A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-20 / 33. szám
HOL SZÜLETETT AZ ESTI HARANGSZÚ? Nem egy embernek tettem fel ezt a kérdést. Nem is kettőnek vagy háromnak, hanem nagyon soknak. S bizony, valótlant mondanék, ha azt állítanám, hogy bárki is megválaszolta. Pedig az esti harangszó nem a világ valamely távoli sarkában „született", de még csak nem is Rómában, az „örök városban”, ahogy ezt sokan gondolják. Itt született nálunk, Dél-Szlovákiában, itt, a közelünkben: az érsekújvári (Nővé Zámky-i) járás egyik nagy — csaknem hatezer lakosú — falujában, Udvardon (Dvory nad Zitavouban). Itt, Udvardon jött össze hatszázhetven évvel ezelőtt, 1307-ben az a híres egyházi zsinat, melynek résztvevői határozatot hoztak, miszerint ezentúl esténként is meg kell kondítani a harangokat. Érdemes lenne megvizsgálni, melyek azok a tényezők, amelyek a várost várossá, a falut pedig faluvá teszik. Mert Udvard például sokkal ősibb település, mint a közeli járási székhely, az „érsek új vára”. (Az okiratok már 1075-Ács János, a hnb elnöke ban megemlítik, amikoris Géza királyfi a község egy részét — villa Hudwordiensium bissenorum — a benedeki kolostornak ajándékozta), s noha már 1307-ben egyházi zsinatot hívtak itt össze, Udvard azóta sem tudott várossá fejlődni. Jellegzetes falu maradt, bár rengeteg új épülettel gazdagodott. Az utóbbi hét-nyolc esztendőben pontosan négy új utcát építettek az udvardiak. Két évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a korszerű bevásárlási központot, ahol a cigarettától a füstölt húsig minden kapható, a község tehát afféle kis „centrumáruházzal” is rendelkezik. A bevásárlási központ közelében, a falu „főterén" épült fel a modern szolgáltatási ház, a szövetkezet iroda- és klubhelyisége, továbbá az udvardi Mezőgazdasági Szaktanintézet épületei: a vadonatúj tantermek és a diákszálló az étteremmel. Bár Udvarára az iskolai év befejezése után — július elsején — látogattunk el, az éttermet belülről is megtekinthettük, sőt, még a szakácsnő finom főztjét is megkóstolhattuk. A faluba ugyanis éppen azokban a pillanatokban érkeztünk, mikor a mezőgazdasági szaktanintézet százhúsz végzős növendéke elbúcsúzott az iskolától. Hogy miként kerültünk az iskolába? Nyomozás közben. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Ács János után nyomoztunk. S a nyomok a mezőgazdasági szaktanintézetbe vezettek, ahol Acs János is gratulált a tanulóknak, akik immár mezőgazdasági szakmunkások lettek. Benkovics mérnök, az iskola igazgatója aztán Acs Jánossal együtt bennünket is ott marasztalt az ünnepi ebédre. A hnb-elnökkel tehát terített asztal mellett beszélgettünk. Egyebek között azt is megtudtuk tőle, hogy az udvardi lakosok szívesen vállalják a társadalmi munkát, ilyesmivel pedig — valljuk be őszintén — nem minden hnbelnök dicsekedhet. A faluszépítésben már az idén is jelentős eredményeket értek el: a járdaépítés ezévi tervét már hatvan százalékra teljesítették, s ezen kívül ezer rózsafát és jónéhány díszcserjét is kiültettek. Mire ezek a sorok nyomdafestéket látnak, talán az új bölcsőde építését is megkezdik (természetesen Z-akcióban): az egymillió kilencszázezer korona értékű épületet két év múlva kell átadniuk rendeltetésének. Mert a bölcsőde és az óvoda problémája egyelőre Udvardon sem megoldott kérdés. A négymillió kilencszázezer korona értékű óvoda építését egyébként jövőre kezdik az egységes földművesszövetkezet támogatásával — és ugyancsak Z-akcióban. Hogy hogyan él ma Udvard lakossága? Jómódban. Tapasztaltam (láttam és hallottam), hogy a cigány származású lakosokkal itt is problémák vannak (Ács Jánossal jártam Udvard utcáit, mikor odajött egy cigányasszony, és lakást kért az elnöktől, mivelhogy a férje elzavarta otthonról). De azt is a saját fülemmel hallottam, hogy a faluban olyan szövetkezeti dolgozó is lakik, akinek valódi szökőkút díszíti a lakását. Sajnos, a szökőkutat nem láttam. Annyi azonban biztos, hogy az udvardi szövetkezet nagyon jó eredményekkel dicsekedhet. Miért ne élnének hát jómódban az eredmények „kovácsai”, a dolgozók? A hatalmas községben természetesen nem nézhettünk meg mindent. Nemcsak az időnk volt kevés, hanem még az időjárás is ellenünk „dolgozott”: mert — tegyük a kezünket a szívünkre — ugyan kinek lenne kedve ahhoz, hogy zuhogó esőben bejárja egy nagyközség minden zeg-zugát? A falu „arcképe” tehát minden bizonnyal hiányos maradt. De hát nem is törekedtünk most teljességre: csupán az esti harangszót akartuk meghallgatni. Jtt, Udvardon, az esti harangszó „szülőfalujában” . . . VARGA ERZSÉBET (Prandi Sándor felvételei) A Nagy Október tiszteletére Minden eddiginél értékesebb kötelezettségeket vállaltak a község lakosai az idén a Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére — állapította meg Tóth Ernő a pozbai helyi nemzeti bizottság titkára, amikor az új választási programról és annak teljesítéséről érdeklődtem. Erre az évre 10 kollektív és 219 egyéni kötelezettségvállalás született, csaknem 42 ezer óra ledolgozására társadalmi munkában. A választási programban szerepel egy új üzletház felépítése, a villanyhálózat rekonstrukciója és kibővítése, az iskola tatarozása és a sportpálya körülkerítése. Ezt az akciót az idén tavasszal kezdték és október végéig szeretnék befejezni. A kerítés 200 ezer korona beruházással épül ehhez a lakosság 129 ezer korona értékű munkát végez el, tehát a létesítmény értéke 329 ezer korona lesz. — Sajnos — mondotta Tóth Ernő hnb titkár — nagy gondokat okoz a megvásárolt építőanyag leszállítása. Természetesen a sportrajongók mindenben segítenek, most például Tóth Kálmánt szeretném külön megdicsérni, aki a munkaadójánál elintézte, hogy naponta két vagon anyagot leszállítson részünkre. Ez nagyon nagy segítség, mivel az anyagot Nagymegyerről (Calovo) szállítjuk. Talán ha mindenki ilyen aktívan végezné önként vállalt kötelezettségeit, mint Tóth Kálmán és Bagócsi László, akkor szeptember 15-re befejezhetnénk a munkát. A kerítésépítés befejezése mellett a községszépítésre fordítjuk a legnagyobb gondot. Rendbehozzuk az árkokat és parkosítunk minden szabad területet, mivel ezen a téren még van egy kis pótolni valónk a szomszédos falvakhoz képest. Remélem a községünk lakói továbbra is támogatnak munkánkban, ugyanúgy mint az előző megbízatási időszakban — fejezte be szavait Tóth Ernő. Tóth Magdolna 3
