A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-17 / 37. szám
A legidősebb közülük ZACSKÓ ERNŐ, a régi óraművek titkainak avatott ismerője, aki kereken harminc esztendeje, tehát 1947-től dolgozik a múzeumban. Téved ellenben, aki talán úgy hiszi: ekkor járt itt először! Tulajdonképpen ebben az épületben, az egykori Mezőgazdasági Múzeumban nőtt föl, hiszen az édesapja is itt volt alkalmazásban. És kell-e egy fiúnak ennél több ahhoz, hogy már kamaszkorában megszeresse a régi ritkaságok csodás varázsát? . . . Hány órát javított az elmúlt évtizedek során? Elmosolyodik a kérdésen, aztán csak mélyet szippant elmaradhatatlan cigarettájából és széttárja a karját: — Ki tudná azt ma már számba venni. . . Hozzávetőleges számot pedig szándékosan nem mondok... Egy darabig elnézem munka közben Zacskó Ernőt. Pepecselő türelemjáték a munkája; tudnia kell az órásmesterség Mikulás Cervenansky tatnia kell!. Ember legyen hát a talpán, aki a száznál is több beporosodott, elrozsdásodott, eltöredezett alkatrészek között kiismeri magát; esetleg századokra visszamenőleg új rúgót, fogaskereket vagy óramutatót tud készíteni . . . A ___' -A. régi pénzek, érmék restaurátora: Mikulás CERVENANSKY — korát tekintve — tulajdonképpen a fia is lehetne Zacskó Ernőnek. A valóságban azonban „csupán" a munkatársa és kiváló tanítványa. Főképpen szakmai hozzáértés és türelem dolgában. — Numizmatikával foglalkozni annyit jelent, mint a történelem nyitott lapjaiban tallózni — mondja a fiatal szakember, miközben a Szlovák Nemzeti Múzeum több mint hatvanezer darabra becsült éremgyűjteményének szerény töredékét: néhány római kori pénz eredetijét és azok öntvénymásolatait mutatja. Az eredeti és az öntvény hajszálpontosan egyezik. Elérti pillantásom, mert kérdés nélkül magyarázatba fog: — A kiállításokon csak a legritkább esetben szerepelnek eredeti érmék, többnyire a pontos másolatokat helyezzük az üvegtáblák alá. Ez a legbiztosabb módja a „túlbuzgó numizmatikusok", azaz a tolvajok elleni védelemnek. Ujjai közé veszi az érméket, aztán valami különös mozdulattal a tenyerébe simítja őket. Megkedveltem ezt a munkát mondja. Azt kedvelem benne, hogy napról napra újszerű feladatokat kell megoldani . . . Előfordul, hogy olykor napokig is eltart, amíg az ember rájön, milyen eljárással is lehetne a leghűebben visszaadni egy évszázadokig a föld mélyén fekvő pénzdarab eredeti fényét vagy patináját. minden csinját-binját, értenie kell a fémmegmunkáláshoz, az ötvözéshez, az üveges szakmához, a fafaragáshoz és még ki tudná hamarjában elsorolni, hogy mi mindenhez. Régen ugyanis nem nagyban, azaz futószalagon, de többnyire egyedi darabokként vagy legföljebb kis „sorozatban" készültek csak a finom veretű, gazdag figurális díszítéssel ékesített, arannyal, ezüsttel olykor drágakövekkel cirkalmazott asztali és faliórák. Sőt, egykor külön iparág volt az órák díszes szekrénykéinek készítése! Napjainkban viszont Zacskó mesternek az óramű megjavításához éppen úgy értenie kell, mint a különböző nagyságú szekrénykék restaurálásához. Csak így tud újra lelket lehelni egy már-már halottnak vélt óra szerkezetébe. Nem elég ugyanis csupán külsőleg rendbe tenni a restaurátori műhelybe kerülő órát, annak járnia és ütnie, ha pedig van arra szolgáló berendezése, úgy a napot, a hónapot, az évszakot, a nap vagy a hold állását is mu- zgalmas, változatos, történelmi szempontból pótolhatatlanul fontos munkát végeznek a Szlovák Nemzeti Múzeum restaurátorai. Fura tréfája az életnek, hogy munkájuk során nemcsak ők foglalkoznak a történelem mesés fordulataival, de a restaurátori műhely dolgozói is épp heten vannak, akár a mesében . . . Türelmük és szakértelmük nyomán szúette bútorok, mors ruhadarabok, rozsdás kardok és pisztolyok, rézedények és aranytallérok a múló idő során megkopott képek és megrongálódott szobrok, zenélő dobozok és évszázados órák támadnak új életre akár a mesében . . . Pedig a restaurátorok munkája kézzel fogható valóság. Múltba pillantó jelen az utókor számára. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN MACKÓSOK Hol vannak mór azok a hajdanvolt idők, amikor egy-egy föltört és kirabolt páncélszekrényhez kockás zakójában, a szájában füstölgő pipával odalépett a felügyelő, tarkójára bökte kalapját, alaposan szemügyre vette a hátrahagyott nyomokat; röviden eltűnődött, aztán halkan, teljes magabiztonsággal megjelölte a tettes kilétét. . . Mert —ahogy ő mondta — a mackózásnak, azaz a páncélszekrények feltörésének ezt a módszerét csak X. Y. használja, senki más. Aztán fölkereste lakásán az illetőt és rábizonyította tettét, amit a kaszszafúró rövid habozás után beismert, s hagyta, hogy elvezessék . . . Ezek az idők valóban régen tovatűntek már. A Prefmonta páncélszekrényét különböző feszítővasakkal a szó legnemesebb értelmében barbár módon törték fel. Tulajdonképpen azonban teljesen mindegy, hogy „kifinomult" munkamódszerrel avagy barbár módon törték fel az említett páncélszekrényt, hiszen a tényen ez mitsem változtat. A valóság ugyanis az, hogy a tettesek 115 ezer korona készpénzt és közel hatezer korona értékű benzinutalvónyt zsákmányoltak. A nyomozószervek munkáját megnehezítette, hogy néhány ujjlenyomaton és egy hátramaradt feszítővason -kívül Jón Cervenák, Gustáv Krásny és Ján Kosorinsky egyéb nyomot nem hagyott maga után. Elsőként a bratislavai Interhotel n. v. gépkocsivezetőjét, az akkor huszonnégy esztendős Ján Cervenákot tartóztatták le, aki a Prefmontában lebonyolított mackózás sikerén felbuzdulva — most már saját szakállára — a Metropol moziban, a Park borozóban és a Rempo nemzeti vállalatban is megpróbált föltörni egy-egy páncélszekrényt. Cervenák már a vizsgálati fogság első napjaiban bevallotta tettét, így úgy tűnt, hogy a nyomozók teljes képet kaptak a Prefmontában történt kasszafúrás részleteiről... ...Vallomása szerint Cervenák a mackózás napján meglátogatta barátját: a tizenkilenc éves Gustáv Krásnyt, majd együtt felkeresték a lakásán Ján Kosorinskyt. Lényegében tárgytalan dolgokról beszélgettek, amikor tíz óra után Kosorinsky váratlanul bejelentette: a Prefmontában kiváló húzást szimatol, jó lenne, ha még az éjszaka folyamán feltörnék az általa kiszemelt páncélszekrényt. Először egy kissé megdorgálta Cervenákot amiért Krásnyt is beavatta titkos tervükbe, hiszen a remélt zsákmányt így felezés helyett harmadolniuk kell majd; de aztán lecsillapodott és kiadta a „vezéri" utasítást Cervenáknak, hogy melegítse be gépkocsija motorját, ő szállítja mindhármukat a tett színhelyére. Kosorinsky még néhány feszítővasat süllyesztett a táskájába és elindultak. A gépkocsit, Kosorinsky irányítása alapján, Cervenák vezette. Egy félreeső utcában, a sötétség leple alatt leállították a gépkocsit és elosztották a feladatokat. Cervenák — vallomása szerint — a gépkocsinál maradt és szemnhel tartotta a terepet, az akciót pedig Krásny és Kosorinsky bonyolították le . . . Számára, állítólag, csigalassúsággal múlt ott kint az idő . . . Talán éjfél után három óra is lehetett már, amikor néhány tompa reccsenést hallott és kisvártatva megpillantotta siető léptekkel közeledő társait. Krásny a magukkal hozott táskát szorongatta a hóna alatt, Kosorinsky pedig egy bátyúra kötött női szvettert tartott a kezében. Percek alatt visszaértek Kosorinsky lakására, ahol pontosan elosztották a jelentős zsákmányt. Természetesen Krásny is megkapta a neki járó összeget, mivel azonban a pénzzel félt kilépni az utcára, arra kérte Kosorinskyt és őt, hogy a részét tartsák maguknál, majd apránként elkéri a mackózásból járó jussát. Ebben — Cervenák állítása szerint — meg is egyeztek és Krásny részletenként el is hordta a neki járó negyvenezer koronát. Utolsó részletként például tizennégyezer koronát vett fel és elutazott Piesfanyba, hogy ott egy bőkezű grand senior módjára elköltse azt... Tulajdonképpen ennyi Cervenák vizsgálati fogságban tett tanúvallomásának lényege. Mindehhez még azt fűzte hozzá, hogy ő főképpen ruhaneműt vásárolt magának a trezorban zsákmányolt pénzen s több mint nyolcezer koronát pedig gépkocsijának javítására költött el. Aztán aláírta a vallomás jegyzőkönyvét, melynek alján ott állt az a megjegyzés, hogy kijelentései igazak és önként, minden külső erőszak nélkül tette meg őket... Sorrendben másodikként Gustáv Krásny került lakat alá. Csehországban tartóztatták le, ahol tényleges katonai szolgálatát töltötte. Eleinte úgy tűnt, hogy vallomása lényegében teljes egészében megegyezik majd Cervenákéval, miszerint ők ketten mintegy három éve barátkoznak, Kosorinskyt pedig a szóban forgó este látta először. Tulajdonképpen nem is értette, hogy a „vezér” irányításával hová indulnak; a lakás elhagyásakor azt hitte, hogy Kosorinskyna-k valami verekedéshez van szüksége kemény öklű haverokra . . . Vallomásának ezt a részét még azzal is kiegészítette, hogy Kosorinsky bizalmatlanságának láttán megkérdezte társait: tényleg tartson-e velük, akik igennel válaszoltak ... Fura játéka a véletlennek, hogy a nyomozótiszt szobájában éppen ekkor berrent meg a telefon, és a kihallgatást másnapra kellett halasztani. Mert másnap — a kihallgatás folytatásakor — Krásny érdekes fordulattal szolgált az ügyben! Az ő vallomása szerint nem Cervenákra, hanem őrá bízták a gépkocsi őrzését. Igaz, a bentről jövő zajok hallatán ő is belépett abba a helyiségbe, ahol Kosorinsky és Cervenák a páncélszekrény feltörésével bajlódtak; de amikor társai megpillantották őt a hátuk mögött, újra kiküldték az utcára. így csupán Kosorinsky lakásán tudta meg, hogy lényegében mit is tartalmaz a „vezér” karján lógó bátyú. Az osztozkodás során azonban ő — Krásny — közölte társaival, hogy neki nem jár teljes arányú részesedés a zsákmányból, hiszen az utcai felügyeleten kívül nincs különösebb érdeme a mackózás sikeres kimenetelében . . . Kosorinsky és Cervenák azonban egy emberként kijelentették: egyenértékű, teljes tagja volt az alkalmi bűnszövetségnek, elvégre a terepet és a gépkocsit is szemmel kellett valakinek tartania, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel fogadja el a neki járó pénzt. .. A nyomozótiszt már be is fejezte volna a kihallgatást, amikor Krásny még egy érdekes fordulattal szolgált az ügyben. Szerinte valóban letétbe helyezte társainál a pénzt, de abból vajmi keveset költött el. Egyetlen alkalommal tett egy budapesti kirándulást, ám ott is Cervenákkal együtt voltak. A Cervenák által említett 14 000 koronáról pedig semmit sem tud, életében egyszer ugyan járt Piesfanyban, de akkor is szűkében volt az anyagiaknak . .. (Folytatjuk) KWBF.M mm 17
