A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-13 / 32. szám

®ÉpiL fei lirniMia KŐSZEG - a hős város Az Irottkő kéklő hegyei, zúgó fenyve­sei alatt fekszik a város, az osztrák ha­tár szélén, Nyugat-Magyarországon. Európa történelmébe 1532-ben írta be magát először, amikor II. Szolimán török hadvezér 80 ezer főnyi seregével vonult Bécs felé. Jurisioh Miklós állta útját maroknyi katonájával. A hős ka­pitány körömszakadtáig védte a várat, vele együtt az Alpok kapuját és egész Nyugat-Európát. A védők fele elesett, aki életben maradt, sebesülten, éhe­sen, rongyosan nézte, amint a vár fa­lai alól eltakarodik a török. Előbb a várost dühében felperzselte, majd szégyenszemre Európa és Kis-Azsia ret­tegett hadvezére feladta a harcot. Még ennél is nagyobb szégyen, hogy a 90 ezer főnyi osztrák sereg tétlenül nézte mindezt. Segítség helyett a császár megengedte, hogy a város ezentúl vö­nyos ülésszakokat, nemzetközi kulturális rendezvényeket tartanak. Élénk és kultúrált a város kereske­delme, gazdag a piaca. A napsütötte hegyoldalakon szőlőt termesztenek. Talán egyedül a világon itt vezetik évszázadok óta a „Szőlőjö­­vések könyvét”. Minden év Szent György napján lehoznak a hegyről egy hajtást és lerajzolják a könyvbe. Aztán össze­hasonlítják az előző hasonló hajtások­kal és így következtetnek a legújabb termésre. A Panoráma szálló teraszáról, kert­jének árnyas fái alól, terített asztal mellől színes körkép pereg egész éven át az ember előtt. Lent a völgyben a város, szelídgesztenye fák közül előbú­­vó piroscserepes háztetőivel, tornyai­val, hangulatos utcáival, tereivel, fölöt­tük őrködnek a kéklő hegyek örökké susogó fenyvesei. DUSEK IMRE I rös pecsétet használhasson, de — élel­met nem küldött. Évszázadok múlva az osztrák hadse­reg kapitánya, Lehmann Gottfried tette ezt jóvá, aki nem nézhette hazája áru­lását a szabadságáért küzdő magyar nép ellen. Kiszabadította II. Rákóczi Ferencet a bécsújhelyi börtönből. A csá­szári hadbíróság ezért 1791 karácso­nyán kivégeztette. Később a Bécs alatt portyázó kurucok hozták ide a csendes fenyőillatú temetőbe, ahol a mai nem­zedék mélyen meghajol emléke előtt. Az európai forradalmak lázas hullá­mai ide is eljutottak. A szabadságharc katonái itt is riadót fújtak és toboroz­ták a népfelkelőket Kossuth seregeibe, unokáik pedig a proletárforradalom zászlói alatt küzdöttek a szabadabb életért. A fasizmus elleni harcban Kiss János altábornagy áldozta életét, s ott fekszik a temetőben a fenyők alatt a hős osztrák kapitánnyal együtt. A város csupa szín, csupa műemlék — történelem. A korszakok gránitba, márványba vésve formálták az utcák, terek arcát, hangulatát. A középkori gótika harmonikusan ötvöződik a rene­szánsz és barokk művészettel, s tegyük hozzá, mindezeket az építészeti emlé­keket a város lakói féltő gonddal ápol­ják. Gazdagok a hagyományai a város iparának is. Szorgalmas emberek lak­ják. Kézműiparát messze földön ismer­ték. Kovácsolt vas cégérek a régi ka­puk felett és néhány díszes vasrács ma is őrzi emlékét. A város egykori kultúráját gazdag múzeum őrzi. Mai kultúrájával pedig lépten-nyomon találkozik az ember. A vár egykori lovagtermében tudomá­16

Next

/
Thumbnails
Contents