A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-20 / 33. szám

HOL SZÜLETETT AZ ESTI HARANGSZÚ? Nem egy embernek tettem fel ezt a kérdést. Nem is kettőnek vagy három­nak, hanem nagyon soknak. S bizony, valótlant mondanék, ha azt állítanám, hogy bárki is megválaszolta. Pedig az esti harangszó nem a világ valamely távoli sarkában „született", de még csak nem is Rómában, az „örök vá­rosban”, ahogy ezt sokan gondolják. Itt született nálunk, Dél-Szlovákiában, itt, a közelünkben: az érsekújvári (Nővé Zámky-i) járás egyik nagy — csaknem hatezer lakosú — falujában, Udvardon (Dvory nad Zitavouban). Itt, Udvardon jött össze hatszázhet­ven évvel ezelőtt, 1307-ben az a híres egyházi zsinat, melynek résztvevői hatá­rozatot hoztak, miszerint ezentúl estén­ként is meg kell kondítani a haran­gokat. Érdemes lenne megvizsgálni, melyek azok a tényezők, amelyek a várost vá­rossá, a falut pedig faluvá teszik. Mert Udvard például sokkal ősibb település, mint a közeli járási székhely, az „ér­sek új vára”. (Az okiratok már 1075-Ács János, a hnb elnöke ban megemlítik, amikoris Géza királyfi a község egy részét — villa Hudwor­­diensium bissenorum — a benedeki ko­lostornak ajándékozta), s noha már 1307-ben egyházi zsinatot hívtak itt össze, Udvard azóta sem tudott város­sá fejlődni. Jellegzetes falu maradt, bár rengeteg új épülettel gazdagodott. Az utóbbi hét-nyolc esztendőben pon­tosan négy új utcát építettek az ud­­vardiak. Két évvel ezelőtt adták át ren­deltetésének a korszerű bevásárlási köz­pontot, ahol a cigarettától a füstölt húsig minden kapható, a község tehát afféle kis „centrumáruházzal” is rendel­kezik. A bevásárlási központ közelében, a falu „főterén" épült fel a modern szolgáltatási ház, a szövetkezet iroda- és klubhelyisége, továbbá az udvardi Mezőgazdasági Szaktanintézet épületei: a vadonatúj tantermek és a diákszálló az étteremmel. Bár Udvarára az iskolai év befejezé­se után — július elsején — látogattunk el, az éttermet belülről is megtekinthet­tük, sőt, még a szakácsnő finom főzt­­jét is megkóstolhattuk. A faluba ugyan­is éppen azokban a pillanatokban ér­keztünk, mikor a mezőgazdasági szak­tanintézet százhúsz végzős növendéke elbúcsúzott az iskolától. Hogy miként kerültünk az iskolába? Nyomozás közben. A helyi nemzeti bi­zottság elnöke, Ács János után nyo­moztunk. S a nyomok a mezőgazdasági szaktanintézetbe vezettek, ahol Acs Já­nos is gratulált a tanulóknak, akik im­már mezőgazdasági szakmunkások let­tek. Benkovics mérnök, az iskola igaz­gatója aztán Acs Jánossal együtt ben­nünket is ott marasztalt az ünnepi ebédre. A hnb-elnökkel tehát terített asztal mellett beszélgettünk. Egyebek között azt is megtudtuk tőle, hogy az udvardi lakosok szívesen vállalják a tár­sadalmi munkát, ilyesmivel pedig — valljuk be őszintén — nem minden hnb­­elnök dicsekedhet. A faluszépítésben már az idén is jelentős eredményeket értek el: a járdaépítés ezévi tervét már hatvan százalékra teljesítették, s ezen kívül ezer rózsafát és jónéhány dísz­cserjét is kiültettek. Mire ezek a sorok nyomdafestéket látnak, talán az új bölcsőde építését is megkezdik (termé­szetesen Z-akcióban): az egymillió ki­­lencszázezer korona értékű épületet két év múlva kell átadniuk rendeltetésé­nek. Mert a bölcsőde és az óvoda problémája egyelőre Udvardon sem megoldott kérdés. A négymillió kilenc­­százezer korona értékű óvoda építését egyébként jövőre kezdik az egységes földművesszövetkezet támogatásával — és ugyancsak Z-akcióban. Hogy hogyan él ma Udvard lakossá­ga? Jómódban. Tapasztaltam (láttam és hallottam), hogy a cigány szárma­zású lakosokkal itt is problémák van­nak (Ács Jánossal jártam Udvard ut­cáit, mikor odajött egy cigányasszony, és lakást kért az elnöktől, mivelhogy a férje elzavarta otthonról). De azt is a saját fülemmel hallottam, hogy a fa­luban olyan szövetkezeti dolgozó is lakik, akinek valódi szökőkút díszíti a lakását. Sajnos, a szökőkutat nem lát­tam. Annyi azonban biztos, hogy az udvardi szövetkezet nagyon jó ered­ményekkel dicsekedhet. Miért ne élné­nek hát jómódban az eredmények „ko­vácsai”, a dolgozók? A hatalmas községben természetesen nem nézhettünk meg mindent. Nem­csak az időnk volt kevés, hanem még az időjárás is ellenünk „dolgozott”: mert — tegyük a kezünket a szívünkre — ugyan kinek lenne kedve ahhoz, hogy zuhogó esőben bejárja egy nagy­község minden zeg-zugát? A falu „arc­képe” tehát minden bizonnyal hiányos maradt. De hát nem is törekedtünk most teljességre: csupán az esti ha­rangszót akartuk meghallgatni. Jtt, Ud­vardon, az esti harangszó „szülőfalu­jában” . . . VARGA ERZSÉBET (Prandi Sándor felvételei) A Nagy Október tiszteletére Minden eddiginél értékesebb kötele­zettségeket vállaltak a község lakosai az idén a Nagy Október 60. évforduló­jának tiszteletére — állapította meg Tóth Ernő a pozbai helyi nemzeti bi­zottság titkára, amikor az új választási programról és annak teljesítéséről ér­deklődtem. Erre az évre 10 kollektív és 219 egyé­ni kötelezettségvállalás született, csak­nem 42 ezer óra ledolgozására társa­dalmi munkában. A választási program­ban szerepel egy új üzletház felépítése, a villanyhálózat rekonstrukciója és ki­bővítése, az iskola tatarozása és a sportpálya körülkerítése. Ezt az akciót az idén tavasszal kezdték és október végéig szeretnék befejezni. A kerítés 200 ezer korona beruházással épül eh­hez a lakosság 129 ezer korona értékű munkát végez el, tehát a létesítmény értéke 329 ezer korona lesz. — Sajnos — mondotta Tóth Ernő hnb titkár — nagy gondokat okoz a meg­vásárolt építőanyag leszállítása. Termé­szetesen a sportrajongók mindenben segítenek, most például Tóth Kálmánt szeretném külön megdicsérni, aki a munkaadójánál elintézte, hogy naponta két vagon anyagot leszállítson részünk­re. Ez nagyon nagy segítség, mivel az anyagot Nagymegyerről (Calovo) szál­lítjuk. Talán ha mindenki ilyen aktívan végezné önként vállalt kötelezettségeit, mint Tóth Kálmán és Bagócsi László, akkor szeptember 15-re befejezhetnénk a munkát. A kerítésépítés befejezése mellett a községszépítésre fordítjuk a legnagyobb gondot. Rendbehozzuk az árkokat és parkosítunk minden sza­bad területet, mivel ezen a téren még van egy kis pótolni valónk a szomszé­dos falvakhoz képest. Remélem a köz­ségünk lakói továbbra is támogatnak munkánkban, ugyanúgy mint az előző megbízatási időszakban — fejezte be szavait Tóth Ernő. Tóth Magdolna 3

Next

/
Thumbnails
Contents