A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

KÉRDÉSEK: 1. Nevezze meg Fidel Castro párt- és állami funkcióját. 2. Mi a neve annak a tartománynak, amelyben Fidel Castro vezetésével felkelés kezdődött Batista tábornok diktatúrája ellen? 3. Melyik évben vette fel Kuba a dip­lomáciai kapcsolatot először a Szov­jetunióval? zött viszont évente már több mint 10 százalékkal növekedett. Csődöt mondott az 1961-ben az Egye­sült Államok nyomására az Amerikai Államok Szervezete által a szigetor­szágra kimondott gazdasági embargó — a Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország azonnal Kuba segítségére sie­tett. Néhány év alatt igen szoros gaz­dasági kapcsolatok alakultak ki a szi­getország és szocialista gazdasági part­nerei között. Valóságos tengeri és légi híd épült ki a szocialista országok és Kuba között, hogy a lakosság és a fej­lődésnek indult népgazdaság ne szen­vedjen hiányt a legfontosabb cikkek­ben. A szocialista közösség kezdeti se­gélyezési tevékenysége fokozatosan gaz­dasági égyüttműködéssé alakult át, amely most már a KGST keretein be­lül folyik. A nyolcmilliós lakosságú szigetország hatalmas nikkel- és kobaltkészletekkel rendelkezik, ugyanakkor jelentősek a króm- és horganyérc-, a mangán-, gipsz- és laterit-előfordulások is. Ta­valy indult be az ország első ötéves terve, amely nem kis feladatok megva­lósítását tűzte ki célul. Az 1980-ig szóló terv előirányozza az iparosítás jelentős mérvű meggyorsítá­sát, valamint a mezőgazdaság, a kul­turális és egészségügyi szolgáltatások fejlesztését. Sor kerül a kikötők bővíté­sére és újak építésére, nagy ütemben fejlesztik a vegy- és a textilipart. Há­romszorosára növelik a kereskedelmi flotta kapacitását, újjászületik az or­szág halfeldolgozó ipara is. Az ötéves terv 12—15 milliárd dollárt irányoz elő beruházásokra, ennek mintegy 30 szá­zalékát fordítják iparfejlesztésre. A nagyszabású tervek megvalósításában a többi KGST-ország is tevékenyen ki­veszi a részét. Kubában másfél évtizeddel ezelőtt, a győzelmet követő években, olyan fel­adatok kerültek előtérbe, mint az anal-Fidel Castro többezres tömeg előtt mond beszédet A népi kormány modern gyárakat épit Guatemalában és a Karib-tenger más szigetein kezdtek fegyveres ellenforra­dalmi erőket kiképezni; természetesen amerikai specialisták vezették a kikép­zést — amerikai pénzen. 1961. április 18-án kezdődött meg bombázó repülőgépek és haditengeré­szeti egységek támogatásával az in­vázió, az ellenforradalmi csapatok part­raszállása a Disznó-öbölben. A kubai forradalmi erők azonban „Patria o muerte, venceremos!” — „Haza vagy a halál, győzünk!” jelszóval szembe­szálltak és 72 óra leforgása alatt fel­számolták az ellenforradalmárok agresz­­szióját. A győzelemmel a kubai nép határozott választ adott a forradalom valamennyi ellenségének, az imperia­listáknak, hogy kész és képes vissza­verni az ország függetlensége ellen irá­nyuló bármiféle támadást. Kuba a szabadság szigete, a nyugati félteke első szocialista országa. A for­radalmi vívmányokat új alkotmány rög­zíti. 1976. február 15-én népszavazás hagyta jóvá az első szocialista alkot­mány tervezetét; február 24-én pedig törvénybe iktatták az 1940-es alaptör­vény helyére lépő alkotmányt. Október 1C-én — és a 17-i pótszavazáson — pedig öt és fél millió választó eldön­tötte, kik legyenek az első ízben meg­alakult tanácsok tagjai. Kuba tizenhét év alatt felszámolta a félgyarmati múlt viszonyait. Szocialista alapokra helyezte a gazdaságot. A gaz­dasági növekedés adatai azt mutatják, hogy a szigetország lassanként meg­találta a fejlődés lehetőségeit: 1961 és 1965 között a társadalmi össztermék csak évi 1,9 százalékkal, 1966 és 1970 között 3,9 százalékkal, 1971 és 1976 kö­fabetizmus felszámolása. Ezt a csatát is sikerrel vívták meg. A „betűhadsereg” katonái két év alatt csaknem egymillió embert tanítottak meg írni, olvasni. Ma már az iskolakötelesek 99 százaléka jár általános iskolába, összesen 1,9 millió gyerek (a forradalom előtt csak 700 ezer járt). Fél millió a középiskolások száma (1958-ban csak 80 ezér volt). Az oktatás — a tankönyv- és tanszer­ellátás is — teljesen ingyenes. Az ál­talános és középiskolások, akiknek a szülei dolgoznak, ingyen kapnak ebé­det és uzsonnát. Kuba nemcsak a legfiatalabb szo­cialista ország, azzal is büszkélkedhet, hogy minden harmadik ember tanul. Ebben is, mint sok másban, példaképe a szociális felszabadulásukért, gazda­sági függetlenségükért harcoló latin­amerikai országoknak. 9

Next

/
Thumbnails
Contents