A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

IPOLYI ARNOLD MUNKÁSSÁGA Ipolyi Arnold, a XIX. század kiváló ma­gyar folkloristája és művészettörténésze a szakmabeliek előtt is sokáig felfedezetlen maradt. Hatalmas munkájára, a Magyar Mythologiára, Csengery Antal elítélő bírá­lata óta csak a XX. század harmincas évei­ben figyelt fel újra a magyar irodalom­éi néprajztudomány. A támadott és félre­értett mű mai megfelelő elemzése (Diósze­gi Vilmos) bebizonyította, mennyi megőr­zött kincset tartalmaz a nagy vállalkozá­­sú gyűjtemény. A kiváló néprajztudós a Kisfaludy Tár­saság 1846-i pályázati felhívása után kezd hozzá a magyar hitvilág emlékeinek rend­szerezéséhez. Az összehasonlításon alapu­ló feldolgozását a szellemi néprajz (me­sék, mondák, szólások, hiedelmek) anya­gának gyűjtése előzte meg. Ipolyit joggal nevezhetjük a század nagy mesegyűjtőjének is, hisz a Mythologia ré­szére mintegy ezer népmesét gyűjtött ösz­­sze. Nála találkozunk először a mesemotí­vum és a mesetípus fogalmával is. A mesék felkutatása után az egész eu­rópai mesekincs összehasonlításán dolgo­zott. Igaz, munkája módszertanilag nem a legsikerültebb, mert benne a rokonsági adatok hiányosságát tapasztalhatjuk. Mito­lógiánkat olykor hamis párhuzamok alap­ján próbálja kikövetkeztetni. Megkísérli például az antik, germán és szláv népek hitvilágával való rokonság rekonstruálását is. Diószegi Vilmos ezt azzal magyarázza, hogy Ipolyi korában szinte még alig volt őstörténetkutatás, s így a mitológusoknak csaknem a semmiből kellett indulniuk. Nem csoda tehát, ha Ipolyinak sem sike­rült a pogány világkép egészét rekonst­ruálni. „Vaskos könyve nem pogány világ­nézetünk kódexe, hanem szellemi kultú­ránk első elemző összefoglalása, melynek modernebb változatával a magyar néprajz még napjainkban is adós” — állapítja meg Diószegi Vilmos. Kiváló néprajztudósunk mindenképp megérdemli, hogy tevékenységét, munkás­ságát alaposabban ismerjük. Ipolyi 1823. okt. 18-án születeti Ipolyke­­szin (ma nagykürtösi járás). Gimnáziumi tanulmányait Korponán és Selmecbányán végezte, majd Esztergomban, Pozsonyban és Bécsben teológiát tanult, Bécsben teoló­giai tanulmányai alatt megírta a Magya­rok ősvallása című első tudományos érte­kezését. Már ez a műve is kiváló történel­mi tájékozottságról tanúskodik. Később egyházi művészettel foglalkozott. Tanulmányai a Családi Lapok 1852-es szá­maiban sorra jelentek meg. Legjelentősebb munkáját, a Magyar Mythologiát, 1854- ben írta. Nagy érdeme, hogy felismerte: a mitológia alapos ismeréséhez feltétlenül szükséges a néprajzi anyag gyűjtése. Ezért rengeteg mesét, mondát, népi szólást és hiedelmet gyűjtött Gömörben, Csallóköz­ben, de főleg az Ipoly völgyében. Ipolyi a fel gyűjtött folklóranyagban a nép hiede­lemvilágának legtipikusabb elemeit vizs­gálta. Mythologiájában részletesen foglal­kozik a szellemekkel (manó, ördög, tün­dérek stb.), a természeti elemek kultuszá­val, (tűz, víz, föld, levegő), az állatokról alkotott képzetekkel és az időszakok kul­tuszával. Figyelemre méltóak Ipolyinak az ősval­­lás főbb lényeiről, a szellemekről szóló fej­tegetései. A szellemek hitbeli létezésének valószínűségét mitológusunk jól alátá­masztja azoknak a népmesékben s a mon­dákban való előfordulásával. Ezek a szel­lemek ugyan nem azonosak az istenekkel, de mágikus erővel bírnak, s gyakran ke­rülnek kapcsolatba az emberrel, akinek sorsát szerencsétlenné vagy szerencséssé tehetik. Ipolyi Mythológiájának egyik főbb lé­nye az ördög. Az ördög, mint gonosz szel­lem, tudvalévőén az újszövetségi vallás hitképzetében is szerepel. A gonosz lény itt legyőzhetetlen, lakhelye a pokol. Az ösz­­szegyűjtött magyar népmesékben Ipolyi viszont azt is megfigyeli, hogy az ördög lakhelyeként itt nemcsak a pokol, hanem a messzi táj, az erdő közepe is szerepel. A magyar mondahősök sokszor megküzdenek az ördöggel, elrabolják bűvös eszközüket, a sípot, s így győzedelmeskednek fölötte. Ipolyi ebből népmeséink eredetiségére, s nem utolsósorban mitológiánk eredetisé­gére is utal. Munkájában kitér a természeti erők irán­ti tisztelet elemzésére; megpróbálja körvo­nalazni a természetkultusz lényegét. Sze­rinte a nép a természetben kereste a te­remtőt. Ipolyi Mythologiájában részletes elem­zést találunk őseink tűz-, föld- és víztisz­teleti kultuszával kapcsolatban is. Papok című tanulmányában meg a táltosokról, a pogány magyarok papjairól és bölcseiről tesz említést, Gyűjtései jól dokumentál­ják, hogyan élt a táltos képzete a néphit­ben. „A táltos gyermek, ki fogakkal jön a világra, bölcs és tudálékos, anélkül, hogy tanítanák, tud könyvből (azaz olvasni), sok í ejtett dolgokat ismer és megjövendöl, tud­ja minden házban, mit hol főznek, de a he­tedik évig él meg, azután egyszerre eltű­nik, sohasem tudják meg hollétét” — ol­vashatjuk az említett tanulmányban. A táltos szó tehát leginkább a sámán szino­nimájának felel meg. Ipolyi elmélkedése e téren is felbecsülhetetlen, hisz „az újabb kutatások kétségtelenül igazolták, hogy a táltos valóban pogány hitvilágunk papja, vagyis a sámán” — állapítja meg Dió­szegi. Tisztelettel kell adóznunk Ipolyi azon múltbeli erőfeszítése iránt, melyet a ma­gyar hitvilág-kutatás érdekében tett. Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy munkáit a mai magyar néprajz- és irodalomtudomány képviselői (Ortutay Gyula, Diószegi Vil­mos, Dömötör Tekla, Manga János stb.) is eredménnyel hasznosítják. Szólnunk kell még Ipolyiról úgy is, mint művészettörténészről és ai magyar közélet kiváló képviselőjéről. Ipolyi 1862-ben járt Konstantinápolyban, ahol Henszlmann Im­rével és Kubinyi Ferencceü (az utóbbi szin­tén az Ipoly mentéről származó tudós) megtalálták a Korvinák maradványait. Művészettörténeti munkái közül hadd említsünk meg legalább kettőt: A közép­kori művészet története Magyarországon (Pest, 1863), A középkori szobrászat emlé­kei Magyarországon (Pest,, 1863). Ipolyi tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak, részt vállalt a Magyar Történelmi Társu­lat megalakításában is. Az 1870-es évek­ben a nőnevelés, a közművelődés emelé­sén, az ipar és a művészet fejlesztésén fá­radozott, majd később az O'rszágos Közok­tatásügyi Tanács elnöki tisztjét töltötte be. A nagy műveltségű tudós: kétségtelenül sokat tett szellemi kultúránk érdekében. CSAKY karoly VARGA IMRE verse LEGENDA Elindultak néhányon férfiaink, jajaj, elindultak. Egy szép házhoz érkeztek férfiaink, jajaj, egy szép házhoz. Találtak egy zárott ajtót, jajaj, egy zárott ajtót. Az ajtót ők csak feltörték, jajaj, feltörték a férfiak. A házba ők belopakodtak, jajaj, belopakodtak a férfiak. Asztalokon ízes étkek, jajaj, Ízes étkek. Asztalhoz ültek mind a férfiak, jajaj, mind a férfiak. Bendőjüket mind megtöltik, jajaj, mind megtöltik bendőjüket. Nagy tort ültek férfiaink, nagy tort ültek, jajaj. Nagy tort ültek a szép házban, jajaj, nagy tort. És szivük elfordult mitőlünk, jajaj, elfordult bizony. Otthonukat, asszonyukat s a Nagy Erdőt elfeledték, jajaj, elfeledték. Elindultak mind a férfiak s egy szép házban megtelepedtek, jajaj, elindultak, jajaj, nagy tort ültek, jajaj, megtelepedtek. A házunkat elfeledték, jajaj, beszédünket elfeledték, jajaj, itthonmaradt társaikat, jajaj, elfeledték, jajaj, a férfiak, gorillaszőre nőtt mindnek a fényes házban, jajaj, makognak, vakognak, ugatnak, makognak, vakognak, röfögnek, jajaj, sírjon értük a törzs, jajaj, sirassuk őket, ha gorillát fog a csapdánk, jajaj, sírjunk mi szerencsések, jajaj, sírjunk mi szerencsétlenek, jajaj, ki tudja, kinek bőrét nyúzzuk, jajaj, ki tudja, kinek csontját törjük, jajaj. Jajaj. 11

Next

/
Thumbnails
Contents