A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-03 / 48. szám
1. A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 2. Gróf Széchényi Ferenc szobra a Múzeumkertben 3. Tárlók előtt 4. Török vezéri sátor a hódoltság idejéből 5. Az ünnepi évforduló alkalmából megrendezett jubileumi kiállítás átfogó anyagot mutat be a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár gazdag gyűjteményének anyagából. Felvételünkön a külföldön megjelenő magyar lapok és folyóiratok gyűjteményéből ízelítőt adó tárló, köztük hazai magyar lapjainkat, így a Hetet is felfedeztük. az akkortájt épült soproni Széchényipalota költségvetési értékénél. Széchényi ezzel nemcsak nemzete népének, de Európa tudományos életének elismerését vívta ki. Az ilyen nagy tekintélyre persze más magyar főurak is hőn áhítoztak, de nemes önzetlenség, humánus hazafiúi buzgalom híján nem nagyon lehettek részesei e tekintélynek, mert a gyűjtemény gazdagítását szolgáló felhívás szavait bizony elengedték a fülük mellett, s a Széchényit követő felajánlásokat csak kevesen s azok is szűkmarkúén tettek. „Nemcsak magunk, hanem hazánk hasznára is kelletik gazdagoknak lennünk, minden igazsággal is egy részét örökségünknek Hazánk magának kívánhatja." — szólt az országgyűlés elé terjesztett elaborótum, amely mint említettük, ott helyben sok süket fülre talált, ám annál inkább váltott ki eredményt a városi polgárság, a köznemesség, az értelmiség, a nép köreiben. E felhívás már a múzeum épületének létrehozását célzó adakozásra is szólított. A legelső adományozó egy Kindli Mátyás nevezetű pesti szűcsmester volt, majd jöttek a többiek, a pénzt és múzeális értékeket felajánló Széchényi-követők. Az ügy kúrátorául felkért József nádor igyekezett a Magyar Nemzeti Múzeum ügyét jól képviselni, de az összejött pénzalap közben a devalváció folytán jócskán megsoványodott. Az építkezés megindulása más miatt is késett. A múzeum helyéül kijelölt telek beépítését a hatóság ellenezte. Ha nem így történik, Budapesten épült volna fel a világ legelső, múzeum céljára tervezett épülete. A meglevő épület így is a negyedik a sorban. Az ügy halasztódott, az idő telt, de közben a gyűjtemény adakozások és vásárlások utján csinosan gazdagodott. A Magyar Nemzeti Múzeum ismert ‘ épületének alapozása végül is 1837 nyarán elkezdődött. A telek okkor még egy külvárosi majorság volt, de hála a jó előrelátásnak, aránylag gyorsan vált a városi terjeszkedés folytán belvárosivá. Tervezőjéül és építőjéül a már akkor jónevű „városi polgári építész” titulussal bíró Pollaok Mihályt nevezték ki. Tíz évvel később, 1847 nyarán már teljes pompájában, készen állt a hatalmas épület. A következő év márciusának történelmi napján a lánglelkű Petőfi már ennek lépcsőjéről szavalta a magyar történelem szabadságeszméjének legbuzdítább sorait. Aztán talpraállt a magyar, majd összeomlott a szabadság, leperegtek a nemzet történelmének azon dicső és szomorú eseményei, melynek emlékeit és relikviáit a ma 175 éves Magyar Nemzeti Múzeum gazdag gyűjteményében őrzi. 1848-ban már itt, az épület dísztermében ülésezett az országgyűlés felsőhóza. Ugyan ki hitte volna akikor, hogy a nemzet, a kultúra, a szabadságeszmék egyik fellegvára rövidesen osztrák kézre kerül. 1849 július 11-én még innét, a múzeum udvaráról indultak el az utolsó népfölkelő csapatok. Arad felé tartottak. • • • Állok egy vitrin előtt. Az üveg alatt golyó-lyukasztotta fehér férfimellény. Az első felelős magyar minisztérium elnöke, a spártai lelkű férfi, gráf Batthyány Lajos halt meg benne — Haynau golyója által, ugyanazon a napon, amikor Aradon a tizenhárom vértanú. Egy -másik vitrinben a nemzeti gyászviselet díszük szomorúan, ám a szabadságeszme ragyogásától bearanyozva. A további termekben a honfoglalás, az államalapítás, az Arpád-kor, az Anjoukor föld alól előkerült emlékei. Aztán Zsigmond és Mátyás kora. Majd a török hódoltság. Mohács. Aztán a Rákóczi szabadságharc... a látogatóban kavarog a történelem s a kavar- i gásból újra leszürődik mindaz, ami a magyar történelemből általában : meny- j| nyi szabadságeszme, mennyi hős, menynyi véráldozat, mennyi vereség, mennyi elnyomás, mennyi újrafeíbuzdulás. S a múzeum épületét elhagyván, leballagok a magas lépcsősoron, kint vagyok a Múzeumkertben, a pesti utcán, mintegy észrevétlenül egy új történelemben, melyet a múzeum falai közt őrzött emléktárgyakból sugárzó szellem oly hosszú évszázadokon át igyekezett megteremteni. Pátosz nélkül érzem, tudom, ez már az a szabadság, melyről az ősök és hősök álma szólt. A lépcsősoron az elmaradhatatlan diákok, apró, virgonc gyerkőcök, a Múzeumkert fái és szobrai közt öregek, kismamák gyerekkocsikkal — és szerelmespárok. Túl a kerítésen sárga villamosok, autóáradat, gyalogosoktól nyüzsgő tarka járdasorok, az utca alatt a metró, a szomszédban az egyetem s a belváros házai mögött egy karnyújtásnyira hömpölyög a Duna. Holnap is visszajövök, hiszen nem láttam még a Magyarország népeinek történetét az őskortól a honfoglalásig bemutató kiállítást s régen jártam a múzeum épületében levő Széchényi Könyvtárban. Ezúttal nézelődni megyek. V. Windisch Éva doktorral a kézirattár vezetőjével már megbeszéltem telefonon. A Halotti beszédtől József Attila számos kéziratáig — sok mindent láthatok. A villamosmegállón, szemben a múzeum épületével azon töprengek, mikor lett volna Magyar Nemzeti Múzeum, ha Széchényi Ferenc . . . Nehéz a válasz. Egy bizonyos: ma már lenne. Aztán rájövök, hogy értelmetlen az ilyen kérdésfelvetés. A múzeum százhetvenöt éve van. Ezért most okkal ünnepeljük. Grossschönau — Felső-Lausitz mány törvényt adott ki a luzáciai nép törvényes jogainak biztosítására, s ezt az NDK megalakulása után ennek kormánya 1950-ben külön törvényerejű rendelettel igazolta. A törvény biztosítja a szorbok számára a jogot az anyanyelvi oktatásra, a nyelvhasználatra és az önálló kulturális életre. A szorbok kulturális központja ma a felső-lausitzi Bautzen (vendül Budysin), itt van a lausitzi szorbok társadalmi szervezetének, a Domowinának székhelye. Vannak járási szervezetei, és helyi csoportjai működnek a szorb lakosságú falvakban. A Domowina egyébként még 1912-ben alakult, azóta zavartalanul működött, de a hitleri uralom idején feloszlatták. 1945-ben alakult újjá. Van saját könyv- és lapkiadója. Négyévenként megrendezi a híres szorb kulturális fesztivált. Ugyancsak itt van a szorb írók Kolo nevű tömörülése az NDK írószövetségének keretében, a Szorb Néprajzi Intézet mint az NDK Tudományos Akadémiájának része, több szorb múzeum, iskola, a Német-szorb Népszínház és több más szorb intézmény, amelyek a történelem során először a szocialista német államban alakultak. Alsó-Lausitz kerület székhelye Cottbus, ennek környékén, főként a várostól északra a Spreewaldban vannak még elenyésző számban szorb települések. Szintén Bautzenban működik az Állami Szorb Dal- és Táncegyüttes, amely már tcbb nemzetközi folklórfesztivál nagydíját vitte haza. Jól emlékszem az együttes nagyszerű műsorára a legutolsó szorb kulturális fesztiválon. Mint már említettem, Bautzenban, a régi falak maradványaitól körülvett festői óvárosban négyévenként tartják meg a régi szorb hagyományok és a modern szorb kultúra nagyszerű seregszemléjét. A középkorié* hangulatú ódon utcákon vonulnak fel a gyönyörű, gazdag szorb népviseletbe öltözött csoportok, dal- és táncegyüttesek, népi zenekarok. Az Ortenburg kastély parkjában felállított szabadtéri színpadon lépnek fel a több ezer főnyi nézősereg előtt a legjobb együttesek. Ezt a kastélyt különben Mátyás király építtette fel újra 1486-ban; a torony főkapuja fölött ma is ott áll Mátyás király híres szobra. A kulturális fesztivál keretében ifjúsági és diákkabarék szórakoztatják a közönséget. Színházi előadások vannak, s ilyenkor rendezik meg a kortárs festők és grafikusok kiállítását. Hangversenyeket tartanak; legutóbb például a drezdai filharmonikusok zenekara mutatta be itt elsőként dr. Jan Rawep új szimfonikus műveit. Lausitz nemcsak folklór gazdagságával vonzó, de természeti szépségei miatt is egyre több turista keresi fel. Felső- Lausitz igazi dombvidék, a Szudétákhoz tartozó Lausitzi-hegység átlagosan alig 320 méter magas; a szelíd lankákból Spreewald — Alsó-Lausitz alig kiemelkedő dombokat sűrű erdők borítják. Alsó-Lausitzot a Spree folyó ágai és sok-sok csatorna hálózza be; ezeken jelentős vízi közlekedés bonyolódik le. A folyóágakon, csatornákon festői hidak ívelnek át. Mindez s a jellegzetes itteni népi építkezés igazi turistaparadicsommá teszik a vidéket. Igazán érdemes megnézni . . . TAMARA WAGNER 13
