A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-12 / 45. szám
Hidvető harckocsi-technika, amely elmaradhatatlan kísérője lett a harckocsi oszlopoknak. A harckocsi édestestvére. Az egész alja közös, de azokon a helyeken, ahol máskülönben az ágyútorony emelkedik a hatalmas ágyúval, a hidvető harckocsi összecsukott hídlapokat visz, hogy szükszég szerint áthidalja velük az akadályt akár folyóvíz, tankelháritó árok stb. formájában. — Huszonkettes irány, vízakadály! — A parancsnok biztonság okából pontosítja a hidvető harckocsi irányát. — Értem, látom ... A vezető lassítja a sebességet és egy pillanatra megáll. Figyelmesen szemléli a terepet maga előtt. Lehetséges, hogy elérhető távolságra van az ellenséges ágyúcsövektől és ezért ahhoz az elvhez tartja magát, hogy nem hagyja el a harckocsi belsejét, ahol hatalmas páncél védi. Úgy tűnik, valamivel jobbra van az alkalmas hely. Bedobni az egyest, gázt adni, még egy darabot menni... A hidvető harckocsi tevékenysége a hídelemek kirakásában tetőz. A hidraulikus szerkezetben rejlő hatalmas erő kezdi ferdén a magasba emelni az összecsukott hídnak mind a két részét, amely felében megtörik mint hatalmas csáp és megállíthatatlanul hajlik a túlsó parthoz. Néhány tized másodperc telt el az óta a pillanat óta, amikor ez a speciális páncélos megállt az akadálynál és a víz fölött szétnyílt a hídszerkezet. Éppen olyan széles, amekkorát megkövetel a harckocsi és a lánctalpas páncélozott jármű szélessége. — Itt sas, itt sas, híd lerakva, kapcsolok ... — Értem, kezdem az átkelést! Az ikerágyús légelhárító üteg személyzete gondosan figyeli a tiszta éget. Minden pillanatban itt lehet egy ellenséges repülőgép vagy harci helikopter. Kis magasságban közeledik, hogy kihasználja a meglepetés mozzanatát és megpróbál lecsapni éppen az átkelőhelyre, amely mindig a legérzékenyebb hely. Idő, idő és megintcsak idő. Folyik a harc minden másodpercért. Az erdőtől elörobognak a harckocsik, harci alakzatban. Az alakzat legyezője a lerakott híd előtt összezárulás és újból szétterül a másik oldalán. A hidvető harckocsi vezetője gépével eltávolodik a hídtól és most elsőként maga megy át rajta. Gesztus, mintha mutatni akarná a többi harckocsizónak a háta mögött: Nézzétek, szavatolok a munkámért! Az első harckocsi közeledik a hídszerkezethez, lassít és menet közben ráhajt. Mesteri munkát kíván ez minden vezetőtől, az acélkolosszus centiméterre pontos vezetését és uralmát. Lassan, óvatosan a gázzal, nem sietni, mert minden a pontos ráhajtástól függ. Az első harckocsi átment és itt a másik ... A másik oldalon gyorsan felfejlődni és felkészülni a további harcra. Amint o az első harckocsik túl vannak a vizen, a parancsnok nyugodtabb. Most tüzelé. semmel elhallgattathatom az esetleges ellenséges ellentámadást és gyorsan manőverezhetek. Az ellenfél felocsúdott és zavaró tüzelésbe kezdett az átkelőhely ellen. A mi harckocsijaink válaszolnak és újabb előnyomulásba kezdenek. A vízakadály hátul marad. Végre elhalt a motorok robaja s a por- és füstfelhőket elviszi a szél mészsze, a katonai gyakorlótérre. A parancsnoki gépből megtermett alak ugrik ki fekete kezeslábasban és amikor leveszi a fejvédő sisakot, ismerősnek tetszik az arca. Aha, láttuk már a laktanyában, egy nagy fényképen, ahol a legjobb panacsnokok és katonák dicsőségtáblája van. Karel Bilahorka hadnagy, az egyik harckocsizó század parancsnoka, a párt tagjelöltje. Megszorítjuk egymás kezét. — Jó kis hajrá volt, hadnagy .. . Mosolyog. — Ugyan, a harckocsizok normális munkája. Hajrá az az elmúlt hónap volt. Vizsga harci és politikai felkészültségből a terepen. Nappal és éjjel, taktika, éleslövészet, elméleti ismeretek, a technika karbantartása, politikai iskolázás .. . — Helytálltak? — Igen — mondja a hadnagy a leg. nagyobb természetességgel. —' Azzal válaszoltunk a harckocsizó alakulat egész hadseregre kiterjedő felhívására, hogy ebben a kiképzési évben „jó" és „kiváló" eredménnyel fogjuk teljesíteni a harci és a politikai felkészítés feladatait. Megy a dolog. u-Q És az ön százada? — Vállaltuk, hogy megszerezzük a példás egység címet. A nyári kiképzési időszak végén 80 %-ra teljesítettük szocialista vállalásainkat, úgyhogy elérhető közelségben van a cim. A harckocsiból további' katonák szállnak ki poros kezeslábasban. A hadnagy kiad néhány parancsot és visszatér a megkezdett témához. — Nálunk, harkocsizóknál nagyon sok függ attól, hogy az első lövéssel eltaláljuk a célt. Ez döntő a harcban. Nem adsz, kaphatsz, ahogy népiesen mondani szokás. Vannak itt a századnál fiatal lövészek, még tapasztalatlan fiúk és így sok munkát fordítunk rájuk. Ellenőrző próbákkor minden szakaszban volt valaki, aki képes volt az első lövéssel találni. A többieknek ezt be kell hozni. Enélkül nem lenne meg a példás egység cim. És tudja, egyáltalán érdekes századom van... Most a hadnagy cigarettára gyújt, kifújja a füstöt és folytatja: i — Képzelje el, négy nemzetiségű katonák — csehek, szlovákok, magyarók és lengyelek. Ezekből csak kettő van, magyar nemzetiségű katonák a századom, jó egyötödét teszik ki, a többi felefele cseh és szlovák. És a fiúk egy kötelet húznak, remek kollektíva ez. Ha problémák, akkor csak munka, és (kiképzési problémák. Vegye az egeres harckocsik legénységét. Ott Kovács 'őrvezető, a példás katona jelvény viselője, harckocsi-parancsnok. Maóyar. A lövész, Gúla, közkatona, cseh, a /töltő Králik közkatona, viszont szlovák1.. Ez egyike a legjobb harckocsi-legénységnek a századnál, és ilyen példa /egész sor van itt, tulajdonképpen mindegyik harckocsi-legénység nemzetiségi / szempontból vegyes... / A nap lassan leszállóban ve n a fák koronája mögött. A harckocsizó század fiatal parancsnoka elszívta a c garettáját. — Gondoskodnunk kell a tec hnikáról, a múlt hónapban jó nagy volt az igény, be vétel. Az embereké is, természetesen, de értik, hogy miért csinálják és hogy ennek így kell lenni. Ismét felbőgnek a motoroly. Utolsót int nekünk a hadnagy. Képek: Jirí (thocholác A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN „ÁRMÓDOSÍTÁS11 AZ ESERNYŐJAVÍTÓBAN Ellenőrző és közbiztonsági szerveink mindennapi munkájában — sajnos — továbbra is viszonylag magas a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett különböző törvénysértések és bűnesetek száma. Ami pedig különösen figyelemre méltó: a szocialista társadalmi tulajdont, a közös vagyont szemrebbenés nélkül megdézsmáló „ügyeskedők“ vakmerősége szinte korlátlan! Olykor néhány röpke hónap alatt tíz- meg szá?ezrekre menő tételekben sikkasztanak. Bíróságaink mindennapi gyakorlata bizonyítja, hogy a könnyű pénzszerzés csalóka ábrándja fiatal korban éppen úgy hódít, mint idősebb vagy akár már nyugdíjra érett öreg korban is. Alkalmas példa erre a nyugdíjpótlásképpen munkát vállaló Margita C i e r n a, a DATEX esernyőjavító vállalat fővárosi gyűjtőhelye volt vezetőjének esete. § Ugyan már, micsoda újságírói blöff ez, mit lehet régi, rossz esernyőkkel kereskedni?... — mondhatná most valaki. Első pillanatban úgy tűnhet, hogy a kételkedőnek van igaza, a tények ellenben ennek fordítottját igazolják. Margita Gierna ugyanis kereken egy esztendő alatt nem kevesebb, mint 86 ezer koronát sikkasztott a régi esernyők körüli machinációkkal! Ám vegyük csak szépen sorjában az eseményeket! Még régebben, a hatvanas évek elején a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntett szigorú megtorlásaképpen M. Ciernát egy alkalommal már tizenhárom esztendei szabadságvesztésre ítélték.. . Komoly büntetés az ilyesmi, hiszen tizenhárom év egy ember életében nagy idő. Bőven elegendő ahhoz is. hogy fegyencruhában eltűnődjön valaki addigi életén, sorsának leendő alakulásán. Józan ésszel az ember úgy érzi. hogy nem csupán a tűnődésre, mérlegelésre elegendő időszak ez, hanem az okulásra is. Arra, hogy kilépve a börtönkapun az illető megfogadja: soha többé nem hozza magát ilyen szégyenteljes helyzetbe, megtalálja közösségbe, a társadalomba visszavezető utat. Ügy tűnt, Margita Cierna is erre az útra lép, mert példás magaviseletéért büntetésének utolsó harmadát elengedték. A szabadulását követő első esztendőkben is példásan végezte kötelességeit munkahelyén, így minden jel valóban arra mutatott, hogy az életben soha többé nem kerül már szembe a törvénnyel... A nyugdíjkorhatárhoz közeledő aszszony törekvő igyekezete a valóságban azonban egyéb célt takart: fegyelmezett, jó munkájával elérte, hogy személyi bűnlistájáról törölték első büntetését. Az ügy így jogilag elévült, Ciernára a társadalom úgy tekintett, mint aki teljesen büntetlen előéletű. Cierna csak ezt a kedvező fordulatot várta, és az első adandó alkalommal anyagi felelőséggel járó munkabeosztás után nézett.. . Régi igazság, hogy aki keres, az talál is! Történetünk szomorú sorsú „hősnőjére“ a DATEX esernyőjavító vállalatban mosolygott rá a szerencse, ahol az elromlott esernyők gyűjtőhelyének vezetését bízták rá. Nos, Margita Cierna először „bemérte“ a terepet» a lehetőségeket, aztán akcióba lépett. A legprimitívebb módszerrel sikkasztott. A megrendelőtől átvette a javításért járó összeget, nyugtát is írt róla — de annak eredetijét és természetesen a pénzt megtartotta magának. Persze, ezeket a bevételeket a pénztárnaplóban sem tüntette föl. Az ilyesminek két-három hónap alatt napvilágra kell kerülnie — gondolhatja bárki. Cierna raffináltságát, ügyességét bizonyítja, hogy egy kerek esztendeig tudott ily módon csalni! Pontosan 1995 esetben élt vissza üzletvezetői beosztásával, ami csinos kis összeget : 85 767 korona mellékest eredményezett ! § Amikor az ellenőrző szervek rájöttek a turpisságra, a rendőrség házkutatást rendelt el Ciernánál, az ügyészség pedig a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett sorozatos bűntett alapos gyanújával előzetes letartóztatásba helyezte őt. Az alapos gyanú ekkor teljes igazolást nyert: lakásán megtalálták az elsikkasztott nyugták eredetijének zömét és a pénztárkönyvek hiányos lapjait is. Még a házkutatás eredményeinek lezárása előtt több ízben kihallgatták M. Ciernát. aki bevallotta ugyan a Konlár Gyula felvétele tekintélyes összeggé kerekedett „mankót“, de keletkezését nem tudta megindokolni. Ezzel, közvetve, tulajdonképpen saját bűnösségét igazolta, hiszen több évtizedes hivatalnoknői, pénztárosi és elárusítónői gyakorlattal rendelkezett. Az elszámolás, a könyvvitel minden fortélya egy ilyen gyakorlattal rendelkező munkaerőknek rendszerint a kisujjában van . . . § Az ügyet a közelmúlt hetekben tárgyalta a Bratislavai Városi Bíróság. A vádlottak padján ülő ősz hajú, ráncosodó arcú asszony csak részben vállalta bűnösségét, a nyilvánvaló bizonyítékok terhe alól azonban nem volt kibúvó. A büntetőtanács teljes mértékben felelősnek találta őt az esernyőjavítóban történt súlyos anyagi visszaélésért és a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett sorozatos törvényszegésért három évi fegyházbüntetésre ítélte. Ez ellen az előírt határidőn belül az államügyész fellebbezést nyújtott be, mert Margita Cierna a büntetési „taxa“ alsó határát kapta; tettének társadalmi veszélyességére való tekintettel azonban szigorúbb büntetést érdemelne. Így az ítélet még nem jogerős, az eset nincs lezárva. Cierna a másodfokú tárgyalásnak és keserű öregkornak néz elébe. Üjra, életében immár másodszor a börtönben ül ahelyett, hogy békés öregségét — unokáival az ölében — a családja körében töltené . . . EMBERI SflRSflR 17
