A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-05 / 44. szám
Emil Konu'sik — épitésvezetö, gyermekeivel, akik Gödöllőn töltötték a szünidőt Az ember megérint a falon egy kapcsolót — és fény önti el a szobát. Egy másik mozdulattal fényözönbe borítható az utca, egy harmadikkal gépeket, gyáróriásokat lehet beindítani. Ugyanígy lépnek működésbe az életmentő egészségügyi berendezések, a számitógépek és neonreklámok, a villamosok és villanymozdonyok... De gyarlóság lenne tovább sorolni, hiszen a villanyáram jelentőségéről úgysem lehet újat mondani, alkalmazási területeit szinte lehetetlen számbavenni. Mintegy természetes, hogy a csodálatos energiaforrást alkalmazó ember sosem gondol arra: valahol a távolban egy erőmű termeli szorgalmasan az áramot... hogy a termelő és fogyasztó egységeket egy hatalmas vezetékhálózat köti össze, melynek huzaljai ott lapulnak a falban, ott húzódnak az utca, a termőföld, az erdő, a hegy fölött. Pedig tudjuk: a villanyáram nem az istenek ajándéka, hanem a természet erőit átalakító és felhasználó ember egyik legszebb alkotása. • • • Tóth Vendel, az Elektrovod magyarországi kirendeltségének igazgatója Tizenkét szerelő — Frantisek Skrach, Stefan Hruska, Ignác Pedimon, Stefan Miko, Emil Hadvin, Csölle Árpád, Jozef Kuliovsky, Jozef Kovácik, Ján Majtán, Alojz Kostka, Ján Kysel, Karol Hlbo-A minap lenyűgöző riporttémát kaptam: látogassam meg a világ egyik legnagyobb villamos-távvezetékének építőit. Azt hittem, messzire kell majd utaznom. Talán a Távol-Keletre, talán az Egyesült Államokba? Kiderült, a téma karnyújtásnyira van csupán, — Magyarországra utazom s ahhoz, hogy a témába vágó összes építkezést meglátogassam, elég lesz bebarangolnom Magyarország nagyobbik felét. Így is történt. Az első tájékoztatást Budapesten, az Országos Villamostávvezeték Vállalat beruházási és fejlesztési főosztályának vezetőjétől, Bánfay Györgytől kaptam. — Ezt az óriási beruházást a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagországai közösen finanszírozzák. A költségek meghaladják majd az ötmilliárd forintot, tehát elmondhatjuk, hogy ez az építkezés a KGST tagállamok legnagyobb és legjelentősebb eddigi közös vállalkozása. Ami a hálózati rendszer méreteit illeti: a világon ez lesz a legnagyobb területet behálózó vezetékrendszer. A Szovjetunió nyugatukrajnai hőerőműveinek energiáját gyűjti össze és 750 kilowattóra feszültségű áramot szállít az alföldi Albertirsára, ahol már épül az ország legnagyobb transzformátor-állomása, amely e nagymennyiségű energiát osztja el a fogyasztó országok, tehát Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Bulgária, Magyarország között. És természetesen az emlitett szovjet erőművek a felénk exportált energián kivül még hazai használatra is termelnek áramot. Az alvállalkozókat nem is emlitve — mintegy huszonöt hazai és külföldi nagyvállalat vesz részt az építkezésben, amelyek közül az OVIT mellett elsősorban a két csehszlovák kivitelező-vállalatot, az Energovod-ot és az Elektrovod-ot kell kiemelni. A kormányszinten megkötött egyezmény értelmében Magyarország területén ez a három vállalat végzi a kivitelezési munkák oroszlánrészét, s fontos kiemelni, hogy csehszlovák partnereinkben kiváló társakat dicsérhetünk. De erről talán legjobb lesz meggyőződni kint az építkezések színhelyén. • • • Az első színhely: Gödöllő. A híresneves Agrártudományi Egyetem szomszédságában épült fel az egyik csehszlovák vállalat, az Elektrovod telephelye. Takaros, rendbentartott, mondhatni elegáns. A kapu fölött mágyar és csehszlovák zászló, a táblán kétnyelvű felirat közli: itt székel az Elektrovod magyarországi kirendeltsége, itt laknak a csehszlovák szerelőmunkások. A csendes, szinte kihalt telephelyen alig néhány embert találok. Bernát Romancíkot, a ruzomberoki szakácsot, aki a csallóközi Varga Ferenccel együtt gondoskodik az emberek étkeztetéséről. Megismerkedek az Árvából jött Emil Konusik építésvezetővel, Dikos Viktorral, a szerelőbrigád vezetőjével, és Tóth Vendellel, az Elektrovod magyarországi kirendeltségének igazgatójával, akiről azonnal kiderül: ö is a Csallóközből való, pontosabban ekecsi. Másfél évtizeddel ezelőtt érettségizett a kassai ipariban — így aztán mindenekelőtt a közös ismerősökről esik szó köztünk. Aztán persze az építkezésről. De Tóth Vendel azt javasolja, menjünk ki az építkezés valamelyik színhelyére, nézzem mea miiven munka folvik. >gyan dolgoznak az emberek, aztán kérdezzek. Terepjáróba ülünk és célbavesszük az építkezés valamelyik pontját. Egyet a sok közül. Mert hiszen ahány oszlopot kell felállítaniok, annyi építkezésről beszélhetünk. Tulajdonképpen nem is lenne szabad oszlopról beszélni, hiszen ötven, helyenként hetvenhat méter magas vasszerkezetekről van szó — mindegyik külön-külön akár egy adóállomás tornyával is összetéveszthető. Csupán nekik, az Elektrovod alkalmazottainak 168 ilyen tornyot kell három méter mélyen lealapozni a földbe, hazulról ideszóllítani, összeszerelni, felállítani s kifeszíteni köztük az áramot szállító súlyos huzalokat. Mindezt a Göd és Gödöllő közti szakaszon, hegyes, dombos terepen. Terepjárónk végállomása az egyik Gödöllö-környéki hegytető. Végignézek a tájon: erdőség. De ameddig a szem ellát, egy széles irtás vonul, hullámzik végig az erdőségen, mint amikor a borbély hajvágóval végigmegy a gyerek fején, akit kopaszra nyírnak. E irtás fölött vonul majd a vezeték. Alig néhány napja készültek el a 168 alappal s a vasút már szorgalmasan szállítja a vasszerkezeteket. Most tanúja lehetek a legelső darab összeszerelésének, pontosabban a legelső oszlop utolsó elemének beépítését láthatom. Az ötvenöt méteres vasszerkezet, mint egy valószínűtlen ősóriás állat csontváza, úgy nyúlik el a hegytetőn. Ünnepi pillanatnak vagyok a tanúja, pedig tudom, ez a szerelöbrigód többezer kisebb-nagyobb hasonló vasszerkezetet állított már fel odahaza. Gyakorlott, a munkában összeszokott emberek, többségük évtizedek óta dolgozik a vállalatnál. Itt, a helyszínen most tizenöten vannak, de az itt dolgozó hazai szerelők szórna jóval több ennél s természetesen a munka ütemezésének megfelelően változik. Nyilvánvaló, hogy erre a jelentős külföldi munkára a legjobbakat, a legmegbízhatóbbakat választották ki.
