A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-09 / 27. szám

Következő számunk tartalmából: Lacza Tihamér: ELTÉPETT GYÖKEREK Varga Erzsébet: ELFOGULTSÁG NÉLKÜL Fister Magda: FALRA FESTETT LÁNYOK LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ! Címlapunkon F. Rakovsky, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei r > A CSEMADOK Központi Bizottsá­gának képes hetilapja. Megjele­nik az Obzor Kiadóvállalat gon­dozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, fő­szerkesztő-helyettes: Ozsvald Ár­pád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szer­kesztőség : 890 44 Bratislava, Ob­­chodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedí­ció tlace, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkéz­besítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. In­dex: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. KiS^É PiTÖ KÖSZÖNTŐ HELYETT Huszonöt éves a Kis Építő. A leg­kisebbek lapja immár huszonöt esztendeje rendszeresen eljut olvasóihoz. Mondom, a legkisebbek lapja, bár tudom, hogy rendszeresen csak az iskoláskorú gyerekek, az 1—5. évfolyamok tanulói kapják kézhez. Sőt, talán még ők sem. De beszéljen erről a legilletékesebb, BATTA GYÖRGY, a Kis Építő főszerkesztője: — Lapunk, a Kis Építő, létezésének egy új szakaszához érkezett. Az iskolarendszer újabb reformálása folytán bekövetkezik — s részben már be is következett —, hogy legképzettebb olvasóinkat, az ötödikeseket elveszítjük. Tapasztalataink szerint az iskolai lapterjesztők többsége meg sem kísérli, hogy a Kis Építőt az ötödikeseknek is megrendelje, s éppen ez az, ami bennünket nagyon foglalkoztat. Nemcsak arról van szó ugyanis, tudjuk-e tartani példányszámunkat, hanem arról is, meg tudjuk-e tartani legaktívabb olvasóinkat? Meg tudjuk-e őrizni a Kis Építő koncepcióját? ... Aki valamelyest is ismeri a lapot, tudja, hogy a Kis Építőnek nem csupán a „kisiskolások“ számára van mondanivalója. Lapjain minden bizonnyal az óvodás apróságok is megtalálnák azt, ami őket érdekli : persze, ehhez az óvónénik vagy a szülők aktív „közreműködésére“ is szükség lenne. Számtalanszor hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy az anyanyelvi oktatás egyik legfontosabb feladata éppen az „olvasóvá-nevelés“. De az olvasóvá-nevelés sem lehet kizárólag az iskola „kiváltsága“. Ezt a bonyolult és rendkívül fontos feladatot nemcsak a szülőknek, hanem az óvodáknak is magukévá kellene tenniük, s éppen ebben lenne segítségükre az anyanyelv, a szülőföld, a haza szeretetére nevelő Kis Építő. A lap fennállásának huszon­ötödik évfordulója alkalmából mi sem kívánhatunk mást a Kis Építőknek, mint hogy a jövőben valóban a legkisebb olvasók lapja legyen, ne csak a „kisiskolásoké“. — ve — KÖSZÖNET A SZÜLŐKNEK Befejeződött az iskolaév, és ilyenkor nemcsak tanítványainkat értékeljük, de magunk is számvetést készítünk saját munkánkról. Mit csináltunk jól, mit rosszul és mire fogunk a jövőben még nagyobb súlyt fektetni. így elmélkedtünk egy évvel ezelőtt is, amikor azt a feladatot tűztük ki, hogy megpróbálunk még közelebb kerülni a szülői házhoz, a szülők féltő gondjához, amellyel szeretett gyermekeiket nevelik. A pedagógusi, nevelői munka megköveteli a személyes példamutatást, azt, hogy az erkölcsi magatartás normáit, melyet be akarunk oltani a tanulókba, necsak szavakkal világítsuk meg előttük, hanem azokat határozott cselekedetekkel, tevékenységgel is bizonyítsuk. Tehát nálunk a szót, az ígéretet tett követi. Hogy csak néhányat említsek: szinte nincs olyan hulladékgyűjtési akció, amelyben a szülők is ne vennének részt; az iskolai ünnepségeken, a tanévnyitó, évzáró ünnepségen, a pionír- és szikraavatáson nemcsak hogy megjelennek, de személyesen is segítenek azok előkészítésében. Hatékony segítséget kapunk a testnevelés és sport területén. Szívesen segítik a szülők tornaterem nélküli iskolánkat. Ügyes szakemberek, mint amilyenek például Szajkó és Szűcs apukák, jó néhány órát dolgoztak a tornaszerek módosításán, újak előállításán. Szabad szombatokon gyermekeikkel együtt részt vettek sportrendezvényeken: szánkázó-versenyen, sporthorgászásban, az iskola „Gyere velünk, csináld velünk” ügyességi versenyein. Komáromi apuka szakirányítása mellett céllövészeti versenyt rendeztünk. A többiek együtt húzták a kötelet gyermekeikkel, de ott álltak a különféle versenyszámoknál is. így történt, hogy a rossz idő ellenére is felejthetetlen marad ez a nap gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Szeretnék köszöntet mondani a kedves kávái anyukáknak, apukáknak áldozatkész munkájukért, hogy a csaknem 80 tanulót ellátták finom meleg teával, ami nagyon jól esett mindnyájunknak abban az esős, rossz időben. Az emberség szép példáját mutatták ezek a szülők a maguk egyszerű, de nagyon kedves módján. Ügy érzem, hogy szülő és pedagógus így dolgozhat csak igazán eredményesen együtt. Kölcsönösen megbecsülve egymás munkáját. Kívánjuk a kedves szülőknek, hogy gyermekeik olyan embert lássanak bennük, aki mindig tud segíteni, hogy tudják értékelni becsületes munkájukat, amellyel a család jólétét és a társadalom előrehaladását szolgálják. BÖDAY ÁRPÁDNÉ pi énártfala (Lenártovce) a | ; hosszú községek közé tar­■ ; tozik Gömörben. Elég so-I; ; káig tart gyalog végigmen­ni egyetlen kacskaringós utcáján. Régi település. Királyok adták-vették, ha a kedvük úgy tartotta. A leg­régibb adat 1379-ből való róla. I. Lajos ebben az esztendőben adományozta a községet az Abbaffyaknak. Az ennél korábbi dol­gokat a faluról, a lakóiról már csak a Sajó tudja, amely ott folyik el a kertek alatt. Valahol a közelben veszi fel a Rima vizét. Hídján mentek keresztül az első és a második világháborút megjárt emberek, ha történetesen Bánrévének, Putnoknak, Miskolcnak vezetett az út­juk. De a vizén gázoltak át azok is, akik különösen a második nagy világ­égés után csempészkedésből akartakél­­ni, és éjszaka, titokban lépték át az or­szághatárt. És ezzel már sok mindent el is mond­tam Lénártfaláról. Határ menti köz­ség. Annyira az, hogy földjei bánrévei földekkel ölelkeznek a Sajó másik ol­dalán. Nem számít, hogy a két falu, a két ország között ott a fináncok lak­tanyája. Lénártfalából látni Bánrévét. Bánrévéről látni Léntárfalát. A temető­dombról sajópüspökit, sőt szép napos időben Putnokot is szemügyre lehetne venni, ha fák, dombok nem takarnák. A lénártfalai dolgos emberek határát­lépő vagy útlevél nélkül is bármikor szót válthatnak bánrévei vagy sajópüspöki szövetkezeti parasztokkal. A földjeik vé­gén. Érdekes falu. Mikor az új idők szele végigsöpört rajta, zömmel paraszt lokói vonakodva bár, de aláírták a belépési nyilatkozatot Aztán mindjárt közös ebé­den vettek részt az iskola udvarán. Ha közös a föld, az állatállomány, minden, legyen olyan az ebédjük is. A ma 71 esztendős Simon András szövetkezetala­pítónak azt mondták akkor az örök ké­telkedők : — No, Andris, nem adónk neki három esztendőt, és nem lesz kenyerőnk se! Ez 1952 augusztusában történt. A gé­pesítést jelentő egyetlen traktorral, a megszokott lovas és ökrös fogatokkal valóban lassan haladt előre minden. Aztán egyre többet termeltek, egyre többet fizettek. A földjük akkor még nem tett ki hétszáz hektárt, s az állan­dó dolgozók száma sem érte el a nyolc­van főt. Hetvenegyben nagyobbodott meg jelentősen a határ. Amikor Csíz, Velkenye emberei és földjei összefog­tak, illetve összeölelkeztek. Majdnem háromszázötven szövetkezeti tag 1735 hektár területet művelt meg. Az egyesülést kimondó gyűlésre meg­hívták Ady Endrét is. Jelképesen termé­szetesen. Jöjjön el Gömörbe, vegyen részt az eseményen, és ha a meghívást elfogadta, s vállalta az utat Érmind­­szenttől idáig, akkor már maradjon is velük örökre. Egyik legszebb versének két szavából alkották meg jövőbe te-2

Next

/
Thumbnails
Contents