A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
gatja Rimaszombatban. Ilyen magas és fontos tisztséget betölteni nálunk, mint a nemzetgyűlési képviselőség, Simon András ezt úgy magyarázza: — Soha nincs megállása a mi Sándorónknak. Hatvanhóromtól elnök, oszt azóta csak akkor pihen, amikor a rábízott gazdaságot végigjárja, amikor megtekinti a mezőt! Madarász Sándorné meg úgy magyarázza : — Az uram má harmadik éve nem tudja kivenni a szabadságát. Nagyon keveset foglalkozik a két kisjányommal meg a fiánkkal. Sokszor fogadom úgy Simon Lajos és Ligárt Ernő traktorosok kukoricát vetnek Borbély Ferenc üzemgazdász és Rácz Géza, a szövetkezet takarmánylelelőse kintő palóc furfanggal megnagyobbodott szövetkezetük nevét: Vörös Csillag. Azóta hiszi, vallja a lénártfalai, a csízi, a velkenyei és a hanvai ember (mert közben Hanva is csatlakozott) a költővel : Egy csillagból is jöhet hajnal... Vagy: Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye ... Hanva csatlakozása után már ötszáznyolcvanan gazdálkodnak 3475 hektár mezőgazdasági területen. A fejlődést csupán két példával érzékeltetem. Az indulás éveiben, a természetbeni járulékot is beleértve 8123 korona volt az egy dolgozóra eső átlagos évi jövedelem. Ez az összeg 1976-ban több mint duplájára emelkedik és 19 058 koronát tesz ki. Ezért állíthatja ma már nyugodt lelkiismerettel a szövetkezetalapító Simon András: — Nem vált be a jóslás. Lett kenyerőnk, új házónk, értelmes életőnk. Azelőtt lovas szekér fordult ki a lénártfalai paraszt udvarából. Most Volga, Lada vagy Skoda gépkocsi . . . Határozottan érdekes község. És különleges is. Ennek szemléltetését azzal kezdeném, hogy nincs minden gömöri falunak nemzetgyűlési képviselője. Lénártfalának van. Innen, az isten háta mögül, a járási székhelytől is talán a legtávolabb eső határ menti faluból jár fel kívánság szerint Prágába a rimaszombati járás és a saját szövetkezete gondjaival Madarász Sándor nemzetgyűlési képviselő. A Vörös Csillag elnöke, a járási pártbizottság tagja. Negyvennégy éves. A fontosabb lépcsők országos képviselőségéig: szövetkezeti dolgozó, traktorista, majd zootechnikus. Elvégzi Kövecsesen (Strkovec) a mezőgazdasági iskolát, Tornaiján (Safórikovo) a mezőgazdasági szakközépiskolát. Jelenleg a marxista esti egyetemet látoesténk int: a gyerekeid nem győriek kivárni. Ügy feküdtek le megint, hogy nem segítettél nékik a tanulásban . . . További lénártfalai különlegesség, hogy a Vörös Csillag üzemgazdásza, egy Borbély nevezetű fiatalember, nem helyből, mégcsak nem is a járásból va-MÁCS JÓZSEF ló. Fülének szokatlan a gömöriek ízes palóc nyelve, szemének ugyanakkor rokonszenves a szorgalmuk, akarásuk. A csitári hegyek közeléből, Nagycétényből került egy olyan gömöri faluba, ahonnan már nincs is hová menni tovább, az országhatár visszafordítja az embert. Míg idáig ért, szerzett magának érettségit, egy év múlva megszakította tanulmányait a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, felcsapott vasúti pályamunkásnak, kávéházban pincérnek, majd Aranyosmaróton (Zlaté Moravce) mezőgazdasági szakközépiskolai érettségire tett szert, s 1973-tól újra a Mezőgazdasági Főiskola levelező tagja. Sok mindent próbált, de végül üzemgazdászként szülőföldjétől távol a lénártfalai szövetkezetben kötött ki. Fontos, nélkülözhetetlen mindennapi teendője a termelési ágazatok irányítása. A Mezőgazdasági Főiskolán ismerkedett meg Juhász Istvánnal, aki tavaly a rimaszécsi (Rimavská Sec) Új Világ Egységes Földművesszövetkezet elnöke lett. Ö beszélte rá, jöjjön Gömörbe, ismerkedjék meg közelebbről a szorgalmas palócok életével. Lénártfalán kapott üzemgazdászi beosztást s kényelmes lakást, felesége meg a közeli Rimaszécsben tanítói állást, örül, hogy hallgatott az okos szóra, és letelepedett Gömörben. — Világot akartam látni — mondogatta ismételten. — És a világ most már itt terül a lábam előtt. Megtestesül négy falu ötszáznyolcvan emberében, a gömöri dombok és lankák termésében. — S a honvágy? — kérdezem. — Attól nem menekülhetek. Kísér mindenüvé. Legfőképpen a nagycétényi szőlőket meg a pincéket hiányolom . . . Olyankor sóvárog a lelkem! Igaz, akármelyik hétvégén beülhetek az autómba, hazaugorhatok ... A faluban a megszokott, mindennapi élet folyik. Vagy zajlik inkább. Az emberek nemcsak dolgoznak, de a szövetkezet pénzén járják is a világot. Mennek Nagybalogra (VefkyBlh), a CSEMADOK járási dal- és táncünnepélyére, mennek Gombaszögre, a CSEMADOK Országos Dal- és Táncünnepélyére, mennek másuvé is, a szomszédos országokba is, keresztül-kasul a világba. Ha meg sehová nem mennek, nem utaznak, okkor a Magyar Területi Színház bemutatójára kíváncsiak. Azt nézik meg. Nyolcvan tagja van a CSEMADOK lénártfalai helyi szervezetének. A kertek végén kanyarog a Sajó. Szelíden, megzabolózottan. Gömör egyetlen nagyobb folyója. Hegyek, dombok vizét viszi a Tiszába. Ha beszélni tudna úgy mint Madarász, Simon vagy Borbély, azt nyilatkozna az újságírónak: — Senki se gondolja, hogy halászok a Madarászok. Azért mondom így, mert Madarász nevűből van a legtöbb a faluban . .. S megtudnánk tőle, a folyótól, hogy halászós helyett a lénártfalaiak libát tenyésztenek emberemlékezet óta. És nem különlegesség, hanem a jó hagyományok folytatása, hogy a Vörös Csillag nagyban tenyészti a libát. Körülbelül ötvenezret ad el évente. Az első köztársaságbeli hagyományok folytatása az is, hogy a Vörös Csillag a rimaszombati járás legnagyobb káposztatermelő szövetkezete. Húsz hektáron terem a káposzta, s az évenkénti hatvan vagon termésből ötvenöt vagonnyit megsavanyítanak s úgy értékesítenek. Jó káposzta terem a Sajó mentén. A lénártfalaiak tudják ezt. Tudják a folyóról, hogy emberemlékezet óta ott kanyarog a kertek végén. A Sajó is tudja róluk, hogy régóta benne vannak az időben, történelemben. Ady Endre jelképes gondolatát az egy csillagról és a hajnalról ők már élik, valóságosan értelmezik. Számukra az a bizonyos hajnalt hozó csillag a Vörös Csillag. 3 Simon András és Madarász Sándor nemzetgyűlési képviselő, szövetkezeti
