A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ KULTÚRMUNKÁSOK MOTTÖ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kultúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanak másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel legönzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. • • • Őszintén szólva, meglepődve olvastam a szerkesztőség levelét, amelyben kulturális tevékenységemről kérnek rövid beszámolót. Pedagógus vagyok. Hivatásomnál fogva az ifjúság, a jövő nemzedék nevelése a feladatom. Tevékenységemben az egyik legszebb, legnemesebb hivatást látom. A fiatalok szocialista nevelése szorosan összefügg a szocializmust építő társadalom politikai, erkölcsi, kulturális nevelő munkájával. így tehát kezdettől kötelességemnek tartottam a felnőtt nemzedék körében végzett kulturális, népnevelési munkát. A CSEMADOK szálkái helyi szervezetének a kultúrfelelőse vagyok. Szervezetünk megalakulása óta (1950. január 6) aktív. Volt azonban egy időszak, amikoi minimális tevékenységet fejtett ki o szervezet. 1965 óta számomra, kultúrfelelős számára is úgy adódott a kérdés: hogyan tovább? Elhatároztam, hogy a tagságot személyes beszélgetéssel próbálom megnyerni a kulturális munkának. Évi tervünk szerint Petőfi Sándor Irodalmi estet rendeztünk. Irodalmi körünk minden tagja páratlan lelkesedéssel készült az irodalmi estre. Csupán az érdekesség kedvéért emlíBOTLIK ANTALNE MEGÉRTE A FÁRADSÁGOT tem, hogy szereplők és vezetők semmi reményt nem fűztünk az irodalmi esthez. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy mi leszünk az előadók, mi leszünk a nézők, meglátjátok. Kezdeményezésünk nem érdekli majd a szalkaiakat. Az irodalmi esten szokatlan élményben volt részünk. Zsúfolásig megtelt a kultúrhelyiség, s a közönség viharos tapssal követelte a kezdést. Meglepődtünk. Ez a szálkái nép? De hiszen ezeket a szalkaiakat érdekli a kulturális élet! A falu lakosságának korábban is voltak kulturális igényei, s ma is kulturáltan akar élni. A sikeres irodalmi est után Dávid Teréz: Dodi című színművét tanultuk be. Majd ezt követte az Arany János1 Irodalmi est, az esztrádműsor, a felvonulással egybekötött szüreti mulatság, s ebben az évben került sor a gondosan előkészített Dankó estre is. A feltüntetett műsorokban 51 tagunk szerepelt. Persze a szervezés, tanulás, tanítás nem volt könnyű. Munkámat Horváth Tibor segítette. Mindig készségesen állt rendelkezésemre. Együtt jártunk házról-házra és tevékenységre serkentettük a szervezet tagságát. A tervszerű, következetes munka eredményeként tagságunk aktivitása tovább fokozódott, Kulturális csoportjaink minden évben bemutattak színdarabot, rendeztek irodalmi estet és nótaestet. S nemcsak a községben, hanem a szomszédos falvakban is bemutatták műsorukat. Több helyi szervezettel baráti, kulturális kapcsolatot teremtettünk. Célom volt az aktív kulturális tevékenység megteremtése, s az aktivitás fokozása, örömmel tölt el, hogy a célomat sikerült elérnem. Az utóbbi években szervezetünk tevékenysége kedvezően megjavult. Helyi szervezetünk 1974-ben a „Tavaszi szél vizet áraszt" című járási népdalversenyen már aktívan szerepelt. Herman Erzsébet vezetésével újra megalakult a menyecskekórus, azóta is sikerrel szerepelt. Később folklór csoportot alakítottunk, amely minden évben bemutatja tudását a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon. Ez a csoport már többször is sikeresen bemutatta a Szálkái lakodalmast és a régi fonók életét. 1974-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére majálist rendeztünk. Kultúrház hiányában nagy gondot okozott a hely megválasztása. Már-már úgy látszott, hogy csak a helyi klubban rendezhetjük meg a majálist. Ekkor történt, hogy az Ipoly partján egy szeméttel feltöltött, zsombékos, elhagyott értéktelen területet fedeztünk fel. Erős elhatározással bátor feladatra vállalkoztunk. Kulturális célokra alkalmas területté alakítjuk a dombékos helyet, s „Ipolyparti randevú" címmel megrendezzük a majálist. Elhatározásunkat tudattuk a CSEMADOK tagságával és a falu lakosságával. Aztán nagy lelkesedéssel láttunk hozzá a terület rendbehozásához. Azóta a szemétdomb nem szemétdomb többé, hanem a szabad szocialista hazánkat építő emberek ünnepi fesztiváljainak színhelye. Már negyedszer rendeztük meg a rendezett helyen a már hagyományos „Ipolyparti randevú" c. dal- és táncünnepélyünket. Az utóbbin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára is méltóképpen megemlékeztünk. Mindez a szalkaiak szorgalmát, teremtő tenniakarását dicséri. Kulturális tevékenységünket a CSEMADOK járási bizottságának a segítésével végezzük. Ennek a segítségnek tudjuk be, hogy szabadtéri színpadunkon a CSEMADOK KB „Szőttes" népi együttes is fellépett „75-ben szőttük" c. műsorával. Az érsekújváriak „Napsugár" együttese is emelte már rendezvényünk színvonalát. Idei „Ipolyparti randevú" című dal- és táncünnepélyünkön 255 vendég szerepelt, a műsort 1500 néző tekihtette meg. Sikeresen mutatkozott be Molnár Pál vezetésével a nemrég megalakult citeraegyüttesünk. Szervezetünk aktivitásával magyarázható, hogy a CSEMADOK XII. országos közgyűlése tiszteletére 35 új tagot szereztünk. A tagtoborzást a jövőben is fontos feladatunknak tekintjük. Ami helyi szervezetünk kulturális tevékenységét illeti, mondhatom, hogy a sok fáradságot jelentő és szabad időt igénylő munka meghozta az eredményét. S az eredmény kárpótol mindent. Meggyőződésem, hogy mindazok, akik készségesen dolgoztak azért, hogy a rendezvény sikerüljön, ugyanúgy örülnek az eredménynek, mint én. Vezetőség és tagság aktívan dolgozik. Megemlíteném itt Kecskés Ferenc, Molnár Pál, Magyar Béla, Rajcsó János, Sós János és még sok más kultúrmunkás nevét, akik örömmel vállalták a munkát. Ami pedig engem illet, nekem az volt a legtöbb, amikor elismerték a munkám: „Tanító néni, megérte a fáradságot, érdemes volt!" Állítom, hogy jó vezetőséggel eredményeket lehet elérni. S a mi vezetőségünk aktív. Azt kívánom, hogy ez az aktivitás a jövőben sem csökkenjen, hanem még fokozódjon. A mi falunkban is vannak olyanok, akik távol tartják magukat a kulturális munkától. Akadnak a szervezetünknek ellenségei is. Ez azonban nem torpanthat meg bennünket. Mindent meg kell tennünk a szocialista kultúra terjesztéséért. BOTLfK ANTALNÉ 6
