A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-06 / 31. szám
az csoda lett volna. Tavaly nyáron egy férfi száznyolcvanezer korona értékű takarékbetétkönyveket keresett. Ö viszont meg is találta. Most mondjam azt, hogy nem igaz, hogy csoda volt? Van ilyen. A férfi azt mondta, jobban örül a saját megtalált pénzének, mintha kétszer annyit nyert volna a sportkán. A hatalmas szeméthegy tetején hatalmas buldózer dolgozik, akkora, amekkorát még sosem láttam. El is keresztelem azonnal Kakasnak, de kiderül, elkéstem a keresztpasággal, — mások is így nevezik. Mert hát hogyan is lehetne máshogy szólítani egy szemétdomb tetején szorgoskodó dózert? Kezelőjét Ivan Lukezicnek hívják. Négy esztendeje ez a munkahelye s bizony, sok furcsasággal találkozott ezalatt. Talált például egy amputált emberi lábat. Természetesen szólt a rendőrségnek, akik aztán csinos büntetést róttak ki az egészségügy azon dolgozójára, aki az égetőkemencét a szemeteskukával téveztette össze. Az a fiatal leányanya, aki a csecsemőjét dobta a szemétdombra — több esztendőnyi börtönbüntetést kapott. A tavaszszal volt a tárgyalás s a dózerest is kihallgatták, mert a szerencsétlen kis csöppség tetemét is ő találta meg. Ezek persze szélsőséges esetek. Azt leírni, hogy miből is áll egy több százezer lakosú város szemete — lehetetlen. Mindenesetre a műanyag az úr, meg a papír. A város lakossága naponta sok mázsa kenyeret dob a szemétre, ami nyilván nemcsak a pazarló életstílus egyik jegye, hanem arról is árulkodik, hogy a fővárosi kenyéripar bizony még nem áll a helyzet magaslatán, magyarul: nem sütik még a legjobb kenyeret. Az élelmes kenyérguberánsok ezt kihasználják s az általunk kidobott kenyérből mázsaszámra termelik a húst, négyesével, nyolcasával nevelik a sertést. Tulajdonképpen nekik van igazuk, mert felismerték, hogy ami másnak szemét, azt ők könnyen kinccsé tehetik. Nem irigylem őket, de elszomorít a pazarlás. A szemétdombra közben be-befut egy-egy kukáskocsi. Kiborítja a tartalmát, aztán visszamegy a városba. A kukáskocsi vezetője belepislant a szemétbe s kiemel belőle egy tejes, meg három borosüveget. Beteszi a kocsiba. így naponta a boltban huszonötharminc üveget vált vissza. Napi huszonöt-harminc koronás fizetéskiegészítés. Neki van igaza. Rövid eszmecserénk folyamán az is kiderül, hogy ez az utolsó nap, amikor a szemetet idehozza, mert a Slovnaft mögött már üzemel a szemétégető. Ezt nem tudtam. Búcsút veszek hát a szemétdombtól, az eltemetett temetőtől, amely heteken belül végérvényesen megszűnik. Célbaveszem az új szemétégetőt, de közben megállók a város közepén egy fontos üzemben, ahol a szemétből kincset mentenek. A NEVE: KOVOSROT - ROZSDATEMETŐ Idekerül a város és a széles környék minden megmentett vashulladékja. A látvány épületes. A hulladékvas-hegy méreteinek leírását szintén nem kísérlem meg, inkább idézem a Kovosrot igazgatóját, Jozef Kovácsot. — Számszerű adatokkal ugyan nem szolgálhatok, de elmondhatom, hogy hazai acéltermelésünknek a feltételezettnél is jelentősebb részét képezi a hulladékfémekből gyártott acél mennyisége. Vállalatunk népgazdasági jelentőségét nem szükséges eltúloznom, mert gondolom elég ha annyit elmondok, hogy évi száztizennyolc millió korona tiszta hasznot utalunk át az államkasszába. 1952-ben, alakulásunk esztendejében még ráfizetésesek voltunk, de szerencsére ez csak egy évig tartott. Legnagyobb gondunk, hogy a telepeinkre szállító gyárak, üzemek úgy próbálnak megszabadulni a más, értékesíthetetlen szeméttől, hogy azt a hulladékfémmel együtt becsempészik hozzánk. Bajlódjon vele a Kovosrot — gondolják magukban. Mi meg bajlódunk is vele eleget. Szemetet, speciális berendezés nélkül égetni nekünk ugyanúgy tilos, mint mindenkinek az országban. Egyelőre a gondos megfontolások alapján kijelölt szeméttelepeken raktározunk, ott, ahol a talaj, a környezet szennyezésének veszélye a minimális. Ez persze csak ideiglenes megoldás. Hallom, a városi szemétdomb most már megszűnt, s a Köztisztasági Szolgálat gondja megoldódott, mert átadták városunkban az ország első szemétégető üzemét. Ha a szemét, a hulladék ügyében kíváncsiskodik, ajánlom nézze meg! Valahol a Slovnaft mögött van. A SZEMÉT POKLAI Ez hát a szemétégető! Kívülről egy hatalmas kémény, egy kisebb gyárat utánzó csinos épület. Belül toronyház nagyságú kazánok, titokzatos csőrendszer, hatalmas szeméttároló akna -— nagyjából ennyi. Háromszázhúsz millió koronába került, de megérte, mert felbecsülhetetlen jelentőségű hasznot hoz. Hiszen a város hatalmas szemétdombjai nem szennyezik tovább a talajt, a vizet, a levegőt, az egész város életterét. Persze sok minden marad még, amely továbbra is „biztosítja" a mindennapi környezetszennyezést — sok mindent kell még tenni. De e szemétégető üzembehelyezése egyértelműen jelzi, hogy hazánkban egyre komolyabban veszik azt a veszélyt, amely szerte a világon már nagyon sok rosszhoz, sok esetben katasztrófához vezetett. Jón Nebesky, a szemétégető fiatal művezetője megnyugtató adatokat közöl, miközben megmutatja az üzemet, amely inkább hasonlít egy modern, nagyüzemi pékségre, mint szemétégetőre. Tiszta, akár egy laboratórium. A műszaki irányítást csaknem teljes mértékben egy hatalmas vezérlőpult látja el, s a szemétdombon terjengő jellegzetes bűznek itt semmi nyoma, mert az égetőkazánok egyenesen a zárt szemétaknából szivattyúzzák el az égéshez szükséges levegőt s vele a büdösséget is. A város „szeméttermelésének" elpusztítására az üzem kapacitása évtizedekig lesz elegendő. Még egyre nem is nagyon futná sem pénzből, sem kapacitásból, mert a ÍKD nyugatról vásárolta meg a licenciát — s nemcsak Csehszlovákia, de az összes KGST tagország számára építi majd az ilyen berendezéseket. Az első a bratislavai, a második pedig már épül Budapesten. S hogy hamuvá ég-e minden a kazánokban? Ami nem ég el, abból jó pénzen értékesíthető, útépítéshez remekül felhasználható salak lesz, a fémes anyagokat pedig még az égetés előtt egy elektromagnetikus filter választja el a szeméttől. Ezt pedig eladják a Kovosrotnak. A harmadik haszonforrás a legfontosabb, a gőz. Az üzemelés folyamán rendkívül nagy mennyiségű gőzt termelnek, amelyet a szomszédos nagyüzem, a Slovnaft jó áron megvásárol s az ipari termelésben kiválóan hasznosít. Ezzel a gőzmennyiséggel lakások százait lehetne fűteni. Ezek után már csak egy kérdés és egy rövid válasz van hátra: a szemétégetés folyamán képződő füstök, gázok milyen mértékben szennyezik a város levegőjét? A válasz: nem szennyezik, mert a kéményrendszerhez épített szűrőberendezés 99,6 százalékban kiszűri a szenynyező anyagokat. — Ez egy olyan kémény — mondja a művezető — amelyet füstölni senki sem láthat. Búcsúzom. Szemétügyben megnyugtató dolgokról értesültem.- ki -CSAK EGY KIS FUSI... Nem is olyan régen Szlovákia egyik ismert üzemében történt az alábbi furcsa és egyben elgondolkoztató eset: az új szennyvízlevezető-csatorna földbe helyezéséhez több száz méternyi árkot kellett kiásni. Ezt a megbízást, egyéb termelési feladatok fontosságára és a nyilvánvaló munkaerőhiányra való tekintettel, senki sem akarta elvállalni . .. Az üzem ezért — a látszólagos kényszerhelyzetben — ráállt néhány alkalmi munkás ajánlatára, akik önként vállalkoztak arra, hogy megássák az árkot. A megrendelő (az üzem) és a „kivitelezők" meg is kötötték az alkalmi munkaszerződést s megegyeztek az elvégzendő munkáért járó bér magasságában, illetve a munka elvégzésének húsznapos határidejében. Másnap azonban csodába illő meglepetés várta az üzem vezetőit és alkal. mazottait: reggelre készen volt az árok! Rövidesen kiderült, hogy a csoda titka nem volt egyéb egy kis turpisságnál: az alkalmi munkát szerződésileg vállalt munkások megegyeztek a megrendelő vállalat egyik földkotrógép-kezelőjével, aki az árok kiásását készséggel elvégezte egyetlen éjszaka alatt, mondanunk sem kell, hogy „királyi" órabér fejében!... Az alkalmi „munkásoknak" bőven volt miből előlegezniük a fejedelmi honoráriumot, hiszen őket csaknem háromheti — pontosan húsznapi — kemény munkáért járó fizetség várta .. . Ennek a „fusinak" főszereplői, természetesen, nagyon elégedettek voltak: azt viszont, hogy mennyire voltak elégedettek és vidámak a szóban forgó üzem vezetői — különösen az eset felülvizsgálása után — ezt most, az idő távlatából is nehéz lenne megmondani . .. § § § Persze, nem mindig alkalmi munkaszerződések adnak lehetőséget vagy legális keretet a különböző fekete ügyletekhez. A fusizás a mindennapi gyakorlatban sokkal inkább személyes ismeretségek és egyéni kezdeményezés útján jön létre. Van, aki csak mértékkel, kicsiben űzi; sokan vannak azonban, akiknek tulajdonképpen ez jelenti fő bevételi forrásukat. A fusizásnak ez a „változata" általában más törvénybe ütköző cselekedetekkel is párosul — leggyakrabban a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett vétségekkel. Elvégre akár tetőfedő, akár mázoló legyen az illető, anyagra egyaránt szüksége van. Ha nem is mindig, de gyakran előfordul, hogy az ilyesmit sokkal egyszerűbb egy-egy óvatlan pillanatban elemelni a munkahelyen, mint a szaküzletekben utánajárni a sokféle kelléknek . . . Természetesen, a fusizás ilyen „kombinált" módszerének általában bírósági utóiátéka is van. A Martini Járásbíróság a közelmúltban tárgyalta első fokon egy olyan tetőfedőnek a bűnügyét, aki saját szakállára — azaz iparengedély nélkül — 79 esetben vállalt magánépítkezőknél bádogosmunkát. A felhasznált anyagot kiszámlázta ugyan a megrendelőnek, a valóságban azonban a munkahelyén lopta el a bádogot és a többi kelléket. „Szolgálataiért" ily módon 120 ezer koronára tett szert. Ugyancsak a közép-szlovákiai kerületben történt az az eset, hogy egy „befutott" hűtőberendezés-szerelő 1971-től 1975-ig — különböző különmunkákra kiállított szerződések, túlóradíjak és egyéb illetéktelen jövedelmek révén csaknem egymillió korona külön bevételre tett szert. Az ügyet csak komplikálja, hogy a munkáltató vállalatok — az érvényes előírások megkerülésével — nem adóztatták meg a különmunkák sorozatát vállaló hűtőberendezés-szerelőnek kifizetett összegeket; ez pedig szintén nem tartotta kötelességének számot adni busás bevételeiről, s így kereken 340 ezer koronával károsította meg az államot. § § § A Bratislavai Kerületi Bíróság fellebbviteli eljárás keretében június derekán tárgyalta a Skalicai (Szakolcai) Közületi Szolgáltató Vállalat holici üzeme két dolgozójának: Stefan Pavelkának és llubomír Jurennak az ügyét, akiket az ügyészség a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett vétséggel és vaskapuk iparengedély nélküli „sorozatgyártásával" vádolt. A két vádlott a lopott anyagból készített kapukért legkevesebb 8850 korona illetéktelen bevételre tett szert. Pavelka és Juren együttműködésének, azaz az első kapu legyártásának ötlete még 1975 nyarán született, amikor egy közös ismerősük megbízta a két iparost egy megadott méretű bejárati kapu elkészítésével. A többi már csak „szervezési" kérdés volt; a kapugyártáshoz szükséges anyagot a két lakatos a Közületi Szolgáltató Vállalat holici üzemének telepéről lopta el és Juren személygépkocsiján szállította el. Az elkészült kapuért 1200 koronát vettek fel az elégedett háztulajdonostól. Néhány hónappal később újabb megrendelést kaptak, möjd röviddel később két további kaput készítettek — ugyancsak feketén s „természetesen" lopott anyagból. Az utolsó kapu volt egyébként is a legdrágább — a tulajdonos 3250 koronát fizetett érte a két ügyeskedő lakatosnak. Az már csak a nyomozati eljárás során derült ki, hogy a kapugyártáshoz Pavelkának és Jurennak a holici lakatosműhely telepéről nemcsak különböző anyagra volt szükségük, hanem szerszámokra, fúrógépre, villanymotorra és egyéb „apróságokra" is. A Közületi Szolgáltató Vállalat és holici üzeme vezetőinek is feltűnt, hogy különböző caselemek raktári készlete gyanúsan gyorsan fogy. Ahhoz, hogy ,az igazságra fény derüljön, elég volt égy alaposabb ellenőrzés. A rendőrségi nyomozás után pedig már pontos adatok álltak a bíróság rendelkezésére, s így aztán a két lakatosra egy-egy évi börtönbüntetést és jelentős pénzbírságot szabtak ki — élelmes vállalkozásuk juf talmaképpen. § § § Az ilyen és ehhez hasonló esetek egész sorát említhetnénk még meg, hiszen a köznapi élet és a bűnüldöző szervek gyakorlati tapasztalatai azt bizonyítják, hogy feketén vállalt különmunka, a fusizás vagy a különmunkára vonatkozó hivatalos szerződési feltételek tudatos megkerülése — sajnos — az utóbbi esztendőkben nagyon élterjedtté vált. Pedig az SZSZK kormányának 960/1972 számú rendelete pontosan megszabta a különmunka engedélyezésének és bérezésének feltételeit. A rendelet egyértelműen kimondja, hogy különmunkát — szerződéses alapon vagy egyéb formában — csak a munkaerőgazdálkodási és bérezési előírások szigorú megtartása mellett végezhetnek az üzemek és vállalatok. Különben — mint az említett példákból is látható — könnyen előfordul, hogy a korsó addig jár a kútra, míg eltörik . . . emberi snranir 17
