A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
A bánya mélyében. Középütt, jegyzetfüzettel a kezében Nádvorník elvtárs Műszak után ... GAZDASÁGPOLITIKÁNK CÉLJA A fúrópajzs majdnem négymillióba. Ez a bányafeltárás, építés az észak-morvaorszógi kerület legnagyobb beruházása a hatodik ötéves terv időszakában. Az első két emeleten már folyik a termelés. Naponta 12 ezer tonna feketeszén kerül a felszínre. Ha már a számoknál tartok, hadd mondom el, hogy az üzem ezernyolcszáz alkalmazottja 265 millió korona értékű munkát végez ebben az évben. A havi átlagbér három és félezer korona. — De ez még legalább háromszázötven koronával több lehetne, ha a henyélők is rendesen dolgoznának — mondja Karel Krivánek igazgató, akivel még az aknába szállás előtt beszélgettem. Másodpercenként hat métert zuhan velünk a felvonó, míg elérjük a hétszázhetven méteres mélységet. Kereken ötszáz méterrel vagyunk az Adriai-tenger szintje alatt. Természetesen bányászruhában, teljes felszereléssel, ami védősisakból, lámpából, légszűrőből és bányamentő készülékből áll. Ez utóbbi oxigénadagolás révén legalább két órán át lehetővé teszi a légzést, ha a levegő belégzése ártalmas. A bányászoknak természetesen munkaeszközük és ivópalackjuk is van, mi fényképezőgép nélkül szállunk alá, mert a villanófény használata a bányában tilos. — Ezek a vezetékek egyrészt a sújtólég elvezetését szolgálják, másrészt sűrített levegőt nyomnak vissza, amellyel a gépeket hajtjuk — mondja kísérőm, míg száll lefelé a felvonó. A csatlópad, más szóval aknarakodó — tágas üreg. Ide érkezünk. A levegőt langyosnak, ózondúsnak, kellemesnek érzem. Tehát ez a bánya — nézek körül. Fehérre meszelt félkör alakú folyosó. A földnyomás ellen egymástól kartávolságnyira elhelyezett, vasból és betonból készült ívelemek védenek. Ahol lazább a kőzet, téglaberakás is látható. Lábunk alatt fehér a talaj. A munkások kis csoportokban dolgoznak. Itt mellettünk éppen a falat permetezik. Gipszporral. Mert az leköti a szénport, tehát ha metángóz keveredne a folyosó levegő, jébe — amire esetleg sor kerülhet —, nem következik be robbanás. A metán jelenlétét óránként mérik. Ilyen környezetben még a munka sem olyan nehéz. Megkérdezem akadna nőnek való is? — Elvben igen — feleli Nádvorník elvtárs. — Nézze, éppen itt jön a Diesel-mozdony vezetője. Kérdezze csak meg tőle mi a munkája. — A kormányrúd előre-hátra mozgatásával irányítom a szerelvényt. — S mi a bére? — Napi száznegyven-százötven korona. — Vagy ott, ahol a szenet a kocsiról a futószalagra továbbítják. Az egész művelet automatizált. De mint mondtam, csak elvben van itt olyan munka, amit akár nő is végezhetne. A valóságban nők nem dolgozhatnak a bányában. Igazat kell adnom kísérőmnek, mert közben eltelt húsz perc, s kezd úgy tűnni, hogy a levegő nem is annyira ózondús. Mintha szénpor ízét érezném a számban. És nem is langyos, inkább fülledt meleg. Pedig én csak sétálok! Milyen lehet akkor annak, aki dolgozik? Ügy mint ezek a munkások itt előttünk, akik sínpárt fektetnek le. Arcukról, mellükről patakzik a veríték. Kemény szavak pattognak, a nehéz munkához illők. Férfi kell ide, talpig férfi! Akkor kezdem csak igazán tisztelni a bányát, amikor a napfényben hunyorogva elhagyom a járóosztály-nyílást. Zúg a fülem, enyhén szédülök. Hát akkor hogy érezhetik magukat műszak után a vájárok?... Becsüljük meg a szenet! Többet ér, mint amibe kerül! FISTER MAGDA Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdasági és szociálpolitikájának alapvető feladata biztosítani a szocialista életmód elmélyülésével összhangban a lakosság egyre növekvő anyagi és szellemi igényeinek kielégítését, és tovább erősíteni a szociális és létbiztonságot, a termelés magas fokú fejlesztése és gazdaságossága mellett. Az Állami Statisztikai Hivatal által nemrég kiadott tájékoztató szerint az 1977-es év első felében sikeresen teljesítettük a CSKP XV. kongresszusa által meghatározott feladatokat, és a tervteljesítés terén elért kedvező eredmények megmutatják a szüntelen igyekezetei és figyelmet, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja és a kormány a gazdasági kérdéseknek szentel. A párt szociálpolitikája az ötödik ötéves terv időszakában elért gazdasági eredményekből indul ki, reálisan értékelve gazdasági sikereink fő forrásait, és a hatodik ötéves terv időszakában minden figyelmét arra összpontosítja, hogy biztosítani tudja a dolgozók reáljövedelmének további növekedését. Az elmúlt időszakban elért gazdasági eredményeink visszatükröződnek a dolgozók életszínvonala növekedésében. Az 1971 — 1976-os években több mint 34 százalékkal nőtt a lakosság reáljövedelme. Hatalmas változások mentek végbe a lakosság ellátottságában. így például 1970-től 1976-ig tiz kilóval nőtt a lakosság átlagos húsfogyasztása és elérte a 82 kg-ot. Idén, az első félévben az 1976-os évhez viszonyítva tovább folytatódott a lakosság szükségleteinek növekedése. A pénzjövedelem 4,8 százalékkal, az átlagkereset 3,2 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom pedig 3,5 százalékkal nőtt. A CSKP XV. kongresszusa által jóváhagyott legfontosabb feladat biztosítani a társadalmi termelés és minden munka nagyfokú termelékenységét és minőségét. A kitűzött célok azonban figyelembe veszik, hogy az 1976—80-as években a gazdasági fejlesztés nehezebb és bonyolultabb feltételek közt fog folytatódni, mint eddig. Ebből kifolyólag arra kell törekedni, hogy nagyobb mértékben kihasználjuk belső tartalékainkat, és törekednünk kell a szocialista nemzetközi munkamegosztás által adott lehetőségek jobb kihasználására. Eredményeink még jelentősebbek lehetnének, ha gazdasági életünk minden egyes szakaszán megvalósítottuk volna a párt gazdaságpolitikáját, teljes mértékben kihasználtuk volna meglevő tartalékainkat. Ez annál is jelentősebb, mivel a kapitalista világban, amellyel kapcsolatokat tartunk fenn és kereskedelmet folytatunk, az utóbbi években rohamosan emelkedtek az egyes nyersanyagok árai, és mivel nem élünk elszigetelt világban, a fokozódó áremelések kihatással vannak a mi gazdaságunkra is. A világpiacon bekövetkezett áremelkedést csakis úgy tudjuk kiegyensúlyozni, ha hazai nyersanyagforrásainkat és belső tartalékainkat jobban kihasználjuk, ha többet, jobbat és olcsóbban lógunk termelni, ha termékeink színvonala versenyképes lesz a nemzetközi piacon. Pártunk, ellentétben a kapitalista országokkal, nem a dolgozók váltóira rakja az áremelkedést, hanem az igényesség útját választja, hangsúlyozva a munkatermelékenységet, az energiával, a fűtőanyagokkal való takarékosságot. ' Célunk, hogy a nemzetközi piacon beállott változások ellenére is tartani tudjuk az 1970-es évhez stabilizálódott kiskereskedelmi árakat, hogy dolgozóink életszínvonala töretlenül haladjon előre. Elmondhatjuk, hogy az alapvető élelmiszerek ára 1970-től nem változott. Az állam azonban minden 100 koronáért vásárolt élelmiszerhez 25 koronával járul hozzá. Sok olyan élelmiszercikket vásárolunk (liszt, cukor, kenyér, zsír, sajt), amelynek az ára 1937-hez viszonyítva nem változott, vagy ezen vásárlási ár alatt van. így az 1937-es árszint alatt van a villamos energia, a gáz, a vonat és autóbusz viteldija stb. A kiskereskedelmi árak szintje nálunk 1970-hez viszonyítva 1,6 százalékkal emelkedett. Ezzel szemben a legfejlettebb kapitalista országokban mint pl. Nagy-Britanniában 115 százalékkal, Olaszországban 99 százalékkal, az NSZK-ban 41 százalékkal, az USA-ban 47 százalékkal nőttek, s az áremelkedések elsősorban is az élelmiszereket érintették. Az alapvető szükségleti cikkek árszintjének megtartása azonban nem jelenti azt, hogy árpolitikánk passzívan figyelheti a világban végbement változásokat. Az elmúlt évek folyamán nálunk is történtek változások mindkét irányban. Ott, ahol csökkent a gyártási ár, ott árleszállítást hajtottunk végre (textilipari termékek, gépipari termékek), az olyan cikkeknél, amelyekből behozatalra szorulunk (arany, bőrtermékek, nyersolaj), felemeltük az árakat. Ismeretes, hogy az arany és a nyersolaj ára az elmúlt években nagyot ugrott a nemzetközi piacon, és így szükséges volt ezen áruk vásárlásának csökkentéséhez folyamodni, ez viszont visszatükröződött a belföldi piacon is. A legutolsó árszabályozás a kávét és a kakaót illetőleg objektiv kényszerűség, mivel ezen termékekért ma többszörösét fizetjük annak, mint pár évvel ezelőtt. A kormány által hozott intézkedések célja egyrészt befolyásolni a külföldről behozott nyersanyagok fogyasztásának és felhasználásának csökkentését, másrészt elősegíteni a devizagazdálkodás célszerűbb felhasználását és nem utolsósorban a meglevő hazai nyersanyagok célszerűbb és gazdaságosabb felhasználását. A végrehajtott árváltozások azonban nincsenek befolyással hazánk lakossága életszínvonalának további alakulására. Ezen intézkedések összhangban vannak pártunk XV. kongreszszusának határozatával, amely legfontosabb célkitűzésének a dolgozó nép életszínvonala emelkedését és a szociális létbiztonsága megerősítését tűzte ki feladatul az 1976—1980-as évekre. PÉK VENDEL 3
