A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-06 / 31. szám
Északnyugati-Kárpátok legszebb, legvadregényesebb része a Ma gas-Tátrától északkeletre húzó dó Pienin-hegység. Számos kisebb nagyobb mészkőszirt emelkedik ki a sö lét erdőkkel borított szelíd, lankás hegy oldalak közül. A szirlek között tör ke resztül szűk völgyében a sebes folyású Dunajec, felvillantva csodálatosan szép ezüstös szalagját. A vadregényes táj egyébként nemcsak geológiailag érdekes, hanem sok helyütt az ősi növényvilágot is megőrizte. A legenda szerint itt, a lengyel oldalon emelkedő pienini várban lakott — ferjenek, Boleszlavnak halala után — IV. Béla király lánya, Kunigunda. S innen, a Koronahegy sziklatömbjéről szállt alá a maga készítette szárnyakon az 1319-ben alapított Vörös Klastrom híres orvosa, Cyprián barát, a kartauzi szerzetes. A vidéket az aranyásók és a kincskeresők is gyakran látogatták. A múlt század negyvenes éveiben pedig megjelentek a Dunajecen az első tutajosok . . . S most már azt is bevallom, hogy tulajdonképpen a tutajosok miatt jöttem erre a csodálatos szépségű vidékre. nehez, de erdekes, sót romantikus — legalábbis a kívülálló szemével romantikus — mesterség képviselőit szerettem volna bemutatni olvasóimnak. Nos, a Dunajec ezüstösen csillogó szalagján hamarosan fel is tűnnek a tutajosok. De — csodák csodája! vagy nem is olyan csoda? — ünneplő viseletbe öltözve végzik munkájukat. A tutajok sem olyanok, amilyennek képzeltem őket. Nem kell sokáig töprengenem: itt a Koronahegy alatt csakhamar észreveszem, hogy ezek a ladikok, sajkák vagy mik, nem igazi tutajok, s kezelőik nem igazi tutajosok. Egy, a parton felejtett, vagy partra vetett tutajt aztán alaposabban is megvizsgálok: a vízi jármüvet öt darab karcsú csónakféleségböl erősítették össze. Igaz, ami igaz, az első pillanatban elszontyolodoip: hiszen én nem ilyen tutajosokat kerestem, hanem „igaziakat". Csalódásom, persze, nem tarthat sokáig. Rá kell jönnöm, micsoda mélyreható változások álltak be az utóbbi évtizedekben a gyorsfolyású Dunajecen is: íme, ami néhány évtizeddel ezelőtt még nehéz munka, súlyos — sokszor kegyetlen — valóság volt, az manapság Világszínvonalon! CSIBA RUDOLF a bratislavai Kábel és Szigetelőanyag Kutató Intézet tervezési és fejlesztési osztályának vezetője, ö is tagja volt — akkor még beosztottként — annak a kutatócsoportnak, amelyet a hatvanas évek derekán egy izgalmas kutatási feladattal: a telefonkábelek fejlesztésével bíztak meg. Csaknem egy évtizednyi, pontosan kilencéves kutatómunka eredményeképpen sikerült nekik egy olyan kábeltípust kikísérletezni és prototípusként legyártani, amely tulajdonságaival messze felülmúlja az addig nálunk használtakat. Ez a termék eléri a világszínvonalat. Nem maradt el az elismerés s a jutalom: három évvel ezelőtt Klement Gottwald Állami Díjjal tüntették ki a kutatócsoportot: Csiba Rudolfot és három társát. Az állami díjas kutató húsz további csehszlovák találmány, szabadalom birtokosa. Befutott, elismert tekintély a szakmában. Kerek arcú, halk szavú férfi. Barátságos és őszinte. Mindenre nyíltan válaszol; nem keres szebb hangzású, esetleg simulékonyabb szavakat... Negyvenhét éves és huszonhárom éve foglalkozik a kábelek és szigetelőanyagok problematikájával. Munkahelyet életében egyszer, 24 évesen, a tényleges katonai szolgálat letöltése után változtatott. Az egykori szerszámlakatosból ekkor lett a kutatóintézet munkatársa. Rendszeresen és sokat dolgozik. Aki találkozni akar vele, három helyen keresheti. Hétfőtől péntekig a Kábelgyár tőszomszédságában álló kutatóintézetben érhető el a legkönnyebben. Ha nem sürgeti a határidő, valamely kutatási-tervezési feladat, úgy délutánonként otthon, a kertben foglalatoskodik; a szombatvasárnapokat pedig kora tavasztól késő őszig — sőt, olykor télen is — a Duna mentén, a család medvei nyaralójában tölti. Most munkahelyén, kutatóintézeti dolgozószobájában beszélgetünk. Asztalán egy darab kábel fekszik, benne színes huzalok. — Talán ennek a kábeltípusnak a kifejlesztéséért kapták meg az állami díjat? — Igen — bólint mosolyogva —, ezt a néhány centiméternyi mintát azóta is itt őrzöm az íróasztalomon. — Mire képes egy ilyen kábel? — Hivatalos nevén kiskoaxiális kábel, és egyszerre 2700 telefonbeszélgetés bonyolítható le rajta, míg a hagyományos kábeleken ennek csak a töredéke. Minden eddigitől eltérő egészen újfajta technológiával készül; ez igen bonyolult, ezredmilliméteres pontosságot igénylő folyamat. Mi fejlesztettük ki a gyártó gépsort is, amelyen ma a Décíni Kábelgyárban zavarmentesen folyik a termelés. — A beszélgetések nagy számának közvetítésén kívül más előnye is van ennek a kábelnek? — Természetesen. Az ilyen nagy teljesíményű kábelek használatával jelentős mennyiségű színesfém és munka takarítható meg, évente mintegy 200 millió korona értékben. — Tulajdonképpen hogyan is lett Csiba Rudolf kábel és szigetelőanyag kutató? Eltűnődik, mint aki megfelelő szavakat keres mondataihoz. — Mondhatnám úgy is, hogy tudatosan; de úgy is, hogy véletlenül. Apám a Kábelgyárban dolgozott, géplakatos volt, gyakran magával 12
