A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

A három vidám asszony és Németh Imre csoportvezető

Balról: Mucska Teréz, Bíró Valéria és Kisléghy Ilona

ÍZES. ZAMATOS ALMA

— Kémlelem az utat, nem jön-e errefelé egy férfi aki segítene ládát hozni — mondja Mucska Teréz a vásárúti (Trhové Myto) szövetkezet almáskertjében, ahová „ízes témát" keresve érkeztem. Mivel egyetlen, az erősebb nemhez tartozó ember sem mutatkozik, visszatérünk a sorközbe. Kisléghy Ilona örömmel újságolja, hogy ő talált egy ládát. — Kicsit messze van, de legalább fogyókúrázunk — mondja nevetve.

t

— Igaz is — szól most Bíró Valéria —, az alkalmat kihasználva, mivelhogy almát szedünk, gyümölcsnapot akartunk tartani. Sajnos, csak a gyomrunk fájdult meg.

A három vidám asszony a dunaszerdahelyi Jednota fogyasztási szövetkezet könyvelőségében dolgozik. Hogy akkor mit keresnek a nyárasdi gyümölcsösben? Én is ezt kérdezem tőlük.

— A múlt hét szombatján, amikor országszerte rendkívüli műszakot tartottak, magyarázza Mucskáné —, mindenki, aki a Jednota járási központjában dolgozik, itt szüretelt. Úgy megtetszett ez a munka, a jó levegő, a csend, hogy mára szabadságot kértünk s reggel hat órától itt szedjük az almát.

— Persze van más oka is ennek — kuncog Kisléghyné. — Azon a pénzen, amit a szüreteléssel megkeresünk, itt szeretnénk almát venni.

— Mennyit tudnak leszedni egy nap alatt?

— Hat-hét mázsát.

— Eddig mennyi van?

— Itt a pontos kimutatás — mondja Kisléghy Ilona és táskájából noteszt húz elő: — Hét nagy és nyolc kis láda. Az annyi mint... 18 mázsa 65 kilogram, ez hármunk napi teljesítménye. Nem henyéltünk! Mindössze kétszer pihentünk tíz-tíz percet. De itt jön a mi megmentőnk! — kiált fel örömmel, a sor végéről közelitő férfira mutatva.

— Nos mi újság, asszonyok? — érdeklődik Németh Imre csoportvezető.

— Ládát kérünk, ezeket már megraktuk.

— Máris küldök — s ad még néhány szaktanácsot, hogyan kell szedni, ládába rendezni a gyümölcsöt. — A válogatásnál különösen vigyázzanak! — mondja elmenőbe. Én is vele tartok.

— Szép a gyümölcs, bő termés ígérkezik. Ez a gondos ápoláson kívül az öntözésnek is köszönhető.

Kamocsai Sándor a nyugdíjas ládajavító

— Hogy is van ez, Imre bátyám? Vósárúti szövetkezet, nyárasdi gyümölcsös . . .

— Három falu Kürt, Nyárasd és Vásárát egy szövetkezetben közösen gazdálkodik, összesen kétszázötven hektár gyümölcsösürtk van. Ez a nyolcvanöt hektárnyi telepítés tizenkét éves. Százhatvan vagon termést terveztünk. Biztosan több lesz.

— Mennyivel?

— Ma még nem tudhatom. Messze még a szüret vége.

Nagy a sürgés-forgás. Traktorok kürtőinek, fordulnak a tenyérnyi szabad helyen. Kék szemű, barna hajú lány jegyezget, irányít. Berecz Ilona főiskolai hallgató.

Ilonka az én első segítőtársam — mutatja be a csoportvezető. — Nehezen fogom nélkülözni, ha megkezdődik az oktatás.

Két fiatalasszony, Androvics Ferencné és Gál Rudolfné, a teli ládák között tesz katonás rendet.

— Nézze, milyen szép gyümölcs — mutat egy jól megtermett körtét Androvicsné, azután ragasztót ken a láda oldalára, társnője piros csíkkal jelzett cédulát nyom a deszkára.

Nyugdíjas bácsik szögelik a „rokkant" ládákat.

— Szinghoffer János — mutatkozik be egyikük.

— Hogyan kerül ilyen furcsa nevű ember a Csallóközbe?

— Nagyapám a szabadságharc idején maradt Nyárasdon. Kicsit elszaporodtunk azóta.

— Ügy nézem, hentes-mészáros a tisztes mestersége — fordulok másikukhoz, Kamocsai Sándor bácsihoz.

— Ma is szívesen forgatom a disznóölő kést. Tél idején van rá alkalom. Most itt segítek. Jó itt dolgozni. Nem hajtják az embert. Annyit teszek, amenynyit az egészségem enged. Hét éve vagyok nyugdíjban, de eddig még csak betegeskedtem, örülök, hogy most dolgozhatok.

A nyárasdi gyümölcsösből a dunaszerdahelyi Agrofrigor hűtőtárolóiba szállítják az almát. Bár még nem jártam e városszéli üzemben, könnyen oda találok. Elég, ha követem az almát szállító traktort. A kapun bejutni már nehezebb. Szerencsére Horváth Gusztáv, a pártalapszervezet elnöke, átsegít az akadályon s végigkísér az üzemen.

— Ha az előtároló kapacitását is beleszámítjuk, nyolcszáz vagon almát tudunk áttelelteni. Az idei jó termés elhelyezése főleg göngyöleghiány miatt lesz nehéz feladat. Legnagyobb mennyiséget a vásárúti szövetkezettől vesszük át, a terv szerint 280 vagonnal. Nagyon kell vigyázni a tárolásnál. Csak ép, egészséges gyümölcsöt kifizetődő raktározni.

Abban a tárolóban, ahol én jártam, mesebeli illat lengett. Pirosán, mosolygósán, csábítóan kukucskált ki az alma a tartályládák résein. Remélem így, frissen, ízletesen kerül asztalunkra.

FISTER MAGDA (A szerző felvételei)

4