A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

A potyka

Már három órája lessük az őr. dugót, — hiába.

Nem messze zivatar lehetett, hozzánk csak a szele ért el. Nem is ártott, kissé felborzolta a Holtág mozdulatlan víztükrét. A nap a felhők mögé bújt végre.

— Na, tán most lesz mozgás — mondja a szomszédom.

Szemben velünk a feleségem „igézi“ a bot végét, lesi a kapást. Néha kijön velem, ilyenkor fogja az egyik botomat és elvonul jobbnak vélt helyet keresni magának. Időnként átszól hozzánk. Amint látom, néha legalább kapás is van odaát. Nálunk az sincs. Legföljebb a kis dévér vagy a vörösszárnyű fut neki a csali kukoricának. Szerencsére csak ritkán, de más nincs is.

A szomszéd hirtelen bevág. A bot hajlásán látni, hogy horogra akadt a kis torkos. Sajnos, valóban kicsi volt, nem ütötte meg a mércét.

— Küld a nagyapád! — kiált utána a társam, ahogy visszadobta. — Nagyon kéne, mert éppen a tizediknél tartok. El kellene mozdulni erről a kerek számról — teszi hozzá magyarázatul (Méghogy nem babonás az ember!).

Két újabb társ érkezett. Egyik

jobban panaszkodik, mint a másik. Egyszer csak loccsanás a túlsó parton. Szaladok a kiemelő szákkal. A papucsom majd elhagyom a nagy igyekezetben. Ráadásul az utat is elvétettem. Alig akadtam olyan ösvényre a sűrű bozótos és embermagasságnyi csalánok között, amerre a parthoz érhetek. Jó néhány csaláncsípés árán végül is sikerült. A hal még megvan, fennakadt a húr a partmenti bokor egyik benyúló ágán. Jó három méternyire csapdosott a hal, félő volt, hogy leakad vagy elszakad a húr. Nem tehettem mást, be a vízbe. Nem szívesen megyek ismeretlen helyen a vízbe, de nem volt más választás. Szerencsére kötésig sem ért a víz, a talaj is elég keménynek bizonyult. Sikerült a kiemelő szákba emelnem a halat, aztán a húrt is könnyedén leakasztottam az ágról. Kiderült, hogy a hal méreten felüli: 41 centi hosszú.

A társaságból más nem is fogott aznap említésre méltó halat. Majd mondják ezután, mintha hallanám:

— Könnyű neked, elhozod a feleséged, hogy fogjon neked halat. Még azt is vele fogatod.

VÉRCSE MIKLÓS

JERZY DIJBSKI

Egyetem jegyeseknek

Néhány percbe telt, míg összeszedtem a bátorságom. Kopogtattam és beléptem.

— Kedves kolléganők — mondta egy idősebb asszony egy nagyobb csoport fiatal nőnek. Hoszszú asztalnál ültek egy nagyobb helyiségben, mely olyan volt, mint valami tanterem. — Mielőtt áttérnénk a következő témára, hadd összegezzem, mit tanultunk eddig. Tudjuk már, mik a racionális táplálkozás alapelvei, hogyan kell helyesen táplálni a családot, hogyan kell ésszerűen bevásárolni és tervszerűen gazdálkodni, főzni, mosni, vasalni, szabásmintát kivenni, varrni, harisnyát stoppolni, hímezni, takarítani, hogyan kell bánni a porszívóval, kitisztítani az eldugult lefolyót. beüvegezni az ablakot, átépíteni a kandallót, kezelni az etázsfűtést.

Ebben a pillanatban elköhintettem magam, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

— Egy pillanat, mindjárt foglalkozni fogok magával — mondta az idősebb, hölgy és folytatta: — Tudunk már reszelni, gyalulni, szobát festeni és tapétázni. Legutoljára megtanultuk, hogyan kell gyümölcslevet készíteni a robottal, ma megtanulunk gyümölcsöt és zöldséget konzerválni és megtanuljuk, hogyan kell megjavítani, amikor át kell tekercselni a motort ...

— Bocsánat — szakítottam félbe bátortalanul.

— Tudom — mondta —, biztosan be akarja íratni jövendőbeli feleségét a jegyesek egyetemére.

— Nem, a menyasszonyom nemrég végzett el egy ilyen tanfolyamot.

— Ez jó — fejezte ki lelkesen egyetértését az idős hölgy. — Nagyon jó.

— Igen, igen, valóban nagyon hasznos volt számára a tanfolyam. Bocsánat a zavarásért, de szeretném megkérdezni, hol van itt egyetem fiatal férfiak számára. Szeretnék- beiratkozni az esti tanfolyamra.

— A folyosó végén forduljon balra. A harmadik ajtó.

A harmadik ajtó mögött egy igen rokonszenves idősebb urat találtam.

— Maga biztosan a jövendő férjek iskoláját szeretné látogatni...

— Egyelőre azt szeretném tudni, milyen foglalkozásokon kell részt venniük a fiatal férfiaknak.

— Mindjárt mindent megmagyarázok. A mögött az ajtó mögött balról ott találja a söntést. Jobbról a biliárdszalon, mellette a kártyaszoba, amellett, a kisteremben megtalálja a tévét. De kabarénk is van. A sztriptíz tizenegykor kezdődik.

Fordította: — ta —

A Stronie Slaskiban működő „Violetta" üveggyár Lengyelország egyik legnagyobb ólomkristály dísztárgyakat gyártó üzeme. A gyár évi termelésének értéke 350 millió zloty. Az itt gyártott dísztárgyak legtöbb vásárlói az USA, Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada és Olaszország.

A hires rozewiei világítótornyot 8 méterrel magasabbra építik, mivel a körülötte elterülő bükkerdő hatalmas fái veszélyeztetik a szabad kilátást. Az 1731-ben épült s ma is működő világítótoronyban nemrégiben világítótorony-történeti múzeumot rendeztek be a turisták számára.

A grúziai kovácsolt érctárgyak' világszerte csodálatot keltenek. A grúz főváros, Tbilisi látogatói még a metrón is ilyen díszítéssel találkoznak.

Dario Argento írta és rendezte a Suspiria című olasz filmet, amelynek cselekménye egy balettiskolában játszódik. Stefánia Casini (képünkön) és Jessica Harper balettnövendékeket alakítanak, akik rejtélyes támadásnak esnek áldozatul. A rég nem látott Alida Valii is feltűnik egy gonosz balettmesternö szerepében.

A drezdai Lenin-emlékművet Jasztrebenyeckij professzor, a világhírű szobrászművész alkotta. A több mint öt méter magas emlékmű 140 tonna karéliai márványból készült.

18