A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

Elbúcsúzva Svájctól a távolban még látszanak a kéklő Alpok be­havazott csúcsai, de amikor Chias­­sónál átléptem Itália határát, vége­láthatatlan síkságba csöppenek. A nyílegyenes autópályán verse­nyezve száguldanak a kocsik a déli napsugár felé, ahol sok színes látnivalóval teletűzdelve állandóan pereg Olaszország panorámafilm­­e. A külföldi turistákat ez vonzza, ezt szeretik. A régi rómaiak le­származottai pedig azt vallják, hogy minden út Rómába vezet, s rajta a tengernyi pénz, ők pedig ezt szeretik. Milánó előtt kiszélesedik az út, még sűrűbb a forgalom és várat­lanul előbukkannak a kékesszürke párából a város toronyházai. Egy órája taposom a pedált, váltom a sebességet és még mindig az elő­városban vagyok. Nem könnyű be­jutni a számtalan útkereszteződé-4* II. VIKTOR EMANUEL SZOBRA

Next

/
Thumbnails
Contents