A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-20 / 33. szám

.nut»: hf/ AFRIKA ORSZÁGAI FÜGGETLENSÉG ÉS A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÚTJÁN Szüntelenül meg kell magyarázni és le kell leplezni az összes, de kü­lönösen az elmaradt országok leg­szélesebb dolgozó tömegei között azt az imperialista hatalmak által rendszeresen űzött csalást, amely abban áll, hogy ezek a hatalmak politikailag független államok meg­alkotásának leple alatt, tőlük gaz­dasági, pénzügyi, katonai tekintet­ben teljes mértékben függő álla­mokat hoznak létre. Lenin a nemzeti és gyarmati kérdésekről (Válogatott Mű­vek — 786. oldal) Kongói Népi Köztársaság A Kongó-folyam partjain terült el Közép-Afrika legrégibb feudális biro­dalma, a bantu népcsaládhoz tartozó kongók által alapított Kongói Biroda­lom. A jól szervezett, magas kulturális szintre jutott, figyelemre méltó gazda­sági szervezettséget elért királyság a 19. században, Közép-Afrika európai meghódítása során esett szét. A fran­ciák, közép-afrikai gyarmatbirodalmuk legdélibb országaként, a századfordu­lón hódították meg teljesen, és a Kon­gótól délre, a belga gyarmaton kiala­kult kizsákmányolási módszereket kö­vetve, a földterület csaknem százszáza­lékos kisajátításával és a lakosság fél­­rabszolgai helyzetbe kényszerítésével nagy ültetvényes gazdaságokat alakí-8 tottak ki. 1913-ban Gabonnal, Ubangi- Sarival és Csáddal — Francia Egyenlí­tői Afrika néven — államszövetséggé vonták össze, fővárosa Brazzaville lett. A koncessziós szerződések és a nagy­­gazdaságok nem váltották be a fran­ciák reményeit, s ezért az akkor még csak nemesfáiért értékes területeken át­tértek a közvetettebb és modernebb kizsákmányolási és irányítási módsze­rekre: felszámolták a nagygazdaságo­kat, s a kistermelő egységeket adóz­tatással és a felvásárlás monopóliumá­val tartották ellenőrzés alatt. A gazdasági élet fellendülésének re­ménye indította be az infrastruktúra alapjait megvető első építkezéseket. Pointre Noire nagy, korszerű kikötőjé­nek kialakításával egyidőben 1921-ben kezdték el építeni Brazaville és az új kikötő között a hatalmas emberáldoza­tokat követelő ún. óceáni vasutat, ame­lyet 1936-ban nyitottak meg a forgalom talmat, lemondatták Massemba-Débat elnököt. Alfred Raoul, a hadsereg má­sodik legerősebb embere lett az új köztársasági elnök, Marien Ngouabi, az újonnan létrehozott Forradalmi Nem­zeti Tanács elnöke a kormányfői tiszt­séget vette át. Nem sokkal később for­málisan is Ngouabi kezében összpon­tosult a hatalom: 1969. január 1-től ő lett az államfő. Az 1968 augusztusától megkezdődött balratolódás betetőzéseként a Forrada­lom Nemzeti Mozgalma szerepét az 1969 december 30-án megalakult, a marxizmus—leninizmus és a demokrati­kus centralizmus elveit magáénak valló, élcsapat jellegű párt, a Kongói Munka­párt vette át. Az alakuló kongresszus ugyanakkor az ország nevét Kongói Népi Köztársaságra változtatta. Mind­ezeket a változásokat új alkotmányban rögzítették. Az alkotmány szerint a kor­mánypárt, az ország egyetlen politikai előtt, de tulajdonképpen csak 1946-ban indult meg a teljes kikötői forgalom. Az ország ásványkincseinek feltárá­sára 1939-ben kizárólagos jogot kapott Société d’Exploitation Miniére du Con­go gazdag olaj-, rézérc-, valamint ki­sebb horganyérc-, foszfor- és kálium­lelőhelyeket tárt fel. Az első világháború után, a húszas évek elején jelentkező felszabadító moz­galmak nagy szerepet játszottak az or­szág függetlenségének kivívásában. Francia-Kongó 1958-ban autonóm köz­társaságként a Francia Közösség tagja lett. Az ország vezetése a franciabarát Foulbert Youlou abbé, miniszterelnök és neokolonialista érdekeket kiszolgáló bábkormánya kezébe került. A kor­mányt 1963 augusztusában népi felke­lés buktatta meg. Az Alphonse Massemba-Débat el­nökletével 1963-ban alapított Forrada­lom Nemzeti Mozgalma a demokratikus fejlődést tűzte ki célul, és a termelő­erők társadalmi tulajdonba vételét és a szocialista irányú fejlődést hirdette meg. A belső reakció és a kapitalista országok aknamunkájának hatására az állami vezetés 1965 után fokozatosan jobbra tolódott. Ez kihívta a tömegek elégedetlenségét. A helyzetet bonyolí­totta, hogy a hadsereg sem volt egy­séges, de végül is a különböző erőcso­portok küzdelméből a haladó, balolda­li szárny került ki győztesen. 1968 szep­temberében a hadsereg vette át a ha-

Next

/
Thumbnails
Contents