A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A szerkesztőség kérdéseire a követ­kezőket válaszolom: Mindig szerettem szerepelni. Ilyen környezetben nőttem fel. Édesanyám nagyon jó hangú és fiatalabb korában sokat szerepelt a testvéreivel. Amikor megalakult a CSEMADOK helyi szerve­zete, ő és fivére, Béla színdarabokat tanítottak be. Verseket, dalokat tanul­tak. Később, amikor a komáromi peda­gógiai gimnáziumba kerültem, tagja lettem az iskolai énekkarnak és tánc­csoportnak. Diákkoromban rengeteget szerepeltem, társaimmal jártuk a falva­kat és a városokat. Mózsi Ferenc veze­tésével szerepeltettek a gyermekrádió műsorában is. Érettségi után Garomikis­­salóra (Salov) kerültem, s a CSISZ-ben táncokat és színdarabokat tanítottam be. A gyermekekkel szintén sokat fog­lalkoztam. Zselizen magam is játszot­tam Lovicsek Béla: Húsz év után című darabjában, amellyel az országos ver­senyen is részt vettünk. Szülőfalumban is vállaltam szerepeket. Amikor Garam­­kissalóról visszakerültem szülőfalumba, Garamgyörgyre, kezdetben az iskolai tánccsoportot vezettem. Felléptünk he­lyi, járási és országos rendezvényeken. A CSEMADOK helyi szervezete munká­jából is rendszeresen kivettem a része­met. 1970-től a helyi szervezet kultúrfe­­lelőseként nótaesteket, színdarabokat rendezek és vezetője vagyok a me­nyecskekórusnak. Nagyon tudok örülni egy-egy jól si­került színdarabnak, nótaestnek, öröm számomra, ha az arcokon a megelége­dés vonásait fedezem fel. A közösség, vagyis a CSEMADOK-tiagok számára szórakozást, kedvtelést jelent a szerep­lés. Házaspárok, fiatalok és időseik egyaránt szeretik a színpadot. A fáradságos munka meghozza a' gyümölcsét. Helyi, járási és kerületi vi­szonylatban is szép eredményeket ér­tünk el. Számomra, pedagógus szá­mára az sem lehet közömbös, hogy a fiatalság hol és mivel töjti a szabad idejét. Az idén csupa fiatal szereplő játszotta a színdarabot. Szívesen jöt­tek a próbákra, illendően viselkedtek, és lelkesedésben sem volt hiány. De­cember elejétől április végéig sok-sok estét töltöttünk együtt. A menyecsikekó­­rus tagjai szintén lelkesek, szeretnek szerepelni. A próbákon rendszeresen megjelennek. A napi fáradságos mezei és Háztartási munka után jót tesz a találkozás, a kikapcsolódás, a dailotás és a tene-fere. Munkahelyemen az igazgató értékeli az iskolán kívüli munkát. Tavaly a vá­lasztások idejére két táncot tanítottam be az iskolai tánccsoporttal. Műsorun­kat helyben és a szomszédos falvakban is bemutattuk. Ugyanezeket a táncokat betanítottam a nagyodi, zsemlén gye­rekekkel is — ők is iskolánk tanulói —, hogy örömet szerezhessenek szüleiknek. Zsemléren a CSEMADOK helyi szerve­zete megrendezte Lovicsek Béla szerzői estjét. Műsorunkat ott is bemutattuk. A Szecsei Efsz évzáró taggyűlésén szin­tén szerepeltünk. Az 1—3. osztályos ta­nulókat én készítem föl a vers- és pró­zamondók versenyeire. Mi adjuk a név­adó ünnepélyek kulturális műsorát is. Eddigi rendezvényeink sikeresek vol­tak. Az idén különös öröm volt szá­munkra, hogy annyi év után először színjátszóink részt vehettek az amatőr színjátszó csoportok kerületi versenyén. Számos meghívást kapunk a környező falvakból, ahol szeretettel fogadnak bennünket. Menyecskekórusunk sikere­sen szerepelt a „Tavaszi szél vizet áraszt” országos népdalversenyen s részt vehetett a Zselizi Országos Nép­­művészeti Fesztiválon. A Nőszövetségi is igényli, hogy szerepeljünk békeünnepé­lyeken; a Honti napokra is rendszere­sen kapunk meghívást. Ami elszomorít, lehangol, hogy nincs egy külön helyi­ségünk, ahol összejöhetnénk, s a sok értékes ajándéktárgyat kiállíthatnánk. Van ugyan új kultúrházunk, de a töb­bi tömegszervezet is ott tartja összejö­veteleit, s nem sikerül mindig zökkenő­mentesen hozzájutnunk a teremhez. A falu népe, úgy gondolom, kedve­zően értékeli munkámat, amit az is bi­zonyít, hogy újabb feladatokkal bíznak meg. A Nőszövetség helyi szervezete kultúrfelelősének is engem választottak meg. Ha ünnepségre készülünk, engem kémek fel a műsor összeállítására. Ma­gától értetődően mások is kiveszik ré­szüket a kulturális munkából. Mindig segítségemre vannak az olyan lelkes kultúrmunkások, mint Duba Ernőné, Du­­ba Ernő és Molnár Rózsika. Kácsor Béláné ÉRTÉKELIK MUNKÁMAT IDŰS KOROM ELLENÉRE IS Tóth Géza Szegény munkásszülők gyermekeként 1914. július 26-án születtem. Az elemi iskola elvégzése után nem tanulhattam tovább. Dolgoznom kellett. Mikor apám megbetegedett, én lettem a család­­fenntartó. Nehezen tudtam beletörődni nehéz helyzetünkbe. Gyötört a tanulás vágya, s mivel a továbbtanuláshoz nem volt lehetőségem, igyekeztem más mó­don kielégíteni kulturális igényeimet. Sokat olvastam, és a tanítók körében forogtam, akiktől a művelt, kulturált beszédet tanultam. A húszas évek vé­gén és a harmincas évek elején olyan pedagógusgárda működött falunkban, amely szívesen foglalkozott a kultúrá­val, az ifjúsággal. Kulturális esteket rendeztek minden csütörtökön. Előadásokat tartottak, éne­keltek, szavaltak stb. Ezeken a rendez­vényeken én is részt vettem, énekeltem. A magyarországi rádióújságot rendsze­resen vásároltam, mert mindig közölt olyan dalszöveget, amelyet be tudtunk iktatni műsorunkba. Hiányolom, hogy ma folyóirataink nem közölnek ilyen dalszövegeket. Nagyon szerettem éne­kelni a hortobágyi csikósnótákat. Tizen­hat éves koromban már játszottam színdarabban. Később rendeztem is színdarabokat. Az ifjúsági klubélet a felszabadulás előtt sem volt ismeretlen falumban. A fiatalok hetente többször összejöttek szórakozni, olvasni, színda­rabokat és egyéb műsorokat betanulni. Legfőbb célom az volt, hogy neveljem az ifjúságot és 'a falu népét. Falumban 1949-ben alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete. A volt urasági kastély arra alkalmas termét szemeltük ki a próbák színhelyének. Később a vendégszobákat átalakítottuk kultúrteremmé. A helyi szervezet tagjai szép munkát fejtettek ki. Külön öröm volt számunkra, hogy az ifjúság sorai­ból verbuválódott a CSEMADOK-tagság több mint ötven százaléka. Igen sok színdarabot játszottunk: A vén bakan­csos és fia a huszár, Éles Marika meny­asszonyi fátyla, Duda Gyuri, A cigány, A csikós, Húsz év után, Baj van a sze­relemmel stb. voltak akkoriban műsoron nálunk. A helyi ünnepélyekre is a fia­talok biztosították a műsort. Különböző CSEMADOK-tisztségeket töltöttem be és töltök be ma is. Tagja voltam a CSEMADOK Banská Bystrica-i kerületi elnökségének. Úgyszintén a já­rási elnökségnek. Egy időben a járási elnök tisztségét is betöltöttem. 1960-tól a CSEMADOK lévai járási elnökségé­nek vagyok tagja. A kulturális munkán kívül politikai tömegmunkát is végzek. A CSEMADOK-ban kifejtett tevékeny­ségemnek számos elismerő oklevél a bizonyítéka. Hosszabb-rövidebb tanfo­lyamokon is részt vettem. Elvégeztem a marxizmus-leninizmus esti egyetemet, 1950-től tagja vagyok a CSKP-nak. A pártsajtó terjesztéséből is kiveszem a részem. Harcosa voltam a szövetke­zeti mozgalomnak és alapító tagja vagyok az egységes földművesszövetke­zetnek. A felszabadulás után fellendült fa­lunkban a kulturális munka. A fő szer­vező én voltam. Tánccsoportot alakítot­tunk, amely évekig aktívan dolgozott. Népszokásokat dolgoztunk fel: Vasár­nap délután, Aratási kép, Kanásztánc, Legénycsapás, Juhásztánc stb. A beta­nult táncokkal rendszeresen szerepel­tünk a Honti napokon, a Daloló Ipoly­völgyén, a CSEMADOK járási dal- és táncünnepélyén, valamint a Zselizi Or­szágos Népművészeti Fesztiválon. Szá­mos író-olvasó találkozót is szerveztünk. A CSEMADOK helyi szervezetének tagsága a falu szépítéséből is kivette a részét. Üj kultúrházat építettünk. Az idén nyugdíjba mentem, de a kulturá­lis munkát nem hagytam abba. Jelen­leg 16 tagú menyecskekórust vezetek. A kórus 1975 végén alakult, s 1976 ja­nuárjában már eredményesen szerepelt a „Tavaszi szél vizet áraszt" országos népdalversenyen, amelynek az elődön­tőjét a mi kultúrházunkban rendezték meg. A menyecskekórus megalakulása óta sikeresen tevékenykedik. Harmincöt új Hét-előfizetőt szereztünk. A tag­toborzás is állandó részét képezi mun­kánknak. A lakosság és a felettes járási szer­vek kellőképpen értékelik munkámat. Befejezésül röviden még annyit, hogy idős korom ellenére is kiveszem részem a kulturális munkából. A megkezdett úton tovább kell menni, nem szabad megállni. Továbbra is fontos feladatom­nak tekintem a CSEMADOK-tagság ne­velését és az ifjúság bekapcsolását a kulturális tevékenységbe. TÓTH GÉZA Kácsorné Tamás Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents