A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

Még ma is gyakori látvány a dárdával vadászó bennszülött badságharcosok zöme a parasztság soraiból verbuválódott, több helyen onnan került ki a politikai és katonai vezetők jelentős része is. Afrikában a lakosság hetven százalé­kát a parasztok alkotják. L. I. Brezsnyev, a kommunista és munkáspártok nemzet­közi tanácskozásán ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „A paraszt­ság a világnak ezen a részén hatalmas forradalmi erő. Rendszerint azonban ösztönös erő, összes kilengéseivel egye­temben, amelyek ebből adódnak, min­den ellentmondásával, ideológiában, politikában egyaránt. Es másként nem is lehet, mert a parasztság nagy része ezekbén az országokban mind a mai napig hihetetlen szegénységben és nyo­morban él." A parasztság aktívan ki­veszi részét az imperialistaellenes harc­ból, a nemzeti szabadságért és a füg­getlen államok politikai és gazdasági megerősítéséért küzd. A forradalmi mozgalmak a világ egyes tájain L. I. Brezsnyev véleménye szerint azt bizo­nyítják, hogy a parasztság bekapcsolá­sa a nemzeti felszabadító és imperia­listaellenes mozgalomba megteremti a munkásosztály és a parasztság között a szilárd szövetség alapját. Egész sor fejlődő országban a munkásosztály még ma sem képes a parasztság felszaba­dító mozgalmának élére állni. A nem­zeti burzsoázia és a kispolgárság érvé­nyesül. A munkásosztály és a parasztság szö­vetségének megteremtéséért folytatott harc a parasztkérdés következetes meg­oldását jelenti elsősorban, Enélkül a fejlődő országok nem érhetik el és nem valósíthatják meg a gazdasági függet­lenséget és a haladást. A radikális föld­reform valamennyi dolgozó érdekét szolgálja. A parasztságnak a munkás­­osztállyal való szövetsége a munkás­­osztály vezetésével csak akkor lehetsé­ges, ha a paraszttömegek a gyakorlat­ban is megértik, hogy céljaikat csakis a munkásosztállyal való szövetségben és annak vezetésével érhetik el. Az afrikai munkásmozgalom fejlődése nem egyenes vonalú. A hatások és ellenhatások sokrétűek. Az afrikai mun­kásosztálynak viszont a sok buktató ellenére is van egy óriási előnye, hogy maga mögött érezheti a szocialista tábor és a Szovjetunió erejét, segítő készségét. KÉRDÉSEK: 1. Nevezzen meg két szocialista irány­zatú afrikai országot. 2. Soroljon fel három olyan afrikai or­szágot, ahol kommunista párt alakult. 3. Afrika haladó politikusának, á füg­getlenné vált Belga-Kongó első minisz­terelnökének neve, akit az imperialisták és hazai kiszolgálóik 1961-ben brutális módon meggyilkoltak. dalmi fejlődésre gyakorolt hatása a fej­lődő országokban. Számbeli növekedé­sével együtt jár a koncentráció és a szervezettség. Forradalmi energiája ro­hamosan nő, mert éppen a proletariá­tus érzi legközvetlenebbül a külföldi tőke kizsákmányolását, a függetlenség elnyerése után megélénkülő helyi bur­zsoázia kiszipolyozó tevékenységét, a gazdasági élet zavarainak és a munka­­nélküliség növekedésének a következ­ményeit, az inflációt, a bércsökkentést stb. A munkásosztály egyre észrevehetőb­ben önálló politikai erőként lép fel. Szerepe egyes országokban, a forrada­­dalom eltérő körülményei között külön­féleképpen nyilvánul meg. Némely eset­ben ez a szerep világosan körvonalazó­dik, más esetekben a munkásosztály a többi társadalmi rétegekkel együtt lép fel. A gyarmati sorból felszabadult munkásosztály harcának sikere nagy mértékben attól függ, milyen kapcso­latot tud teremteni természetes szövet­ségesével, a parasztsággal. A gyarmati felszabadító mozgalomnak fő tömeg­erejét és derékhadát csaknem minde­nütt a parasztság képezte. A felszaba­dító csapatok, a partizánseregek, a sza-Szovjet szakemberek segí­tenek a szakképzés szerve­zésében 9

Next

/
Thumbnails
Contents