A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

sen 1954 szeptemberében Londonban értekezletet hívtaik egybe, és a nyugati hatalmak képviselői megállapodtak a Német Szövetségi Köztársaság szuve­renitásának kihirdetésében —. betetőz­ve ezzel Németország kettészakítását és elhatározták az NSZK felfegyverzé­sét, valamint fölvételét a NATO-ba. A Szovjetunió diplomáciai eszközök­kel folytatott harcot a nyugat-európai háborús tűzfészek létrehozása ellen, til­takozva a potsdami megállapodások megszegése ellen. Az európai térség békéjének biztosítására javasolta: hoz­zák létre az európai kollektív bizton­sági rendszert, amelyben a kontinens minden országa részt venne. Az imperialista országok azonban el­utasították a Szovjetunió kezdeménye­zését és tovább fokozták a háborús ve­szélyt Európában. A Szovjetunió és a szocialista országok — látva a nyugat­európai országok, valamint az USA fegyveres készülődését — kénytelenek voltak lépéseket tenni biztonságuk meg­védése érdekében. 1954 őszén e célból a szocialista országok képviselői ta­nácskozást folytattak Moszkvában, ahol elemzésnek vetették alá az európai helyzetet, megismételték a javaslatot az európai kollektív biztonság létrehozásá­ra és egyidejűleg elhatározták a szo­cialista országok védelmi képességének erősítését. A nyugati országok 1955 májusában hivatalosan is felvették a NATO-tagál­­lamak sorába a Német Szövetségi Köz­társaságot. Ezzel olyan helyzetet terem­tettek, amelyet az európai szocialista országok nem nézhettek tétlenül és az imperialista katonai tömb megalakítá­sa után öt évvel létrehozták saját kato­nai kollektív védelmi rendszerüket. A Varsóban tartott tanácskozáson az eu­rópai szocialista országok megalakítot­ták a Varsói Szerződés szervezetét. E kollektív védelmi szerződés fő cél­kitűzése az imperialista agresszió meg­akadályozása, a háború elhárítása, a fegyverkezés csökkentése, a tömegpusz­tító fegyverek betiltása, a béke megőr­zése és a szocialista építés békés nem­zetközi feltételeinek biztosítása, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élés elvének ér­vényesítése, a vitás nemzetközi kérdé­seknek. békés eszközökkel, tárgyalások útján történő megoldása, az európai kollektiv biztonsági rendszer létrehozá­sa. A Varsói Szerződés céljai a legtel­jesebb összhangban vannak az ENSZ Alapokmányával. A NATO-val és az imperialista orszá­gok által létrehozott minden más kato­nai csoportosulással szemben a szocia­lista országok védelmi szervezete gyö­keresen más: kimondottan védelmi jel­legű. A szocialista országok politikai és katonai együttműködése a teljes egyen­lőségben, a nemzeti függetlenségen, az állami szuverenitáson és az egy­más belügyeíbe való be nem avatko­zás elvén alapszik. Ezeknek az elveknek a tartalmát a szocialista országok kö­zött a szocialista internacionalizmus, a kölcsönös segítségnyújtás és a testvéri együttműködés határozza meg. A szocialista országok a Varsói Szer­ződést 20 esztendőre hozták létre, de a szerződés további 10 évre érvényben marad, ha lejárta előtt egy évvel a szer­ződő felek nyilvánítják ki a felmondás­ra irányuló kívánságukat. A Varsói Szerződés szervezete nyílt, ennek elvét az Alapokmány 9. cikkelye juttatja kifejezésre, kimondva: A jelen szerződéshez, társadalmi és államrend­szerükre való tekintet nélkül, csatlakoz­hatnak más államok, amelyek kifejezik készségüket, hogy a jelen szerződésben való részvétellel hajlandók elősegíteni a békeszerető államok erőfeszítéseinek egyesítését a békének és a népek biz­tonságának biztosítása céljából." A Varsói Szerződés szervezetének megalakítása új szakasz kezdetét je­lentette a szocialista országok külpoli­tikai együttműködésében. A szocialista tábor országai fokozatosan áttértek a külpolitikai program együttes kidolgo­zására. Ezt a munkát napjainkban a Politikai Tanácskozó Testület ülései és a kommunista pártok vezetőinek érte­kezletei látják el. Napjainkban a szo­cialista országok egységes külpolitikát folytatnak, ezt a békének és a szocia­lizmusnak az imperializmussal szembe­ni védelme követeli meg. A több mint két évtizede fennálló Varsói Szerződés tapasztalatai igazol­ják, hogy az egyes szocialista országok csak a többi szocialista országgal való szoros együttműködésben fejlődhetnek és külpolitikájuk egyeztetésével növel­hetik befolyásukat a világban. A szocialista országok ezzel az egy­séges fellépésükkel a hatvanas évek kezdetétől jelentős sikereket értek el kontinensünk biztonságának és békéjé­nek fenntartásában. Ilyen sikereket könyvelhetnek el az úgynevezett német kérdés rendezésében, Nyugat-Berlin stá­tusának szabályozásában, az európai határok elismertetésében, p békés egy­más mellett élés elvének érvényesítésé­ben. Az elmúlt években megjavultak a kapcsolatok a szocialista és kapita­lista országok között Európában. A szocialista országok nemegy kez­deményező javaslatot tettek — az ENSZ fórumán kívül is — a fegyverkezési ver­seny csökkentése érdekében. Példás kezdeményező lépéseket tett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle­té Európa békéje és biztonsága érde­kében. Az 1966-os bukaresti ülésétől kezdve Budapest, Berlin, Varsó, Prá­ga voltak azok az állomások, ahol lé­pésről lépésre konstruktív javaslatokat dolgoztak ki az európai országok né­peinek békéjére és együttműködésére s ezeket azután megtárgyalták az euró­pai államok, valamint az USA és Ka­nada képviselői. Helsinki a nemzetközi életben beállt pozitív változások jelen­tős kiindulópontja lett, amelyen keresz­tül szocialista országok európa népeit a hidegháborúból elvezették a feszült­ség enyhüléséhez. A Szovjetunió és a többi szocialista ország napjainkban is mindent elkövet annak érdekében, hogy az imperialista országokkal leüljenek a tárgyaló asz­talhoz a fegyverkezési verseny megálla­pítása érdekében, a leszerelés, vala­mint fegyvermentes övezetek létrehozá­sa érdekében olyan területeken, ame­lyek a legveszélyesebbek a béke szem­pontjából. Az ilyen területek közé tar­tozik Közép-Európa. A Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezésére 1973 óta tanácskozá­sok folynak Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökken­tésére, ami megszabadítaná Európát a háború veszélyétől. A NATO tanácsa eredetileg azt kívánta, hogy a közép­európai fegyveres erők és fegyverzetek kiegyensúlyozott csökkentésének kérdé­sét vegyék fel az európai politikai kon­ferencia napirendjére. A Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületé azt az álláspontot képviselte, hogy e kér­dés sokkal bonyolultabb annál, mint­sem hogy ezen a tanácskozáson meg­oldást lehetne elérni, és ezért külön­álló tanácskozást javasolt e kérdésben. A Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületé újabb pozitív javaslatot terjesztett elő a két katonai tömörülés — a Varsói Szerződés szervezete és az Észak-atlanti Szerződés szervezete, a NATO — egyidejű felszámolására. A Politikai Tanácskozó Testület felhívta az összes államokat, hogy ne tegyenek to­vábbi lépéseket a már meglevő paktu­mok kiszélesítésére, illetve újabb kato­nai tömörülések létrehozására. Ilyen gyakorlati lépés lenne ebben az irány­ban — állapítja meg a közös közle­mény —, ha egyidejűleg hatályon kívül helyeznék a Varsói Szerződés Alapok­mányának 9. cikkelyét, valamint az Észak-atlanti Szövetség alapító Okmá­nyának 10. cikkelyét, amelyek lehetővé teszik újabb tagállamok csatlakozását. Amíg ilyen gyakorlati kérdésekre nem kerül sor, és amíg a béke biztosításá­nak kérdése nem válik valamennyi eu­rópai nép ügyévé, addig a Varsói Szer­ződés teljesíteni fogja küldetését: biz­tosítja a szocialista országok interna­cionalista védelmét és harcol a béke fenntartásáért. Az ehhez való hozzájá­rulást értékelve a Szovjetunió kommu­nista pártja 25. kongresszusán Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a követke­zőket mondotta: „Pártjaink és orszá­gaink együttműködésének egyik legje­lentősebb formája a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. E szer­ződés megbízhatóan szolgálja a szocia­lizmus és a béke ügyét. Mindenki is­meri azokat a jelentős kezdeményező lépéseket, amelyeket a Politikai Tanács­kozó Testület tett. E kezdeményezések közül nem egy jelentős nemzetközi ta­nácskozás záróközleményének szolgált alapjául, illetve szerepelt több kétol­dalú nemzetek közötti tanácskozáson.” Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa szintén magasra értékelte a szocialista országok együttműködését, mondván: .......elért sikereink egyik dön­tő forrása a szocialista közösséghez tar­tozásunk. Közösen oldunk meg sok fel­adatot, problémát, osztozunk a tapasz­talatokban s így megsokszorozzuk erőin­ket." KÉRDÉSEK: 1. A Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői­nek főparancsnoka. 2. Melyik évben alakí­tották meg a Varsói Szerződés szerveze­tét? 3. Sorolja fel a Varsói Szerződés szerveze­téhez tartozó orszá­gokat. 2 9. a

Next

/
Thumbnails
Contents