A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
FEHÉR KÖPENY ÉS PALETTA Érdekes kiállításnak voltunk tanúi nemrégiben a Bratislava III. városkerületi Kulturális Központban. „Meszsziről jött ember“, a jelenleg Banská Stiavnicában (Selmecbányán) élő Július Povázán állította ki érdekes megfogalmazású, remek ecsetkezelésre valló, megkapóan naiv képeit. Ez volt egyébként az amatőr művész első önálló kiállítása. Csak örülhetünk neki, hogy Povazan — hosszas tapogatódzások, útkeresés után eléggé érettnek találta művészetét, alkotásait ahhoz, hogy kilépjen velük a nagyközönség elé. Povazan — bizonyára furcsán hangzik — foglalkozására vagy jobban mondva hivatására nézve orvos. Az ember egészségéért, a pusztító kór, a betegségek leküzdéséért harcol. A festészetet szinte már nem is hobbyként, hanem második hivatásként űzi. Erre vall képeinek mennyisége és egyre inkább minősége. Autodidakta, s mint ilyen sok mindenkitől tanult, anélkül, hogy valakinek is szolgai utánzójává lett volna. Meg tudta őrizni egyéniségét, önnön magát. Naiv festő, akinek indulására gyermekkori élményei voltak a legnagyobb befolyással. Képeinek mindig visszatérő témája a falu, a falusi élet. Ez nem véletlen, hiszen Povazan maga is falun született, nevelkedett, gyökerei oda kötik, onnan indult el életútja. A festő szemével látja szülőföldjét, a dimbes-dombos tájat, a dolgos embereket, a föld népét. Megmutatja őket, amint földbe vetik az életet adó magot s ahogy aratják az érett gabonakalászokat, a mindennapi kenyeret. Aztán a gabonaföldek aranyát az ősz vörösbarna színei váltják fel, amikor megpihen ember és természet. S képein felmagasztosul a kérges tenyér, mellyel értéket alkot az ember. Megfesti az élet alkonyát, a ráncos arcú, bütykös kezű öreg embereket és a töpörödött anyókákat — nagy-nagy szetetettel és megbecsüléssel, szinte mondhatnánk: áhítattal. Povazan témaköre azonban nem szűkül le a falura, a falusi életmódra. Látóköre sokkal tágabb, s ebben nagy szerepet kapnak egy másik szakmának képviselői, akikkel már felnőtt korában mint orvos ismerkedett, a bányászok. Különös szeretettel fordul feléjük, akik a föld mélyéből kincseket hoznak fel a napvilágra. Megfesti a bányászt a munkahelyén és pihenés közben vagy éppen az önfeledt szórakozás, a kikapcsolódás pillanataiban. Más motívumok is foglalkoztatják Povazan festői fantáziáját. Elhozta erre a kiállításra felkelési témájú képeit. A felkelés a festő számára el nem feledett és felejthetetlen történelmi pillanatok összesége, amikor egy nemzet küzdött létéért, fennmaradásáért, szebb, jobb jövőjéért. S megfesti a jövő zálogát, a gyermeket, a gyermekek világát — naiv, a világra csodálkozó gyermeki szemmel. Egyszerű emberi érzéseket fejez ki képein, köznapi jeleneteket, minden hamis pátosz nélkül. Tehetsége egyre jobban kibontakozik. Ki tudja vetíteni, formában, színekbe tudja önteni gondolatait és érzelmeit, képzelőerejét és átéléseit. Mindegyik kompozíciója kerek egész: semmit sem lehet hozzátenni, semmit sem lehet elvenni belőlük. Fantáziája ugyan vérbő, csapongó, de a megfogalmazás fegyelmezett, feszes. A való életet adja vissza a népművészet egyszerűségével, forma- és színgazdaságával. Nem csoda, hogy belopta magát a kiállítás látogatóinak. mindannyiunknak a szívébe. — sk — TŰZ A FALUN ienleg napi ötszáz darab készül belőlük, ám a termelési mutatók megállás nélkül növekednek, ami biztos garancia arra, hogy az autógyár napi termelése rövidesen megduplázódik. Természetesen ezzel párhuzamosan javul a minőség is, csökkennek az egyelőre még meg-megmutatkozó hiányosságok, de ez a világ autóiparában minden új típusnál, minden újonnan beindított gyártósornál szinte természetes kisérőjelenségnek számit. Bizonyitásképpen elém teszik az idei év kereskedelmi tervét. Anglia kis híján tízezret, Nyugat-Németország három és fél ezret, Olaszország háromezret rendelt belőle, de többezres tételekkel szerepel a listán még további hat nyugat-európai ország s mellettük természetesen ott vannak a nagyszámban igénylő szocialista országok is. S hogy állnak az új típusokkal a helyi fogyasztók, a Mlodá Boleslav-i emberek, azok, akik maguk gyártják az autót? A választ legjobb talán a gyárkapu előtti parkolóhelyeken kell keresni, ott, ahol az autógyár éppen műszakban levő dolgozóinak autói várakoznak. Odabent az autógyárban folyik a termelés. Ami igazán látványos belőle, annak megtekintésére egy nap szűkösnek bizonyul. A sajtók pillanatok alatt, dübörögve préselik ki az acéllemezekből a karoszszérlaelemeket. Az elemek pedig felkerülnek a gyártósorra. E pontra már készen, összeszerelve érkeznek a motorok, a futóművek. Innét indulok el gyalog a szalag mellett, s mire a szerelőcsarnok végére érkezem, ott van az a zöld Skoda is, amelyiket nemrég, a csarnok túlsó végén még darabjaiban láttam. Nézegetem a takaros járművet, aztán odalép egy fiatalasszony, beül, indít és kigurul vele a szerelőcsarnok kapuján. Viszi a raktártérre, a szabad ég alá, a sok száz többi kocsi közé, s a következő napok valamelyikén érte jön a Mototechna ... a többit már tudom. Kész a kocsi. KESZELI FERENC O Tóthpál Gyula felvételei
