A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-19 / 46. szám
Következő számunk tartalmából: Sági Tóth Tibor: A PARTHATÁROZAT SZELLEMÉBEN Varga Erzsébet: színpompás KIÁLLÍTÁS Ozsvald Árpád: RÉGMÚLT KOROK VALLATOI Barsi Imre: LENINGRAD! RÓZSA Csontos Imre: A HOGGAR CSÚCSAIN Címlapunkon — Ady Endre szülőháza — Király Ernő, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII, Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Alig van költő, aki annyi harc, becsmérlés, ellenzés és rágalom árán jutott volna el saját hazájában a megbecsülésig, mint Ady, aki kezdettől fogva harcot hirdetett minden megunt ócskaság ellen. Dévénynél tört be „új időknek új dalaival", hogy világgá kiáltsa a magyar kínt, s harcot kezdjen a magyar Pokollal. Harcunk a magyar Pokollal van, Mindent erre tettünk, Ennek kapuit döngetjük, Ezé a harcé lelkünk, testünk . . . Elég a korabeli sajtót lapozgatni, vagy a hírhedtté vált Fo/í-vitát olvasni, hogy meggyőződjünk arról, a hamisításnak, becsmérlésnek és kisajátítási szándéknak milyen áradatával kellett még halála után is megküzdeniük azoknak, akik Ady forradalmiságát, s költészetének teljességét vallották és hirdették. Szinte viszolygás fogja el az embert, ha azt látja, a hiúság és gyarló féltékenység milyen becsmérlő nyilatkozatokra tett képessé olyanokat is, akik a „nagy kortárs'' közelsége helyett a szellemi vetélytársat látták benne, s próbálták letaszítani az őt megillető helyről. S hogy végül még sem ő hullott ki az Idő rostáján, az aligha magyarázható mással, mint az ő „millió gyökerű" életével, s azzal a költészettel, FÓNOD ZOLTÁN lett, s azt bizonygatni, hogy Ady „parlagi", „nem zseni", s egy „jelentéktelen költőre" csak műveletlen ország tud annyi szerelmet pazarolni (Kosztolányi). „Nehéz vitatni, hogy Ady Endre a világirodalom legnagyobb ripacsainak egyike — írta a Toll-vitában Márai Sándor. Sajnálatosan a szocialista Kassák is — ahogy Bölöni György írja híres Adykönyvében, Az igazi Ady-ban — „engedte magát vezettetni az ellenforradalom légkörétől doppingolt írók polgári járszalagján". Aligha véletlen, hogy Ady később a szlovák fasizmusnak is útjában állt. A Tiso-kormány belügyminisztere a második világháború idején így oktatja ki mely a világirodalom legrangosabbjai közé sorolódik. A „világ klasszikusai közé tartozó legnagyobb lírikus" ő — Balázs Béla, a kiváló költő és esztéta szavaival élve — „nemcsak az élőknek, hanem a halottaknak is élén", aki mindenki másnál jobban tudja helyét, küldetését, eleve elrendeltetését: így lettünk mi az új-látó szemek, Új rezdülés és ünnep az idegben, Hit, vágy, cél, csók mind-mind azóta más, Mióta mi lüktetünk a szívekben. Galilei szavával lelkesít a forradalomra : A Föld mozog én ifjú feleim, S mi rátesszük lábunk a magyar rögre És esküszünk: mozdulni fog ez is S minden mostanit jobbal pótolunk, Vagy minden vész itt, ámen, mindörökre. A Rohanunk a forradalomba Adyja a szegénynemzet történelmi leckéjét mondja: De mink fogjuk váratlanul keresztbe Dönteni nagyurak számítását. Csináljanak háborút, A mi örök háborúnk sokkal készebb. Nekünk öntik a csodát Emberei a büszke ember-észnek. És mi kacagunk utoljára. És mintha csak az 1920 utáni ellenforradalmi korszak haszonlesőire gondolt volna, mikor (a Sírás és Panaszkodós-ban) ezeket írta: „És látom az új áldozatot Hadúrnak, az új Gellért papokat. Élén az új társadalomnak, állanak az ordító táltosok. Szomorú embereket vonultatnak fel. Akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, akinek szemeiből új érzések máglyája világít, akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott az Eszme idegen és ékes isteneinek: az elveszett. Azt belesüllyesztik a mélységes, a piszkos, az örvénylő árba." Az ellenforradalom tobzódása idején az Ady-örökséget el kellett takarítani az útból, s Adyt a „kisnemesi fajta" költőjévé kellett degradálni (Zilahy Lajos), aki „eladta magát a zsidóknak". Az Ady-imádatot hatálytalanítani kela szlovák közvéleményt: „Ami minket szlovákokat illet, tudatában kell lennünk annak, hogy mindenekelőtt a világirodalomban kell tájékozódnunk, ahol jelentős hiányaink vannak, és nem a másodrendű irodalomban, a beteg, destruktív jelenségek körében, amelyek semmi pozitívumot nem képesek nyújtani nekünk. Itt például Ady Endrére gondolunk... Ez a szlovákok számára teljesen idegen szellem, a mi egészséges nemzeti lelkűnktől távol álló, sőt ellenszenves költő, néhány sznob érdeméből bekerül fordításirodalmunkba". (Gárdista, 1943. 4. 18.) Egyszerű a képlet: Ady költészetét „parlagivá", „másodrendűvé" kell degradálni, hogy forradalmi mondanivalóját elvessék, kétségbe vonják, kiiktassák. A szlovák fasizmus képviselőit az a legkevésbé sem zavarja, hogy a szlovák irodalom legjobbjai, Hviezdoslavtól Novomeskyig, Stefan Krcmérytől E. B. Lukácig és Ján Ponicanig a „magyar jakobinus" dalolta „magyarok és nemmagyarok" költője pártján áll. Fájdalmasan érvényes erre a korszakra is Ady Intés szegény legényeknek című verse: Most, a gyáva szemérmetlenség Kurjongató, rossz éjjelén, Böcsületére jól vigyázzon Minden nemes szegény legény. A szlovákiai magyar non possumusnak ez a varázsigéje a második világháború idején megőrizte szellemiségünket a bemocskolódástól, mivel az „ember az embertelenségben" erkölcsi parancsszava kiírthatatlanul bevésődött a tudatba, s magyarként és magyaroknak hirdette a humánum tántoríthatatlanságát. A forradalmár Adyt azonban nem lehetett elnémítani, s nem lehetett kisajátítani. Mert — ahogy Bölön György írja róla — Ady mindig is „az alullévőké volt, az elnyomottaké, a békételeneké, a be nem teljesülteké, a kisemmizetteké, a forrongóké, a lázadóké volt". Hat évtizeddel az első világháború és a mozgalmas forradalmi napok után óhatatlanul is az kell mondanunk, nincs költő és tollforgató, aki olyan hőfokon örökítette volna meg a háború poklát es szenvedéseit, s énekelte volna meg a forradalom „villámtüzes bizonyosságát", mint ő. Űzött vadként szenvedi sorsát, s ismétli a „különös nyáréjszaka" rettenetét: Az iszonyúság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt, Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa, Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Németh László írja egy helyütt a „halottak élén" költőjéről: „A magyar irodalomnak vannak felejthetetlen képei: a török torkában eposzát író Zrínyi, Batsányi Kufsteinben, Csokonai botanikus köre, a sértett Berzsenyi sérelme, Széchenyi Döblingben, Arany a szigeti fák alatt, Zilahy Károly, amint Ariostot fordítja, haldokolva. Ady utolsó négy éve mindnél hatalmasabb. Egy nyáréjszakán megjött a háború s vele vége a világnak, melyben a költő még élt s az emberiség csirái dolgoztak . . . A gazdátlan magyar a kuruc kor tábortüzeinél siratja léte értelmetlenségét s a költő a végső szétszóródás előéletével nézi gyönyörű fajtáját, amint énekszót párologtatva a kalotaszegi templomból tempósan kivonul, vagy harsogó nótával ömlik gyakorlóterekre. . . Apokalipszis és emberi ellágyulás színei így folynak össze a reményeiből kiforgatott költőben, akire a világ vigasza most már a Szamaras ember arcával néz: Az ember nem aljasulhat el egészen . ..“ Hazafisága harcos internacionalizmussal párosul: a szerb komitácsi szíve, akit Weiss Manfréd golyója talált el, éppúgy fáj neki, mint a nótázó vén bakáké, vagy a mesebeli Jánosoké, akiket idegen érdekek miatt hajszolnak a vágóhídra. „Minden fájdalmaimhoz szeretném még a honvéd bakák fájdalmait, szenvedéseit hozzálopni. Minden szeretetemet, csodálatoma s utolsónak bénult, de mégis jó szívemet küldöm Isonzó menti testvéreimnek" — írja Ady a lövészárokban szenvedő katonáknak. Büszkesége a magyar szellemiségnek, hogy Ady kiállta a történelem nagy próbáját, amikor pedig olyan szellemóriá-2
