A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-13 / 32. szám
fáJüvabordozók I IWrtTTrt. Nnnu uoc7om hrvnw ^.1 _ • MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ Ikultúrmunkasok MOTTÓ Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kultúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanak másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel legönzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy felkerestek soraikkal. És boldog vagyok, hogy munkámmal hozzájárultam szövetségünk szép eredményeihez. Buzdító soraik további erőt adnak munkámhoz. Számtan—ének szakos tanító vagyok. A Kéméndi (Kamenín) Általános Iskolában tanítok. Már előző munkahelyemen, Gután (Kolárovo) is bekapcsolódtam az énekkari mozgalomba. Gyermekikórust és felnőtt vegyeskart vezettem. A dalosokat a három gútai iskola tanítóiból verbuváltuk. 1974-ben kerültem Kéméndre, ahol szintén felnőtt vegyeskar alakult. Természetesen itt is vezetek gyermekkórust. Magyar pedagógus vagyok, és úgy érzem, hogy az oklevél a nevelői teendők elvégzése mellett nemzeti hagyományunk megőrzésére és ápolására is kötelez. Szerintem a magyar pedagógus akkor járul hozzá hazája kultúrájának felvirágoztatásához, ha ápolja nemzetiségi hagyományait. Jó lenne, ha így látná, érezné ezt minden kollégám. Nem kevés a munkám. A szabad időm is csak annyi, mint másaknak. Én azonban úgy vélem, hogy nincs hasznosabb és nemesebb dolog annál, amikor az ember kulturális értelemben is igényes társadalmi munkát végez. Igényes ez a feladat mind az énekkari tagok, mind a karvezető számára. Hetente rendszeresen kétórás próbát vesz igénybe, s fellépések alkalmával a hétvégi szabad idő feláldozását is kívánja. Hogy megéri-e a fáradságot a munka? Ha eddigi sikereinkre gondolok, ha a hetenkénti próbák meleg hangulatát veszem számításba, és ha a kis közösség lelkesedését és személyem iránt megnyilvánuló ragaszkodását nézem, akkor a válaszom határozott és egyértelmű. Igen, megéri a fáradságot. Ezért csinálom. Elszomorít, lehangol viszont az a közömbösség, amit ebben az aránylag nagy lélekszámú faluban a lakosság és a kollégáim részéről tapasztalok. Néha elképesztő megjegyzések hangzanak el, amelyek már-már CSEMADOK-mozgalmunkat veszélyeztetik. Értem ezen a lekicsinylő megjegyzéseket, magunkrahagyatottságunkat és az érdektelenséget. Ami ugyanakkor büszkeséggel tölt el, Nemzeti hagyományaink megőrzése kötelez Filakovszky Péter A vegyeskar hogy a kedvezőtlen körülmények közepette sem csökkent fellépéseink színvonala. Az énekkar tagjai, köztük négy kollégám szűnni nem akaró lelkesedéssel várják a kedd esti próbákat. Nagyon örülnék, ha még többen csatlakoznának hozzánk, ha CSEMADOK helyi szervezetünk további aktív tagokkal gyarapodna, mert a jövőben egyre nagyobb szükség lesz munkájukra. Sajnos még mindig elég nagy a száma azoknak, akik borospohár mellett verik a mellüket, bizonygatják a magyarságukat, mikor azonban tenni kellene valamit, megfeledkeznek korábbi nagy szavaikról. Kulturális mozgalmunk fejlődését fékezik az ilyen, csak „kritikát gyakorolni tudó” emberek. Az utóbbi időben járásunkban (Érsekújvár) fellendült a kulturális munka. Reméljük, hogy ez a színvonal további emelkedéséhez vezet. Nagyon szeretném hinni azt is, hogy az emberek majd jobban megértik mozgalmunk szükségességét és jelentőségét. Hiszen kulturális munkánkkal naponta bizonyíthatjuk, hogy szocialista társadalmunk hazaszerető építői vagyunk, és nem közömbös számunkra, hogy nemzetiségi kultúránk milyen helyet foglal el az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájában. Dolgos, szorgalmas és művelt magyarokra van szüksége társadalmunknak. FILAKOVSZKY PÉTER Szívesen teszek eleget kérésüknek. Válaszolok kérdéseikre. Engem, mint embert, az késztetett és késztet kulturális munkára, hogy szeretem a népem, a magyar kultúrát. Minden néppel együtt természetesen. Tudása, kulturáltsága teszi a népet ismertté a világ előtt. Ha egy-egy nemzetet el is pusztítottak a történelem folyamán, előbbutóbb feltámadt. De ha egy nemzet önönmaga gyilkosa lesz, annak többé nem trombitálnak. Kulturális élet és egészséges öntudat nélkül az ember nem mondhatja magát a világegyetem urának, saját sorsa irányítójának. A növényi világban sem a gyom, hanem a kultúrnövény a hasznos. A kulturált, az egészséges nemzeti öntudattal rendelkező, internacionalista szellemű ember lehet csak szocialista társadalmunk híve, építője, öntudatos emberekre van szükség. És kulturált emberekre. Engem fiatal koromtól erre tanított a párt. Erre tanított apám is, a kor is, amelyben élek. Községünk politikai és kulturális történetében a siker, az elért eredmény a közösségi Kulturált emberek kellenek Palágyi János munka gyümölcse. Szerintem a munkahelyi teendők összeegyeztethetők a kulturális tevékenységgel. A felelős beosztású személynek több a lehetősége kulturális munkára. A hatásköre is nagyobb. Mert tegyük fel, ha Leleszen (másutt is) nem az elöljárók mutattak volna példát a falu szocializálását illetően, Lelesz nem lett volna az elsők között szövetkezeti község. örömmel tölt el, hogy községünk CSEMADOK helyi szervezetének tagjai mindig élenjártak mind a politikai, mind a szervezési, mind a kulturális munkában. Ami viszont elszomorít, hogy magyar nemzetiségű, haladó múltú községünkben lassan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás. További elszomorító dolog, hogy községeink elöljárói (tisztelet a kivételnek) a jóllakott emberek hibájába esnek. Ezek között nem egy állítja, hogy ha van televíziója, rádjója, mi kell még? Törődjön ki-ki a saját szórakoztatásával. Az ilyenek nem értékelik kellőképpen a CSEMADOK munkáját. Ami megnyugtató számomra, hogy nem az ilyenek jelentik a tömeget. Mi, a nemzet fizetetten napszámosai a tömegekért, közösen a nagyobb közösség kultúrájáért dolgozunk. Ez az, ami erőt ad, lelkesít, és tevékenységre ösztönöz. PALAGYI JANOS 6
