A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VEDELMEBEN dött a forradalom, amely 1958. július 14-én a monarchia megdöntéséhez és az Iraki Köztársaság kikiáltásához vezetett. Az antimonarchista, antiimperialista forradalomból kikerült köztársaság kormánya számos demokratikus reformot hajtott végre. Minden kapcsolatot megszakított a bagdadi paktum szervezetével, törvényt hozott a földreformról, az államapparátus megtisztításáról, elkezdte a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Felszámolták a sejkek, törzsfőnökök uralmát és földreformot hajtottak végre. A kormány azonban számos politikai hibát követett el, fokozatosan elszakadt a néptől, megkönnyítve a reakciós erők aknamunkáját, amelyek 1963. február 8-án felül is kerekedtek és valóságos terroruralmat vezettek be. A jobboldaliak uralmának 1963. november 18-án katonai államcsíny vetett véget. Új kormány került hatalomra, amely hovatovább stabilizálta a belpolitikai helyzetet, erősítette a kapcsolatokat az arab országokkal és államosításokat hajtott végre. 1968. július 17-én került az Iraki Köztársaság élére a mai államfő, Ahmed Hasszán al-Bakr. Az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának (Baath) hatalomra jutásával Irak megindult a forradalmi fejlődés útján. Az ország gazdasági életében a harmincas évek közepe óta a kőolajtermelés foglalja el az első helyet. De az olajjövedelmek zömét évtizedeken át külföldi monopóliumok fölözték le, míg 1972-ben — negyvennégy éves „uralkodás" után — kivették a hatalmat az Iraq Petroleum Company kezéből. De az államosítás nemcsak az olajiparra korlátozódott. Az olajbevételekből fejlesztett állami szektor ma a leghatalmasabb és legdinamikusabb tényezője a népgazdaságnak. A földreform megteremtette a mezőgazdaság fejlesztésének alapját. A mezőgazdaságra épül elsősorban a feldolgozóipar. A fiatal Iraki Köztársaság a Baath-párt vezetésével a fejlődés szocialista útját választotta. S ha ez a szocializmus eltér is a mi felfogásunk szerinti szocializmustól, arab szocializmus, de számos rokonszenves vonással rendelkezik. Mint ahogy Gustáv Husák elvtárs iraki látogatásának befejezte után a televíziónak adott nyilatkozatában mondotta: „Az alatt a néhány nap alatt, amióta itt vagyunk látjuk hogy az iraki nép nemzeti szabadságának, állami függetlenségének megszilárdításáért küzd, s mélyre ható szociális reformokkal és nagyarányú beruházásokkal gyors ütemben igyekszik igazságos társadalmi rendet felépíteni a lakosság széles rétegei számára . . . ezért az Iraki Köztársaságban végbemenő egész fejlődést megértéssel, rokonszenvvel nézzük és szorosan együttműködünk az országgal." — jo — . . . Mindketten középkorúak, negyvennegyvenöt körüliek. A férfi és a nő is többnek látszik. Fáradtak, meghajszoltak. ülnek a tanács előtt: válóperük befejeztével most a vagyonjogi osztozkodás van soron ... A ház garázzsal nemrég készült el. A legszebb, a legmodernebb kivitelben. Rohammunkában. Éjjel, nappal, ünnepnap is építették. Ök, a rokonok, a férfi gyári brigádja, a jó barátok, az ismerősök. Egy utolsó nekifutással még arra is összeszedték a pénzt, hogy berendezkedjenek. Most bírósági úton kérik közösen gyűjtött vagyonuk felosztását, mert békés úton nem tudtak megegyezni. Megkezdődik a közelharc. Ki tud több, hitelesebb bizonyítékot felvonultatni a másik ellen? Kinek a családja mennyi különpénzt adott, mennyi munkával segített az egyik hozzátartozója, mennyivel a másiké? És a brigád? És mennyit adtak kölcsön a feleség, menynyit a férfi barátai? Mennyi volt a takarékpénztártól kapott közös kölcsön? Tanúk, serege vonul fel. Vallanak, bizonyítanak. Újabb tanúk az ellenkezőjét vallják, bizonyítják. A bíróságok vagyonjogi ügyeket tárgyaló tanácsainak munkája az utóbbi néhány esztendőben lényegesen nehezebbé vált azáltal, hogy a bontóügyek befejeztével — amennyiben nem jön létre közös megegyezéssel történő osztozkodás — komoly vagyonjogi döntéseket kell hozniuk. Jelentős értékek, olykor százezrek sorsáról kell határozni. Házak, lakások, hétvégi épületek, telkek, autók, öröklött ékszerek ügyében kell igazságot tenni. Néha ez csak szakértők bevonásával, rengeteg tárgyalás után sikerül. § § § A családjogi törvény illetékes paragrafusa szerint a házassági életközösséggel együtt megszűnik a vagyonközösség is; bármelyik házasfél kérheti a megosztását. Am a házasságon belüli vagyonmozgás útjai zeg-zugosak, az élethez igazodni próbáló és a rendelkezésekhez igazodni igyekvő jogszabályok nehezen áttekinthetők. Az évek során felgyülemlett szerzeményeket százféle természetű, kamatlábú, lejáratú segély; hivatalos és baráti támogatás, kölcsön szövi át. Ha sor kerül az enyém-tied eldöntésére, olykor — első pillantásra — a legjobb szándékú ember is könynyen belegabalyodik. És ki őrzi meg jó szándékú énjét, az ellenérdekű fél szerepében?! Ahány eset, annyi „kemény dió". . . Háromévi házasság, másfél évi válóper, aztán újabb tizennyolc havi egyezkedés a vagyonjogi ügyekben. A per tárgya egy saját és rokoni erővel fölépített családi ház. A perben álló felek centiméterrel már régen fölmérték a ház minden zugát, de azért hurcolják meg egymást a bíróságon, mert mindketten a lakásnak ugyanahhoz a szár. nyához ragaszkodnak. A volt férj ráadásul az egyik szobából lépcsőt szeretne levezetni a garázsba — holott rendes, szabályos lépcsősoron is lejuthatna oda. De szerinte így túlságosan nagy utat kellene megtennie: vagy száz métert. Egy másik ügy: Vidéki lány, a fővárosban dolgozik eladóként egy üzletben. A falu közel esik a fővároshoz, így albérletben él ott egy szorgalmas fiatalember. A lány szülei kiszemelik, meghívják, ebéddel, vacsorával ... jó szóval tartják. Szép tágas a telkük, elkél rajta még egy új családi ház! A fiatalok összeházasodnak. A fiú szabad ideje minden percét az épületbe öli. Gyorsan, pontosan, szépen dolgozik — ahogy a sajátját csinálja az ember, és persze, ingyen, önerőből készülő épít-VAMOS GABOR felvétele KEMÉNY DIÓ: VAGYONJOGI PEREK kezés, a családban marad. A fiú ellenben nem! Volt feleségének szülei hallani sem akarnak arról, hogy ő is kapjon jussot a maga építette házból; szerintük mehet, ahol a part szakad, hiszen akkoriban még a családért tette, amit tett... A felkészületlen, jóhiszemű fiatalember most legalább némi anyagi kárpótlás ügyében pereskedik. § § § Minden polgár joga, hogy az összes megengedhető módon bizonyítsa igazát. Egyezség reményében többször is kérheti a per szüneteltetését, és i-lyenkor többnyire céltalanul peregnek a hetek és a hónapok. Mi fér bele egy-egy vagyonjogi akta irathalmazába? Az ingatlan, beleértve avagy leszámítva az értéknövelő vagy értékcsökkenő tényezőket; az építkezésbe, lakberendezésbe, luxuscikkekbe fektetett összegek eredete satöbbi . . . Változatosan bizonygatott tényezők: mikor, mit, miből, kitől, mennyiért vásároltak; mikor, mit, mennyiért adtak el, mire fordították az árát; ki mit hajlandó átvenni a közösből?... A bírák véleménye: a közhit ellenére EMBERI SORSOK a fiatalok rugalmasabbak ezekben a kérdésekben, ritkán anyagiaskodnak, filléreskednek. Persze, egy-egy lakás szétosztása nekik is komoly problémát jelent, különösen ha a szülőktől kapták a pénzt a beugróra s gyakran a törlesztésre is. Ilyenkor már a makacsabb gondolkozású, haragosabb természetű szülők is bele-beleszólnak a fiatalok osztozkodásába. Ugyancsak bírói vélemény, hogy minél idősebb korban történik a vagyonmegosztás, annál bonyolultabb, szövevényesebb a per; annál nehezebb rátapintani az igazságra — pedig esetről esetre az érvényes jogszabályok szigorú betartásával kell dönteni. „Különvagyonomat helyeztem a bankba. Örököltem, eladtam, betettem. Semmi köze ehhez a pénzhez!" — állítja indulatosan a volt feleség. „És amikor elköltözött, a ház szinte üres maradt utána, mintha kiraboltak volna. Mindent magával vitt..." A férfi állítása szerint csak azt vitte magával, ami a személyes tulajdonát képezte. S ezzel megindul a képzeletbeli körhinta: ki mit szeretne az egykori közös vagyonból, aszerint értékes s vadonatúj vagy avitt vacak a szóban forgó tárgy. Becsüs, ingóságszakértő kapcsolódik a pervitelbe, de ő is csak a kézzel fogható anyagi javakról adhat pontos szakvéleményt; a barátoktól és ismerősöktől kapott segítség szövevényes szálaiba ő sem nyerhet bepillantást. Tárgyalások, tanúvallomások, ítélet, fellebbezés... és megy oz akta további vándorútra, benne bútor, lakás, mosógép, hajszárító, hűtőszekrény, pöttyös bögre, télire vett tüzelő; együtt megevett élelem, közösen használt tárgyak, ásó-kapa takarékbetét. § § § Harmincöt év körüli házaspár, másfélszobás lakással. A férfinak második, a nőnek első házassága volt ez. A férfi első házasságából egy kislány származik. Az új pár harmonikusan élt, mígnem gyerekük született. A férfiban lelki, furdalás ébredt kislánya iránt, úgy érezte megrövidíti őt a második gyerek kedvéért. A két ember kapcsolata lassan tűrhetetlenné vált. Elváltak, de mi történjék a lakással? Az asszony kijelentette: ő egy lépést sem tesz, gyerekével együtt a lakásban marad, mivel azonban kisjövedelmű, nem tud kárpótlást fizetni volt férjének. A férfi vállát pedig két tartásdíj nyomja, egyhamar ő sem tud újabb szövetkezeti lakás vételére gondolni. A perben illetékes bíró mi mást tehet hát, minthogy megosztja köztük a lakást azzal a gondolattal, ha kijönnek valahogy, hát jó. Ha pedig nem férnek meg, elcserélik a lakást két kisebbre. Kétségtelen, nem a legmegnyugtatóbb megoldás, de nehezen találni jobbat... Valóban nehéz olyan kérdésekben dönteni, ahol lehetetlen pontosan meghatározni valaminek a felét. Az egybemosódó takarékbetétről, a közösen vásárolt bútorról, a másfélszobás lakásról, melynek egyik helyiségében egyikük a gyerekkel, a másikban másikuk az új élettárssal. Ahol a közösségi hangnemet a közös konyha, a közös fürdőszoba, a közös folyosó szabja meg. Lakások, családi házak, melyek légtere tágas ugyan, mégsem fér meg bennük kéthárom ember. Mert egyikük sem hajlandó egy jottányi engedményt tenni, mert éreztetni akarja a másikkal, hogy végre az ő szaván, az ő beleegyezésén múlik minden. Ilyenkor apróhirdetés jelenik meg a napilapok valamelyikében: másfél, két (három, négy) szobás lakást két kisebbre cserélnék. Jelige: megegyezünk! A cserepartnerrel talán. A volt házasféllel soha. 17
