A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-24 / 38. szám
LGR0K0MPLEX”77 Az idén negyedik alkalommal rendezték meg Nyitrán — augusztus 20. és szeptember 4. között — az országos mezőgazdasági kiállítást. A rendezvény évről-évre egyre nagyobb közönséget vonz — s nemcsak a környékről, hanem az ország távolabbi vidékeiről is. Jónéhány kirándulócsoport útiprogramjának szerves része az Agrokomplex megtekintése. Bizonyára vannak, akiket elsősorban a látványosságok érdekelnek: a szokatlan formájú és óriási méretű traktorok vagy éppen az őserdők exotikus növényeire emlékeztető zöldségfélék: de nem ez a jellemző. A legtöbben ugyanis ismereteket gyűjteni mennek Nyitrára, s ez már csak azért is magától értetődő, mivel nem igen akad már alkalom rá, hogy a szakemberek (de a nem-szakemberek is) egyhelyen alkothassanak képet maguknak arról, merre tart jelenleg Csehszlovákia mezőgazdasága. Egy ilyen jellegű kiállítás — a dolog természetéből adódik — azonban nem is annyira a pillanatnyi helyzetet tükrözi, sokkal inkább a lehetőségeket veszi számba, a kiemelkedő eredmények bemutatásával a fejlődés irányát jelzi. Az idei kiállítás — amelyen egyébként 105 hazai és néhány külföldi vállalat illetve mezőgazdasági üzem vett részt — központi témája az emberi táplálkozás volt. A mezőgazdaság alapvető feladata, hogy az élelmiszeripar és konzervipar számára előállítsa a kívánt minőségű és mennyiségű nyersanyagot. Nyilvánvaló, hogy a terméshozamok növekedése, a nagyobb ütemű súlygyarapodás stb. előfeltétele annak, hogy hazánk a legfontosabb élelmiszerekből ne szoruljon behozatalra, ám ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy — a természeti adottságok folytán — lehetőségeink korlátozottak, s ha ma még fokozható is a termelés, a fejlődés üteme idővel lelassul. Mi tehát a megoldás? Bármennyire furcsán is hangzik: az ésszerű táplálkozás. Mind inkább nyilvánvaló ugyanis — • az Életszínvonalkutató Intézet munkatársai számítógépek segítségével a helyszínen is meggyőződhettek róla és az érdeklődőket is felvilágosíthatták erről, miután a kérdésekre adott válaszokat betáplálták a komputerbe —, hogy pazarló módon táplálkozunk, ráadásul táplálékunk összetétele egyáltalán nem mondható optimálisnak. Elsősorban szervezetünk sínyli meg ezt, de nem elhanyagolható az a többletkiadás és többletfogyasztás sem, ami mindezzel együtt jár. Igaz persze, hogy a probléma sokkal bonyolultabb, mint ahogy itt felvázoltam. Mert jóllehet az egyik oldalon sok kenyeret dobunk ki a szemétbe, és nem fogyasztunk anynyi gyümölcsöt és zöldségfélét, mint amennyi egészséges lenne, de ugyanakkor az is tény, hogy a kenyér minősége sem minden esetben kielégítő, és a gyümölcs- illetve zöldségellátás sem zökkenőmentes. Valahol ezen a ponton találkozik a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem. Egymás dolgát megkönnyíthetik, de meg is nehezíthetik, kivált akkor, ha minden áron a saját érdekeiket helyezik előtérbe és nem keresik együttesen az optimális — nem is szükségszerűen kompromisszumos — megoldásokat. A divergencia jellegzetes példája a tejtermékek gyártása és árusítása. Aligha kell hangsúlyozni a tejnek és a tejtermékeknek a fehérjeszükséglet kielégítésében betöltött fontos szerepét. A kiállításon a különböző készítmények egész sorát láthattuk, s ez valóban megnyugtató, az viszont már kevésbé, hogy az élelmiszerboltok ennek a bő választéknak csupán a töredékét kínálják. Vajon az ilyen hozzáállás segíti-e a racionális táplálkozás térhódítását? Ebben az esetben a kereskedelem marasztalható el, máskor viszont a mezőgazdasági üzemek tájékán találkozunk egyfajta egészségtelen nyereséghajhószással, kivált amikor arról kell dönteni: növeljék-e a gyümölcs- és zöldségtermesztést vagy sem. A gyümölcs- és zöldségtermesztés közismerten munkaigényes és csak körülményesen gépesíthető. Ezzel magyarázható, hogy sok helyen mindenféle kibúvót keresnek, „objektív nehézségekre" panaszkodnak, csakhogy a minimálisra csökkentsék a termelést, vagy olyan gyümölcs- és zöldségfélék termesztését helyezik előtérbe, amelyeket géppel lehet megmunkálni és szüretelni. Ennek viszont logikus következménye a választék elszegényedése, s olykor megtörténik, hogy bizonyos termékek el sem jutnak az üzletekbe. Szerencsére a helyzet szemmel láthatóan javul, s egyre kevesebb azok száma, akik saját érdeküket fölérendelik a társadalom érdekeinek. Minderről a legegyértelműbben épp az országos mezőgazdasági kiállításon győződhettünk meg. — ez — (Prandl Sándor felvételei 12
