A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

Abardejovi cipőgyár vajáni üze­mében járok a varrógépek, munkapadok, lenge köpenyes lányok, asszonyok között. A gyár öt éve üzemel. Sokan áldották annak idején a bardejovi igazgatóságot azért az elgondolásáért, hogy ipart telepít ide, erre a női munkaerők­ben bővelkedő, iparilag „szűz" te­rületre. A gyár megindulásával szinte egyik napról a másikra meg­változott a környéken a nők élet­formája. Eddig csak „háztartás­beliek" voltak, most gyári munkások­ká lettek. Még mielőtt beindították volna Vajánban a termelést, kiválasztot­tak ötven nőt, az üzem majdani törzsgárdájának első tagjait és el­küldték őket betanulásra a barde­jovi központi gyárba. Itt sajátították el a cipőgyártás technológiáját. Hamar és jól. Olyannyira, hogy ma már akár kiállhatnának versenyezni betanítókkal. Az ötven nőre azután komoly feladatok vártak otthon: a termelő munka mellett nekik kel­lett betanítaniuk a gyár többi alkal­mazottját, továbbadni a Bardejov­­ban szerzett ismereteket. Ma tovább szeretnék bővíteni a cipőgyárat, így a környékből további nyolcvan nő­nek tudnának munkalehetőséget biztosítani. Soltés Jón igazgató: Bodrogi Erzsébet a beszegést végzi — öt év alatt kiépítettünk egy jó, megbízható törzsgárdát. Jó, kelle­mes munkakörnyezetet teremtet­tünk. Hogy csak egy fontos dolgot említsek: dolgozóinkat üzemi busz­­szal szállítjuk a munkahelyre. A tervteljesítés területén is kitűnően állunk. A tavalyi 1 millió három­­százezer pár cipő helyett az idén már 1 millió nyolcszázötvenezer pá-A varrógépekről a cipők az elszállítás­hoz szükséges ládákba kerülnek ARCOK EGY GYÁRBÓL — Nálunk szalagmunka folyik. Egy dolgozót sem nélkülözhetünk a szalagnál, mert akkor leáll a ter­melés. S ha nem tudunk az épp szabadságra készülő helyett valaki mást beállítani, akkor bármennyire is sajnálom, de az illetőt nem en­gedhetjük el. Nem akartam ott sem — akár­csak most sem — magyarázkodni. Sutko Silvia a díszítéseket varrja rat szeretnénk gyártani. Ehhez min­den feltételünk adott, hiszen az első negyedévi tervünket is túltelje­sítettük. Ez a fizetési borítékokon is észrevehető. Vannak dolgozóink, akik 2500 koronát is megkeresnek havonta, s ha csak az átlagfizetést — 1676 korona — említem, akkor sincs okuk panaszra. Az igazgatónak nincs oka pa­naszra, a dolgozók, a nők viszont panaszkodnak. Tóth Erzsébet pél­dául elmondja, hogy nem adták ki az évi szabadságát, hanem pénzt kapott helyette. Azt mondja, ennek az az oka, hogy mindent meg kell tenni a tervteljesítésért, olykor a dolgozók jogos érdekeinek figyel­men kívül hagyásával is. És mi az igazgató véleménye? Ezen a gépen áll össze a félig kész cipő Egy dolog viszont tény, amit az igazgatóságnak is figyelembe kell vennie: Ahhoz, hogy további nyolc­van dolgozót felvehessenek, bővít­hessék az üzemet, rendszeresen túl­teljesíthessék a tervet nem szabad a dolgozók jogait megnyirbálni. ZOLCZER JANOS A szerző felvételei Életünk - képekben Milos Marko elvtárs, a Szlovákiai Újságírók Szövetségének elnöke, az SZLKP Központi Bizottsága dolgozóinak jelenlétében az elmúlt napokban nyi­totta meg Bratislavában a Szlovákiában megjelenő újságok fotóriportereinek dokumentációs fénykép­kiállítását. A közönség nagy érdeklődésétől kisért kiállítás híven tükrözi azt a tényt, hogy a szocialista sajtó társadalmi életünk valamennyi területének problémáival foglalkozik. Figyelemmel kíséri a szo­cializmus építésének valamennyi területét és aktívan befolyásolja a tömegek alkotó kezdeményezésének kibontakozását. A kiállítás dokumentuma annak, hogy szocialista sajtónk figyelmének középpontjában mindig az ember és az emberről való gondoskodás áll. A kiállítás ugyanakkor az újságok fotóriporterei magas szakmai képzettségének is bizonyítéka. A ki­állításra a Hét szerkesztősége is küldött anyagot. Fotóriporterünknek, Prandl Sándornak képei hűen tükrözik Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozói­nak életét és munkáját. VARGA JANOS 3

Next

/
Thumbnails
Contents