A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

A szeretet szerelemmé, az érzelem gyengéd simogatássá és csókká érik. A virág hatására őszintévé, nyílttá válik az ember: azt adja ön­magából, amit kapni szeretne. 0 A rózsa a virágok királya, mégis nehéz nevet adni egy-egy újonnan kitermelt fajtának. Nemzetközi sza­bály ugyanis, hogy minden új ró­zsafajta csak élő nyelvből vett fantázianevet kaphat; így napjaink­ban már több ezer fajtának van védett neve. A világ leghíresebb rózsafajtája a Gloria Dei, melyet egy francia kertész — A. Meilland — nemesí­tett közvetlenül a második világ­háború kitörése előtt. Párizsi rózsa­kertjét veszély fenyegette, a háború borzalmai elől az újonnan nemesí­tett rózsafajta dugványait szétküld­­te a világ legkülönbözőbb tájaira. Meilland rózsakertjét valóban bom­batalálat érte, de a Gloria Dei megmenekült és ma — joggal — a béke rózsájának is tartják. • Hol is juthatna az ember eszébe ha nem egy rózsakiállításon: vajon van-e rózsa tövis nélkül? A Rózsa Klub tagjai meglepő válasszal szol­gálnak: csak ilyen rózsa létezik! E régi mondás tévedésen alapszik. Tövise a kökénynek, a galagonyá­nak van; a rózsa csupán tüskés. Ám tüske nélküli rózsa is több van. Ilyen például az aranysárga Sutter's Gold vagy a mályvalila Lady X és még sorolhatnám ... # Megkérdeztem a rózsatermelők egyikét: a sok-sok virág, a sok-sok forma, illat és szín közül miért éppen a rózsáknak hódol? ... El­tűnődött, aztán ennyit mondott csupán: — Mert egy szál vagy egy csokor rózsa nem pótolható sem­mivel. Még a legkedvesebb szóval sem. A szavak helyett azonban a rózsa kifejezője lehet az emberi gyöngédségnek és ragaszkodás­nak. Mert a virág, s a rózsa külö­nösképpen sejtetni, beszélni is tud . . . (bmp) monumentalitása a nép erejébe, áz igazság legyőzhetetlenségébe vetett hi­tet, zord, barnásfekete színe pedig a tántoríthatatlan elszántságot fejezi ki. Az anya és gyermeke (1972), mely szin­tén 220 cm nagyságú az anyai szere­tet és ragaszkodás mélységét szimboli­zálja. Pataki Klára müvei leggyakrabban a nőt ábrázolják — minden életkorban, a fiatal lánykától az öregasszonyig. Legmegkapóbbak azonban ezek közül is azok a szobrai, amelyek a nőt mint anyát mutatják be (Zsuzsanna — 1970, Anyaság — 1972, Anya és gyermeke — 1973, Árvái madonna — 1976). Tiszta­ság, őszinteség árad felénk e szobrok­ból. Fontos helyet foglalnak el Pataki Klá­ra életművében a Szlovák Nemzeti Fel­kelés hagyományai. Számos drámai ere­jű monumentális alkotással állított örök emléket a felkelés elesett hőseinek. Ezek az alkotásai művészi eszközökkel hirdetik, hogy az internacionalizmusból eredő összefogás legyőzhetetlen, hogy egy kis nemzet is végrehajthat nagy tet­teket, ha az elnyomók elleni küzdelem Leánylej törhetetlen ereje és a szabadság utáni vágy felemelő érzése hatja át. MAC GYULA Mészáros József felvételei A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN NEGYEDMILLIÓÉRT Mekkora összeg kétszázötvenezer ko­rona? Előfordul, hogy valaki — törvényes fizetése mellett — rövid idő alatt össze­­ügyeskedi ezt a csinos összeget — hiva­talosan engedélyezett mellékkeresetnek álcázott csalással, okirathamisítással, a szocialista társadalmi tulajdon meg­­lopásával. Rudolf Omasta bűnügyének vaskos iratcsomóját a Bratislavai Kerületi Bí­róságon a 3 T 14/76 iktatószám alatt tartják nyilván ... A tavaly november­ben megtartott elsőfokú tárgyaláson és a januári fellebbviteli bírósági eljárá­son az ügyész azzal vádolta R. Omas­­tát, hogy a Sportstav és a Slovsport n. v. szobafestő és mázoló munkacsa­patának vezetőjeként csalás, hamis számlázás s tiltott vállalkozás útján; a szocialista társadalmi tulajdon szán­dékos megkárosításával három esztendő leforgása alatt mintegy 250 ezer korona ..mellékes bevételre“ tett szert. A vádlott a tárgyaláson csupán köz­vetve s nem az ügyész által előterjesz­tett mértékben vállalta bűnösségét. Az igazságnak így bonyolult bizonyítási eljárás során, bírósági szakértők bevo­násával kellett felszínre kerülnie. § Omasta 1970-ben fordult először a munkaadója szerint illetékes bratisla­vai körzeti nemzeti bizottsághoz azzal a kérelemmel, hogy szabad idejében s szombat-vasárnaponként végzendő szobafestői és mázolói munkához sze­retne iparengedélyt kapni. Kérvényé­nek eleget tettek, természetesen, az ér­vényes rendeletek értelmében egyben figyelmeztették őt arra, hogy nem szabad segédmunkásokat alkalmaznia, hivatalok vagy más állami intézmények helyett csupán magánszemélyektől fo­gadhat el megrendelést. Ezt az engedélyt Omasta 1971-ben és 1972-ben is felújította, 1973-ban azon­ban már nem járt sikerrel kérelme, mert ekkorra már „lebukott", azaz vizs­gálati eljárást indítottak ellene. Az iparengedély két alkalommal történt érvényes fölújítása során a nemzeti bizottság munkaügyi osztálya — utó­lagosan — még szigorúbban meghatá­rozta az akkor ötvenöt éves szakember hivatalos beleegyezéssel történő „fusi­zásának" feltételeit. Egyebek között meghatározták például azt is, hogy munkájáért 13.60-as órabért, különösen indokolt esetekben — például kutakban vagy tetőszerkezeten végzett mázolá­sért — pedig 16 koronás óradíjat szám­lázhatott. Már a nyomozati eljárás elején kide­rült ellenben, hogy Rudolf Omasta az évről évre meghosszabbított iparenge­délyt tulajdonképpen csak egyéni meg­gazdagodását célzó üzelmeinek takará­sára, hamis számláinak és egyéb fekete „üzleteinek" legalizálására kérte. A va­lóságban ugyanis a nemzeti bizottság által feltételnek szabott rendeletek egyikél sem tartotta be. Így például magánszemélyek helyett kizárólagosan közületektől, szocialista vállalatoktól fogadott el megbízatást. Főképpen a Restaurácie II. Vendéglátóipari Válla­lat s a Vízmű- és Csatornaépítő Válla­lat voltak gyakori megrendelői. Mind­két helyen felmutatta iparengedélyét, s ennek alapján a megbízatások egész sorát kapta. A számlák tanúsága sze­rint Omasta vállalta a Metropol kávé­ház és a Regina presszó nagyjavítás utáni kifestését; dolgozott (pontosab­ban a csoportjába tartozó mázolókkal dolgoztatott — ám erről majd később!) a vízművek trnávkai, Podunajské Bis­­kupice-i, petrzalkai, koziarkai és vtác­­níki telepein és egyebütt... Érdekességként hadd említsük meg. hogy a számlák alapján végzett telje­sítménye ritkán tapasztalható szorga­lomról és munkabírásról tanúskodik! A bírósági szakértők adatai szerint ugyanis másodállásban, azaz napi 1 munkaidőben csaknem tizenhárom esz­tendeig tartandó munkát — kurta há­rom esztendő alatt végzett el!! Ez igen, ez aztán férfi a talpán! — mondhatná most bárki, ám Rudolf Omasta meszelő, ecset vagy vakaróla­pát helyett inkább csak tollal a kezé­ben, a számlázás tudományában volt szorgalmas. Meggazdagodásának módszere tulaj­donképpen abban rejlett, hogy vakme­rőén fittyet hányt az iparengedélyén szereplő összes előírásnak. A nagyobb munkatempó, a több bevétel céljából az 1972—73-as esztendőkben például havi 3500 koronás keresettel A. M. sze­mélyében segédmunkást tartott. A bí­rósági tárgyaláson ezt azzal magyaráz­ta, hogy a hatvanas évek első felében nagyobb összegben pénzt kölcsönzött A. M.-nek, aki így törlesztette volna vele szemben régen esedékes adóssá­gát ... Persze, a segédmunkás tiltott alkal­mazása csupán szerény töredéke a szo­cialista társadalmi tulajdon kárára el­követett törvényszegő cselekedetek so­rozatának. Rudolf Omasta ugyanis az elvállalt munkáért esedékes bért szinte kivétel nélkül a számára sokkal jövedelmezőbb nagykereskedelmi árjegyzék szerint számlázta, természetesen, különböző nehézségi bérpótlékok szorgos és precíz alkalmazásával. Már a vizsgálati eljá­rás első időszakában fény derült ritka teljesítményű munkabírásának titkára is. A dolog nyitja nem volt egyéb, minthogy a vállalt megbízások többsé­gét a Slovsport csoportvezetőjeként sa­ját beosztott munkásaival végeztette el! Talán mondanunk sem kell: hivata­los munkaidőben ... Rendszerint így egy-egy munkára két számlát is kiállí­tott: egyet munkaadója, a Slovsport nevében; röviddel később pedig egy továbbit a saját nevében, melyen álta­lában a Slovsport által „befejezetlenül hagyott" munkák elvégzését mutatta ki. Ily módon Omasta a Restaurácie II. Vendéglátóipari Vállalatot legalább 8600.— koronával, a Vízmű és Csatorna­­építő Vállalatot pedig legalább 242 300.— koronával károsította meg. Pénzsóvár kapzsiságára jellemző, hogy sok eset­ben az elvégzett feladatok „listáján" olyan munkákat is feltüntetett és szám­lázott, amihez még sem ő, sem a cso­portjába tartozó munkások hozzá sem fogtak ... A lebukásakor ötvennyolc esztendős Rudolf Omastának a szocialista társa­dalmi tulajdon kárára elkövetett bűnö­zése komolyságát, törvénybe ütköző cselekedeteinek számát mi sem bizo­nyíthatná jobban, mint az a körülmény, hogy az 1973 tavaszán indított vizsgálati eljárás egészen 1975 őszéig tartott, hi­szen e negyedmilliós tételben megálla­pított csalás különböző részleteinek fel­derítéséhez a tanúkként szereplő mun­katársak, a megrendelő vállalatok kép­viselőinek s az ellenőrző szervek dol­gozóinak egész sorát kellett kihallgatni. A vizsgálati eljárás teljes mértékben igazolta az előzőleg lezajlott nyomozati eljárás feltételezéseit, ezért a kerületi bíróság büntető tanácsa a ma már 62 éves Rudolf Omastát a szocialista társadalmi tulajdon megkárosításáért, továbbá csalásért, okirathamisításért és az önálló vállalkozást tiltó rendelet durva megsértéséért — tekintettel ma­gas életkorára és egészségügyi állapo­tára — nyolcévi szigorított börtönbün­tetésre és az okozott anyagi kár meg­térítésére ítélte. A döntést az SZSZK Legfelsőbb Bírósága is jóváhagyta és jogerőre emelte. (mp) EMBERI SORSAK 17

Next

/
Thumbnails
Contents