A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-20 / 33. szám
HAGYÓMÁNYOK FELÚJÍTÁSA A XX. század lakáskultúrájában egyre nagyobb teret hódítanak a népművészeti tárgyak, kerámia, hímzések, hiszen ezek szebbé, otthonosabbá varázsolják a lakást. Tudatában van ennek a Nőszövetség bősi helyi szervezete: kiállítást rendezett 20 asszony hímzéseiből, kézimunkáiból a CSEMADOK klubjában. A hosszú téli estéken a bősi asszonyok Kraus Rudolfné és Kovács Mária vezetésével elsajátították a népi hímzés alapjait. Kezdetben egyszerűbb mintákkal próbálkoztak, később azonban már torockói, matyó, kalocsai és buzsoki hímzéseket is készítettek. így aztán most volt mit megcsodálnia a kiállítás látogatóinak. A kézimunkázó asszonyok a közeljövőben egy kirándulást terveznek Kalocsára, ahonnan egyéb élményeken kívül bizonyára sok-sok új mintával és tapasztalattal térnek vissza. A kiállított munkákat pontozták, és a legszebb darabok készítőit értékes díjakban részesítették. A kiállítás sikere elsősorban a szervezőknek, Patasi Máriának, Sebők Máriának, Hodosi Margitnak köszönhető. A kézimunkázó asszonyok megígérték, hogy aktivitásuk a jövőben sem fog csökkeni. Reméljük, hogy ezt a szép kiállítást még több hasonló fogja követni. HORVÁTH ALIZ ELMONDOM, MIT ÉREZTÜNK A Hét 28. számában Hagyomány és korszerűség címmel érdekes cikk jelent meg. A cikk szerzői a XXII. Zselizi Országos Népművészeti Fesztivált értékelik. Őszinte hangú bírálattal illetik a szombat délutáni folklór együttesek bemutatóját, amely gömöri népszokásokat elevenített fel. A cikkből idézem: „A nézőtéren a műsorban fellépő szereplők ültek, s ahogy közeledtek a műsor vége felé, úgy apadt rohamosán a nézők száma, s mire az utolsónak fellépő barzovai együttes került sorra, már nem maradt, aki tapsoljon.“ S mindehhez a szerzők még hozzáfűzik: „Vajon mit érezhették ezek a lelkes emberek ott fenn a színpadon, amikor meghajlásukra két-háirom pár tenyér hamar elvesző csattanása volt a válasz.“ Megpróbálom elmondani, hogy mit éreztünk. Lelkűnkbe mart a keserű fájdalom. Ennek ellenére mosolyogva mentünk le a színpadról, s szívünket jó érzés bizsergette: ide is eljutottunk! A színpad mögött pedig igyekeztünk egymást megnyugtatni, ne törődj vele, fontos, hogy sikerült a fellépés. Aztán helyet foglaltunk a nézőtéren, hogy a következő fellépő együttesnek már mi, gömöriek tapsoljunk. Nem vagyunk nagyravágyók, beképzeltek. Nem hiányzik nekünk a vastaps, a hosszan tartó „hogy volt“. Kemény kötésű emberek vagyunk, akiket megtanított az élet a kulisszák mögött is élni és dolgozni. Nem nagyravágyás hajszolta csoportjainkat Zselizre, de ha már egyszer megtiszteltek bennünket azzal, hogy felléphettünk az országos népművészeti fesztiválon, elvártuk volna, hogy ugyanolyan tiszteletben és pártfogásban részesítsenek Zseliz és a környék lakosai, ahogyan nálunk Gömörben szokás a vendéget terített asztal mellé ülteniti. Kérdem, a Zselizi Országos Népművészeti Fesztivál közönségszervezése kinek a feladata volt? Csák a helybelieket lehet és szabad elmarasztalni? Hol voltak a járás és a központ illetékes szervei, dolgozói? Megtettek-e mindent azért, hogy az együttesek fellépésének közönsége is légyen? A Hagyomány és korszerűség című cikk szerzői főképpen a zselizieket marasztalták el. Nem teljes jpggal. Az óvatos fogalmazás még nem jelent őszinte bírálatot. A Schubert-park nézőtere befogadott volna még néhány száz nézőt. Sajnos, szereplők helyettesítették a közönséget. Ha összehasonlítást teszek a Zselizi Országos Népművészeti Fesztivál és a mi járásunk hagyományos, kétnapos krasznáhorkai dal- és táncünnepélye között, közönségbiztosítás szempontjából egészen biztosan a mi (rozsnyóiak) javunkra billen a mérleg. Pedig 'a miénk csak járási rendezvény, nem országos! Ha mi, akik nem vagyunk hivatásos dolgozói a CSEMADOK KB apparátusának, rengeteg időt tudunk áldozni azért, hogy néhány perces fellépésünk sikerüljön, akkor azoknak, akik „hivatalból, fizetésért“ végzik a munkát, többet kell áldozniuk a magyar kultúráért. Már csak azért is, mert a jól végzett munkáért nem csupán az együtteseket dicsérik meg. TÖRÖK LÁSZLÓ ■ A losonci (Lucenec) magyar általános iskola tanulói rendszeresen kiveszik részüket a kulturális munkából. Még elevenen emlékszünk idei jól sikerült meseoratóriumukra. A felső tagozat tánulói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére Fehér Klára: Mi szemüvegesek c. kétrészes egész estét betöltő igényes színdarabját mutatták be. A felnőttek számára is rendeztek előadást. Farkas Katalin tanítónő a darab rendezője értékes munkát végzett. A szereplők is (Bednár Mária, Vámos Katalin, Maláta Eszter, Virág Ildikó, Fájd Anna, Hobodász Nóri, Kiss István, Janák Iván, Tanóczky Gábor) kitettek magukért. Sólyom László ■ A SZISZ farnadi helyi szervezetének fiataljai gondoskodnak arról, hogy szórakoztassák a fiatalságot és a falu felnőtt közönségét. Szívesen tanulnak be rövid jeleneteket, amelyeket az újonnan alakult zenekaruk közreműködésével mutatnak be. A fiatalok sokat köszönhetnek Imre Vilma tanítónőnek, aki nagy szeretettel foglalkozik a fiatalokkal. A kezdeményezők Vrábel Zsuzsanna és Gergő Ottilia. A lelkes szereplésért dicséretet érdemelnek Gergő Katalin, Kollár Ottilia, Kiss Imre, Balogh Mária, Reménység Valéria, és Klebecska István. inf. Gubrica József ■ A CSEMADOK nagyfödémesi (Veiké Ülany) helyi szervezete az utóbbi időben gazdag tevékenységet fejt ki. Év elején 16-tagú tánccsoport alakult, amely máris szép eredményeket mutat fel. A vrbo-RÖVIDEN A nagyfödémesi citerazenekar vai kerületi versenyen a diószegi Űj Hajtás mögött az előkelő második helyet szerezte meg. Ugyanekkor a citerazenekar az első helyen végzett. Az esztrádcsoport tagjai Jó szórakozás című műsorukkal nemcsak helyben, de Feketenyéken is nagy sikert arattak. Legutóbb Ki mit tud címmel vetélkedő műsort szerveztek. A vers- és prózamondók kategóriájában első Radimák Margit, második Krizsán Jolán lett. A táncdalénekesek közül Török Ernő bizonyult a legjobbnak. Az egyéb kategóriában Tankó László citerazenekara lett az első. Lakatos Károly vezetésével népi zenekar működik. A tél folyamán alakult Spektrum II együttes munkáját Tornyai József irányítja. Manczal Erzsébet ■ Ipolyszakálloson (Ipelsky Sokolec) már tizenkettedik éve fejtenek ki aktív nevelői munkát Apa Vilmosné és Kovács Józsefné tanítónők, akik a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségi tagjai, s kiveszik részüket a női éneklő csoport munkájából és a színjátszásból. Az általános iskola tanulóival minden évben betanítanak egy színdarabot. Évente többször is fellépnek. Legkedvesebb munkájúnknak tekintik a magyar népi táncok betanítását, a régi népszokások felújítását, a különböző állami ünnepek alkalmával történő szereplést stb. Munkájukat nagyra értékeli az iskola igazgatósága, a község vezetősége. Mindkét pedagógus a szocialista magyar kultúra lelkes terjesztője. Belányi János Az’ipolyszakállast tánccsoport m A CSEMADOK várkonyi helyi szervezete évente egyszer közkívánságra rendez nótaestet. Ilyenkor a művelődési ház kicsinek bizonyul. A műsor soha nem unalmas. Mindig akad új szereplő. Legutóbb Hordósi Gabriella, Kohút Gyöngyi, Gútai Gertrúd, Horváth Katalin, Szabó Katalin és Méhes Éva bizonyították, hogy számítani lehet utánpótlásra a fiatalok soraiból. Végh Etelka, Majoranek László, Vida Gyuláné, Csicsay Károly és Méhes Kálmán szintén nagyszerűen szerepeltek. A befutott énekesek kivétel nélkül ráadást énekeltek. Bekő Mária 7
