A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-06 / 31. szám
VARGA IMRE versei: SZÉP VOLT Szép volt mikor a rejtelem átkocogott a kertemen. Fáról lévelek leváltak, kövek és lepkék fölszálltak. Szép volt mikor a rejtelem átügetett a lelkemen. Nyomában lángzó tarkaság: tüzelt a virág, barka s ág. Lányok fehérben követték, dallá derültek az esték akkor, mikor a rejtelem átügetett a kertemen. Az égen szivárvány: mosolyod sírás után. Már kéken reng a tenger mint az álmunk. MÁSODIK ELÉGIA Nem kötve vonatinduláshoz, menetrendhez, a köd miatt későn felszálló repülőgépek idejéhez, útlevél és kitöltött űrlapok nélkül, valuta nélkül lépem át a határ földkúpjait, kidőlt fűzfatörzseit, s lelógó gallyak alatt meghajolva bukom az esti csöndbe. Kissé fáradtan, igaz, zihálva. Az egyenlőség éjszakája borít,"csupán a csillag-sajgás töri át s láttatja — mérhetőnek — a mérhetetlent. Semmi érzés. Már honvágyam se támad hazámban. Az itthoniét se fáj. A vágy fonákról mutatja magát: gyáva. A rímszók is csillapultak: agy — és ágy — kihűlt; a lepedőráncokban s agykérgem barázdáiban morzsa, hamu, szótörmelék. Végtelenség bennem is, egy-egy ideges szúrás csupán s itt-ott tompa fájdalom bontja meg az örökkévaló rendjét. S fájdalmamra odakünn — távoli asszonánc — hold s csillag össze-összerándul. A forma tökéletesül egyre, percről percre tartalmasabb a lét. Minden magába bámul, felhő takarja Árgus mindegyik szemét. MERÉNYI GYULA ÁLMÁBAN DOLLYHOZ CSÓNAKÁZIK Virágfüzéres csónakom ellököm partjától ködös szigetnek. A csónakaljban vörösborral teli tömlők. Dalolok, Dollym, a víz mint lángolás: piros. Látom már: a part közel a homokhalmokon túl topogó pálmák. S te vársz reám fehér erkélyen állva. Palotád karcsú s patyolat. Zöld fű közt mennyi sok virág: bíborok kékek s lilák. VERBÚTÚLMADAGASZKÁRIG Ha felütjük a lexikon b-betűs részét és keresgélünk a híres családnevek között, ráakadunk a Benyovszkyakra és a legkiemelkedőbbről ezt olvashatjuk: „Benyovszky Móric gróf; híres magyar utazó és kalandor, szül. Verbón, Nitra vármegyében 1741-ben; meghalt 1786- ban Madagaszkár szigetén.“ Benyovszky Móricról bizonyára sokan hallottak s olvastak, hiszen többször is regénybe foglalták világraszóló kalandjait. Különösen a tavaly bemutatott „Vivát Benyovszky“ című magyar—szlovák kooprodukciós televíziós játék óta fordult feléje a figyelem és az emberek igyekeztek minél többet megtudni róla ... Mint tudjuk, a Pöstyéntől alig tíz kilométerre fekvő verbói kastélyban pillantotta meg a napvilágot. Itt töltötte gyermekéveit s már kamaszkorában eljegyezte magát a karddal. A császári hadseregbe lépett s végigküzdötte a hétéves háborút is. Míg külországokban hadakozott, rokonai kiforgatták örökségéből a nagyreményű ifjút. Amikor hírül vette álnok rokonai mesterkedéseit, otthagyta a hadsereget s hazajövet felfegyverezte krussói jobbágyait és velük együtt rajtaütött atyafiain. Ezek viszont bevádolták Mária Terézia királynőnél s Benyovszkynak lengyelországi rokonaihoz kellett menekülnie. Részt vállalt a lengyel szabadságharcban és 1769-ben orosz fogságba került. A cár Kamcsatkába száműzte az ifjú Benyovszky Móricot, de ő itt is feltalálta magát s csakhamar beférkőzött a kormányzó, de még inkább a lánya kegyeibe. A szép nemes kisasszony, Afanázia beleszeretett a jó megjelenésű és művelt grófba, aki eljegyezte a lányt, bár felesége volt Magyarországon. Hiába volt azonban Afanázia szerelme, Benyovszky nem akart Szibériában megtelepedni, elvágyott onnan. Addig-addig mesterkedett, amíg a kormányzó jóvoltából sikerült egy hajót szereznie. A hajó „megszerzése“ után a gróf fellázította száműzött lengyel bajtársait, akik megölik a kormányzót. Afanázia a menekülőkkel tart, megbűvölve követi jegyesét. Ez a kaland betegséggel, éhséggel, lázadással végződik, de Benyovszky minden bajon győzedelmeskedik. Előbb Formozán, majd Makaó szigetén köt ki a szökött hajó. Afanázia közben súlyos betegségbe esik és rövidesen meghal. A boldogtalan Benyovszky eladja a hajót a portugál gyarmatosoknak. A nagy kalandor viszontagságos útja előbb Ile de France szigetére, majd sok-sok bolyongás után Franciaországba vezet. Ráveszi a kormányt, hogy Madagaszkárban gyarmatot alapítson. A francia kormány hajókat, katonaságot, mesterembereket bocsájt a rendelkezésére és Benyovszky Madagaszkár szigetére hajózik. A szigeten több települést alapít s annyira megnyeri a bennszülöttek rokonszenvét, hogy királyukká választják. Ellenségei támadnak, akik bevádolják a francia kormánynál s neki el kell hagynia Madagaszkárt. Visszatér hazájába és részt vállal a poroszok elleni háborúban. A habeschwerti ütközetben székely vitézei élén kitünteti magát. De mit ér a bátorság, vakmerőség, ha nincs szerencséje Mária Terézia utódjánál, II. Józsefnél. Gyarmatalapítási terveket forgat a fejében, kereskedelmi társaságot szeretne alapítani Fiúméban. A király azonban nem támogatja terveit. Elkeseredésében Angliába utazik és ott kér támogatást terveihez. Az angolok ugyancsak visszautasítják kezdeményezését. A csalódott Benyovszky Amerikába hajózik, ahol a baltimorei kereskedők egy felszerelt hajót bocsájtanak a rendelkezésére. Benyovszky azonnyomban Madagaszkár szigetére hajókázik, ahol a hálás bennszülöttek örömujjongva fogadják. A fehér madagaszkári király szabadságharcot hirdet a francia gyarmatosítók ellen, s fegyverrel a kezében fejezi be életét 1786-ban. Ennyit az életéről dióhéjban s még valamit... A pöstyéni múzeum egyik zugában képek, újságcikkek őrzik Benyovszky Móric emlékét. Akad itt egy különösen érdekes írás is, Benyovszky kamaszkori levele édesapjához, Benyovszky Sámuelhez. Nem eredeti a levél, csak fényképmásolat, de így is figyelemre méltó. Ki tudja honnan került a pöstyéni múzeumba ez a kópia? Talán a Benyovszkyak kastélyából ? A levél betűi girbék-görbék, meglátszik, hogy aki papírra rótta, nem levelezgetett valami sűrűn. Fegyverforgató katonaember, vagy inkább gyerek írása. A levél tartalma a következő: „MlLTÖSÁGOS ÉDES ATYÁM URAM Istennek hála én jobban vagyok lábamra, az orvosság már elfogyott. kírem alázatosan míltóztassék felcer Uramnak megh mondanyi, hogy még valamit preskribályon, Isten segítségiből hogy hamarább jobban lehesek, Atyám Uramnak alázatosan kezeit csokolom Piter batyamal egyöt is kiriink alázatosan míltósztassék venni két flintackat és két kartot nekünk ezekre vagyon szükségünk, mert az hadi exeriarumot fogunk tanulni, hogy jövendőben felsiges királnünek hív szolgalatunkat tehesünk, Hetünket es fel ajánlhassuk ezekkel maradok Míltóságos ides Atyám Urámnak Irdemtelen kegelmes Alázatos fia Benyovszky Mouricius A levélben nincs keltezés, de bizonyos hogy még iskolás korában írta Benyovszky. A későbbi nagy kalandor hajlamai már ott bujkálnak a sorok között, kardot, puskát kér, hogy felajánlhassa életét Mária Terézia királynőnek. A levélen erősen megmutatkozik a szlovák környezet hatása is, mert e betű helyett legtöbbször i betűt ír, az ékezeteket ittott elhagyja, ugyanúgy a kettős mássalhangzókat. A múzeum igazgatója nem tudta megmondani, honnan került a levél fényképmásolata ide. Még az elődje szerezte évekkel ezelőtt. Vajon ki tud valamit Verbón Benyovszky Móricról? Maradt-e fenn valamilyen emlék, vagy nyomtalanul elmosta az idő? Annyi azonban bizonyos, hogy a nagy magyar világjáró és kalandor a szlovák hegyek alól indult s mint Madagaszkár királya halt meg. Verbótól a madagaszkári királyságig. Csodálatos életút volt ez, egyike a legérdekesebb emberi sorsoknak. D. Gy. 11
