvek pattogtak, sőt egyesek már markolászták egymás mellén a gúnyát, kidülledt a szemük, verejtékezett az arcuk, ki sziszegett, ki meg ordított... csak az univerzális ember ült némán, hallgatagon, fölényes, fitymáló mosollyal az arcán, mindenki fölé emelkedve. Később a mosolyát megvetés és undor váltotta fel, egyszer aztán hirtelen felpattant a helyéről és az asztal fölé tornyosodott mint egy óriás daru. Csend lett. Az univerzális ember pedig nagyon halkan — hogy még nagyobb súlyt kapjanak a szavai — a főnökhöz fordult: — Főnök! Ami a gép vázát illeti, nekem már megvan. Egy teljes éve, hogy bütykölgetek rajta ... Kisebbnagyobb részei is megvannak már, mert én már akkor elkezdtem a munkát, amikor még senkinek esze ágában sem volt, hogy ilyen gépet is meg lehet csinálni, ha úgy tetszik: alkotni. Ugyebár az előrelátó ember — mint jómagam — mindenre számít ... Egyszóval vannak olyan részei a szóban forgó gépnek, ami teljesen kész, meg olyanok is, amin ugyan kell még egy kicsit bütykölgetni, de csak idő kérdése és ... A főnök szeme a homloka közepére ugrott: — Azt akarja ezzel mondani az elvtárs, hogy képes egyedül is megcsinálni?! — Ez csak természetes. Az előző munkahelyemen sokkal bonyolultabb problémákat is megoldottam már... Nem mondom, hogy ez a mostani feladat gyerekjáték, de nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom — felelősségem teljes tudatában —, hogy minden erőlködés nélkül megoldom ... Tehát vállalom ... Szőröstül-bőröstül, mindenestül, ahogy a csoportvezető elvtárs felvázolta előttünk. Vállalom ... Megoldom ... Néma csend. A csoport tagjai nem tudták hirtelenében, hogy röhögjenek vagy dühöngjenek, mert hiszen a nagyképűségnek is van határa, meg a szemtelenségnek is, nem beszélve mások lebecsüléséről. Hallgattak, mint a csuka. Ekkor a főnök felállt, végignézett a társaságon és ünnepélyes pózt vett fel: — Rendben van, elvtársam, oldja meg, csinálja meg... Arra az időre az eJvtársak szabadságot kapnak, én is kiveszem az enyémet, hiszen ezek szerint ránk itt semmi szükség... — Azzal a kijárat felé indult, a többiek meg utána szép, rendezett libasorban. Az univerzális ember arcáról lehervadt a magabiztos, fölényes mosoly, egy ideig révedező tekintettel bámult a távozók után, aztán a szívéhez kapott és lefordult a székről. Mire visszakerült a kórházból, elkészült a gép s ott állt a csarnok közepén olajszagúan, csillogón. Az univerzális ember végignézte és elhúzta a száját: — Hát ezt jól elpuskáztátok... — mondta csendesen. LOVICSEK BÉLA 18 Naomi James bátor lány Express Crusader nevű vitorlásával egyedül akarja körülhajózni a világot. Ha sikerül vállalkozása, ö lesz az első nő, aki egyedül körülhajózza a földtekét. A Matterhorn 4478 méter magas csúcsáról repült a svájci Schwarzsee faluig Marcel Lachat karjaira erősített szárnyakkal. Vállalkozása sikerült, de kérdés, lesz-e bátorsága megismételni? Paola Fioretti, a húszéves római lány játssza majd az Ellopott Gioconda című tévéfilm Mona Lisáját. Az angol Osram gyár reklámcélból hatalmas, villanykörte-alakú léggömböt készíttetett, amely világit is. Persze, nem úgy, mint az igazi villanyégö, csupán ki van világítva belülről. Űrtartalma 1587 köbméter. 1664 mérkőzés után búcsút mondott a zöld gyepnek Edson Arantes do Nascimento, röviden Pelé, sok szakértő szerint minden idők legjobb labdarúgója. Az amerikai Cosmos csapat tagjaként Japánban játszott egy búcsúmérkőzést, amelyen ez a felvétel készült. Legeslegutoljára New Yersey-ben lépett pályára: egy félidőt a Cosmos, egy félidőt pedig egykori anyaegyesülete, a Santos mezében játszott.
