A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-22 / 42. szám

GONDOS KÉSZÜLŐDÉS r\eménden (Demandice) tavasszal ^modern kultúrházat adtak át ren­deltetésének. A színház és mozitermen kívül megtaláljuk benne a korszerűen berendezett községi könyvtárat is. A szélesvásznú filmek iránt nemcsak a községben, de az egész környéken is nagy az érdeklődés. Egy-egy filmet többször is vetítetenek, mert sokan csak így jutnak jegyhez. Hivatásos és mű­kedvelő együttesek magyar és szlovák színdaraboka mutatnak be a szép kul­­túrházban. Nemrégen Dávid Teréz: Do­di című színművévél látogatott el a faluba a Komáromi Magyar Területi Színház. A nemzeti Front községi képviselői a hnb ülésterméhez értékelték a köz­ség fejlesztésében élért eredményeket, s megtárgyalták azt is, hogyan készül­nek fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. Stutika Gyula hnb-el­­nök közölte a megjelentekkel, hogy a lakosság az első félévben 9345 órát dolgozott a kultúrház építésén. Ezenkí­vül parkosítottak, tavaszi nagytakarítást végeztek, s kivették részüket az új gyógyszertár és az orvosi lakások elő­készületi munkálataiból is. Az egyes tömegszervezetek szintén beszámoltak kulturális tevékenységük­ről1, és azt javasolták a hnb vezetői­nek, hogy hangolják össze a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának méltó megünneplésére történő előkészületeket. Minden tömeg­­szervezet külön készít kulturális műsort, amelyet a Szovjetunió fejlődéséről szó-A deméndi folklór csoport tagjai ló előadásokkal tarkítanak. A hango­­sanbeszélőben minden vasárnap délu­tán egyórás kulturális műsort adnak a tömegszervezetek. Ezeket a kulturális műsorokat a barátság hónapjában is tovább folytatják a hangosanbeszélő­­ben. A Nőszövetség helyi szervezetének tagjai Énekel az egész család címmel vetélkedőt indítanak a magyar és a szlovák lakosság számára. Felelevení­tik a régi szlovák és magyar népdalo­kat, bemutatják a táncdalokat stb. Pénzes István pedagógus, a községi könyvtár vezetője hetente háromszor tartja majd nyitva a könyvtárat, ahol az olvasók a szovjet irodalom legjobb műveiből válogathatnak. Hósz Éva mo­­zifetelős azt kapta feladatul, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója előtti és utáni időszakra a legsikerültebb szovjet filmalkotásokat rendelje meg és vetítse le. Tóth György, az általános iskola igazgatója, a CSSZBSZ helyi csoport­jának elnöke arról tájékoztatta a Nem­zeti Front képviselőit, hogy a helyi szervezet tagjai hogyan készülnek a nagy jelentőségű évforduló méltó meg­ünneplésére. Előadássorozatot indítot­tak, szovjet katonákkal találkoznak, filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesz­tő előadásokat tartanak stb. Lalik Ju­lianna, a Vöröskereszt helyi szervezeté­nek elnöke önkéntes ; véradást kezde­ményezett az évforduló tiszteletére. Már több mint 67 lakos vett részt az ön­kéntes véradásban. A CSEMADOK helyi szervezetének tagjai sem tétlenkednek. Ebben az év­ben már többször fellépett az éneklő csoport és a táncegyüttes, özv. Kajasz Józsefné és Príb'oj Mihályné irányítá­sával a folklór csoport tagjai külön műsorral készülnek a nagy évforduló­ra. A nézők gyönyörködhetnek majd a magyar kettősben, a mazúrkában a rezgős polkában, a magyar csárdás­ban, a zsidótáncban, a padegattában, a dudatáncban stb. Az esztrádcsoport és az éneklő csoport tagjai régi ma­gyar népdalokkal kedveskednek a kö­zönségnek. Belányi János HAZAI MAGYAR KULTÚRÁNKAT KÉPVISELTÉK EGY HASZNOS KIADVÁNY Négynapos magyarországi vendég­­szereplésen vett részt a CSEMADOK ipolyhídvégi (Ipefské Predmostie) helyi szervezetének Madách Imre Irodalmi Színpada és Kincskeresők folklórcsoportja. Bács-Kiskun me­gyében a lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Ház, Pest megyében pe­dig a toki Egyetértés Mezőgazdasági Termélőszövetkezet művelődési háza látta vendégül az együttest. A Kincskeresők folklórcsoport elő­ször a lakiteleki könyvbarátok klub­jában mutatkozott be. Műsorában gömöri, medvesaljai, csallóközi és palóc népdalok, valamint széki tánc­dalok szerepeltek. A fellépés után a csoport tagjai megismerkedted dr. Kálmán Lajos zenetanárral és népzenekutatóval, valamint Zám Tibor íróval. A hagyományos laki­teleki Népzenei Találkozó szintén az ipolyhídvégiek toborzójával kez­dődött. A lelkes csoport ügyesen illeszkedett bele a körülbelül 350 magyarországi énekes és 140 citerás népes táborába. A Kincskeresők Bo-RÖVIDEN A Vöröskereszt nánai csoportja tagjainak és a meghívott szülőknek dr. Michalíková gyermekorvos tar­tott előadást a gyermekbalesetek megelőzéséről. Akik jelen voltak az előadáson, érdekes dolgokat tudtak meg a témáról. Hasznos tudnivalók­kal tértek haza. A gyermekorvos arra hívta fel a szülők figyelmét, hogy óvatosak és körültekintők legyenek. Vagyis: vi­donyi András vezetésével itt is mél­tón képviselték a hazai magyar kultúrát. Az irodalmi színpad a Lakiteleki Állami Gazdaság építőtáborában mutatkozott be a Csontos Vilmos verseiből készített Dalol a föld című összeállítással, valamint a Lezsák Sándor Homo Nyüzsgő c. vígeposzá­val. Tetszett a műsor. A szakembe­rek is elismerően nyilatkoztak a cso­port munkájáról. A tábor lakói hosz­­szan elbeszélgettek a jelenlevő Cson­tos Vilmos költővel. A Kincskeresők folklórcsoport Tökön a Nyári Esték című műsorban lépett fel. Majd az irodalmi színpad tagjai a művelődési ház klubtermében a helybeli fiata­lokkal találkoztak. A Madách Imre Irodalmi Színpad magyarországi vendégszereplése ékes bizonyítéka a két baráti szocialista ország internacionalista kapcsolatá­nak. Kölcsönösen igényeljük egymás kultúrájának a megismerését, s ez­zel a népek testvéri közeledésének ügyét szolgáljuk. — csk — gyázzanak gyermekeikre. Különösen nyáron, fürdés idején ajánlatos az elővigyázatosság, de nem fölösleges a gyermekek figyelmeztetése ország­úti vagy háztartásban történő bal­esetekre sem. Téma és előadás rendkívül figyel­met érdemlő volt. Sajnos kevesen voltak kíváncsiak az előadásra és az azt követő beszélgetésre. Mind­össze kilenc szülő volt jelen. Pedig Nánán jóval több a kiskorú gyerme­kek száma. SÓKI ZSUZSANNA Nem érzek elég erőt, sem elhiva­tottságot arra, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága gondozásában a közelmúltban megjelent kiadványról, a Néprajzi közlések második kötetéről szakmai bírálatot mondjak. Mégis ön­­kéntlenül tollat ragadtam, hogy papí­rosra vessem azokat a gondolatokat, amelyek a kiadvány áttanulmányozása közben formálódtak meg bennem. Milyen céllal készült, kinek szól ez a CSEMADOK Központi Bizottsága Nép­rajzi Albizottsága tagjainak gyűjtésé­ből származó, sorrendben a második szemelvénycsokor? A nagyközönségnek nem, az bizonyos. Hozzáférhetősége és jellege szempontjából mindazoknak nyújt lehetőséget a népi halászat, gyűjtögető életmód, családi és évközi szokásák, népi hiedelmek és hagyo­mányok stb. egy-egy tájra, falura jel­­lezmő formájának megismeréséhez, akik amatőr vagy szakképzett szinten ér­deklődnek a néprajz, szűkebb értelem­ben a szlovákiai magyarság népi kul­túrája iránt. Ezzel tehát kifejeztem a kötet nemes célját is: terjeszteni a tu­dást, az ismeretek rohamosan növekvő halmazát hozzáférhetővé tenni minél több ember számára (itt elsősorban a szakemberekre gondolok). Ilyen módon kialakítani egy adatbázist, amely alap­ja lehet a szlovákiai néprajztudomány lassan kibontakozó, a hatszázezres ma­gyarság kultúrájával foglalkozó részé­nek. Ezért lenne szükség sok-sok ilyen és ehhez hasonló gyűjteményre. Leg­ideálisabb megoldásnak bizonyulna, ha minden múzeum és olyan intézmény, ahol az említett tudományággal foglal­koznak, időről időre kiadná gyűjtés­anyagának egy részét. (Viszont meg kell állapítani, hogy a kiadványok nem érik el a céljukat, ha nem terjesztjük, kellőképpen őket). Emiatt is szeren­csésnek találom az Adattár rovatot az említett kiadványban. Kérdőívek kiadására és gyűjtési útmu­tatók megjelentetésére is nagy szük­ség lenne annak érdekében, hogy az összegyűjtött anyag minőségileg minél jobb, alaposabb legyen. Erre a célra teljes mértékben megfelel a Magyar­­országon, a Néprajzi Múzeum gondo­zásában kiadott útmutató-sorozat. Sze­rintem sokat tehetne a Néprajzi Köz­lések szerkesztősége, hogy a sorozat anyaga nálunk is beszerezhető legyen. Úgy érzem, nem lenne akadálya egy­­egy ilyen kérdőív kinyomtatásának az említett gyűjtemény soron következő köteteiben. és még egy égető probléma: a szak­irodalom ismertetése, terjesztése. A szlovákiai magyarság néprajztudomá­nyának (ha egyáltalán lehet már erről beszélni) fontos támasza, úgyszólván egyik kiindulópontja az anyaországi szakirodalom. Nem lenne hasznos, ha a Néprajzi Közlések, központi és egy­ben egyetlen ilyen jellegű kiadvány lévén, említésre méltatná a legújab­ban megjelent, nemcsak magyar, ha­nem bel- és külföldi munkákat, vala­mint más forrásműveket? Végezetül talán még egy gondolat: nagy szükségünk van az amatőr nép­rajzgyűjtők szorgalmára. Hiszen az alapanyag tökéletes ismerete nélkül elképzelhetetlen a szakember munká­ja. Éppen azzal tudnak segíteni, hogy minél több adatot tárnak fel, megte­remtik a tudományos munka alapjait. Tóth Izabella 7

Next

/
Thumbnails
Contents