A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-06 / 31. szám
TUDÓSÍTÁS A KUKÁBÓL Jozef Kovác Jón Nebesky Ivan Lukezic A huszadik század második felében élő ember közvetlen szemtanúja, szenvedő, és egyben vétkező alanya lehetett annak, miképpen romlott meg az ember és az életkörnyezet kapcsolata. Kétségtelen, hogy a világproblémává terebélyesedett ökológiai gondok eléggé hirtelen szakadtak az emberiség nyakába, amiből aztán az következett, hogy a környezetszennyezés problémáját napjainkban leginkább a tanácstalanság jellemzi. Az ember meglehetősen durva módon, előrelátás nélkül avatkozott be a természet harmóniájába. Pusztítani kezdte az erdőket, szennyezni kezdte a levegőt és egyre több szemetet, hulladékanyagot termelt — míg csak be nem következett az a pillanat, amikor mindez ellen szükségessé vált tenni is valamit. A környezetszennyezés problémája néhány évtizeddel ezelőtt még jellegzetesen a nyugati, fogyasztói társadalmak sajátos problémája volt. Ma már a mi városaink felett sem ismeretlen a füstköd, vizeinkben az élővilág egy részének helyét az élettelen hulladékanyagok bitorolják s a tüdőnkbe szívott levegő szerkezete is jócskán megváltozott — gyilkos kén- és széndioxiddal van tele. Mi is példátlanul sok szemetet „termelünk" — személyenként évente több mázsát. Az alábbiakban erről lesz szó. A SZEMÉTDOMB HATTYÚDALA Bratislava központi szemétdombját magas drótkerítés övezi. No meg egy penetráns bűzfelhő, amely jóval a kerítésen túl is jelzi, hogy a közelben nem illatszergyár, nem is kávépörkölde, .hanem egy hatalmas szemétdomb üzemel. Ráadásul a kapuban még portás is van, aki gyanakodva hallgatja, amikor látogatásom célját előadom: a szemétre vagyok kíváncsi. Fél óra múlva már biztos lehetek benne, hogy kíváncsiságom nem volt alaptalan, hiszen különös dolgokat láttam és tudtam meg a szemétdombon. Például azt, hogy a múlt héten lóhalálban érkezett ide taxival egy trafikosnő, aki az üzlet egynapi forgalmát kereste a szemétben s az itt dolgozóknak el sem merte árulni, mekkora összegről is van szó. Sírva távozott szegény, hiszen a pénzt nem találta meg. Mert bizony A rozsdatemető
