A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

AZ EGYSZERŰSÉG LEHETŐSÉGE Amióta az ember megtanult be­szélni, állandóan csiszolja, formál­ja és gazdagítja a nyelvét. A nyom­tatás feltalálása óta pedig a beszéd fejlődése különösen töretlenül ível fölfelé. Ebben — egyebek között — elévülhetetlen érdemeket szerez­tek á sokoldalúan képzett előadók és toliforgatók is. Ök azok, akik nemcsak lépést tartanak a beszé­dünkben tapasztalható változások­kal, hanem az atomkorszak köve­telményeinek megfelelően írásaik­ban szüntelenül ápolják és tovább­fejlesztik édes anyanyelvűnket, amint azt az alábbi — képzelt — kétszemélyes kerekasztal-beszélge­­tés is bizonyítja. (Amelynek egyéb­ként hazai előadóink és íjiagyar nyelvű lapjaink tömör, közérthető nyelvezetéhez az égvilágon semmi köze sincs.) A napokban, városunk kedvelt presszójában megtartott kerekasz­­tal-beszélgetésünkben is mindenek­előtt a gondolatközlés számára nél­külözhetetlen egyszerűség és köz­­érthetőség lehetőségéről volt szó, egy-egy illatos fekete társaságában. Beszélgető társam a nyelvtani egy­szerűség és érthetőség lehetőségé­nek kiváló ismerője, sőt előadásai, írásai nyomán bátran állíthatom, hét falu határán túl is elismert szakértője. Véletlen találkozásunk után sem azért hoztam szóba ezt a témát, mintha én egyedül nem tudnám megvilágítani a kérdést. Erről szó sincs! Felkészültségem, képzettsé­gem és számtalan előadás meghall­gatása során szerzett tapasztalataim alapján magam is írhatnék, mond­juk a szófajtani elemzés jelenlegi problémáiról, a helyes magyar ki­ejtésről, vagy a logikáról s logikát­lanságról a helyesírásban, de hát a jelek szerint fejlődésünk jelen­legi szakaszában az egyszerűség, a közérthetőség lehetőségére kell most elsősorban a nagyobb súlyt helyezni. Ezért helyesebb, ha van a társaságomban egy másik sze­mély is, aki véleményt mond az aktuális témát érintő kérdésekkel kapcsolatban. A több szem többet lát elvet vallva, nyomban meg is kérdeztem beszélgető társamat, hogy röviden mondja el, milyen le­hetőségét látja nyelvezetünk egy­szerűsítésének, egyes ismeretter­jesztő előadások és írások közért­hetőbbé tételének? Örömömre vendégem igen szelle­mes és mélyértelmű meglátással kezdte válaszát, bár lehet, hogy csak ösztönösen. — Bizony, egyes előadások és cikkek... — mondta, de én félbe­szakítottam, mivel nyomban észre­vettem, hogy nagyon helyes a meg­állapítása. Magabiztos és határo­zott kijelentéséből ugyanis egyér­telműen kiviláglott az a tény, amely szerint különösen az automobiliz­mus elterjedésével párhuzamosan, lényeges mértékben megváltozik a kielégített, illetve kialakuló szük­ségletek struktúrája is. Mindany­nyian elégedetten vehetjük például tudomásul, hogy társadalmunk gyors ütemű fejlődése, valamint decentralizált iparunknak az integ­ráció segítségével végbement kon­centrált növekedése során az alap­vető szükségletek kielégítésének po­litikája érvényesül. A realitások alapján gazdagodó népgazdaságunk és a mezőgazda­ságunkban meghonosodott kemizá­­lás tette lehetővé, hogy a fogyasz­tásban már elértük azt a kalória­értéket, melyet a szakemberek ra­cionális táplálkozási normának tar­tanak. Sőt a legutóbbi mikrocenzus adatai szerint éleimiszeríogyasztá­­sunk egyes esetekben megközelíti, más esetekben meghaladja az op­timális szintet. Az objektív adott­ságok ismeretében erről még ren­geteg érdekes adatot lehetne közöl­ni, de inkább térjünk vissza nyel­vezetünk egyszerűsítésének proble­matikájához. — Én csak... — jegyezte meg társam, amit azonnal megértettem. Az „én” és a „csak” szócskáknak ügyes egymáshoz kapcsolásával be­szélgető partnerem nemcsak az előadói, szerkesztői és kutatói szub­jektum alárendelt szerepét érzékel­tette, hanem arra is ráirányította a reflektort, hogy a fontosabb cik­kekből az alapvető szükségletek nagymértékű kielégítése nyomán új szükségletek alakultak ki, ame­lyek fejlődésében, differenciálódá­sában és kultiválásában nagy sze­repe van az előretörő tudományos­műszaki forradalomnak. Azt, hogy az előforduló tendenciák mennyi­re felelnek meg a paramétereknek, több ezer tesztlappal lehetne alátá­masztani, de ennek részletes tag­lalása egy kis beszélgetés kereté­ben nem lehetséges. A vendéglátó­­hely kapacitása sem alkalmas er­re, amit a magam praxisából tu­dok. Társam is egyetértett ezzel, amikor eszmecserénk summáját, a felszolgálóval történt inkasszálás után így összegezte: — Bizony, egyes előadások és írá­sok a hallgatók, illetve olvasók kö­rében nagyon népszerűek, mivel mindenki könnyen megérti őket. Csak azt tudom szubjektiven hang­súlyozni, hogy nyelvezetünk egy­szerűsítésének, közérthetőbbé téte­lének szükségességét szebbé vált életünk határozza meg. Frázisok nélkül, racionálisan kell ezért a té­mával foglalkoznunk minden szin­ten, mert a kérdés letárgyalásával, mi több kimerítésével megfelelő arányt kaphat az egyéni aspektus. Mint írástudó és előadó magam is előtérbe helyezem az ismeretek komplex gyarapítását, mert tudom, hogy a műveltségi szint általános, minden téren való emelése rendkí­vül nagy horderejű a munkaerők képzettségi szintjének növelése szempontjából. Ez pedig nem egy új, fenomená­lis felfedezés, hanem elvitathatat­lan realitás, kedves elvtársam. KANIZSA ISTVÁN Az NDK úszó olim­piai bajnoka, Korné­lia Ender és Roland Matthes elhatározták, hogy házasságot köt­nek. Barátaik mind­kettőjüknek „szeren­csés úszást" kívántak. E felvételen, amely az In nome del papa re cí­mű új olasz film forga­tásán készült, a fősze­replő Nino Manfredit át­karoló lány nem más, mint a filmszínész Ro­berta nevű lánya. Rober­ta egyébként segédren­­dezöként dolgozik a Ci­­necittában. Lilli Prjlmer ismét felve­­vögép elé állt: négygyer­mekes családanyát ját­szik A nő az nő marad cimű tévéfilmben. Ké­pünk tanúsága szerint: Palmer az Palmer ma­rad . . . „Kisasszony, önnel • öröm táncolni . . ." Első Ízben született szibériai vadmacs- ^ ka állatkertben: a képen látható két kiscica Los Angelesben csábítja a láto­gatókat. 18

Next

/
Thumbnails
Contents