A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-06 / 31. szám
FEJLŐDIK AZ AFRIKAI Az afrikai munkás szovjet gépeken ismeri meg az új technikát A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megrendítette a kapitalizmust, és megteremtette a vilógforradalom folyamatának feltételét. A második világháború után a népi demokratikus forradalmak és a nemzeti felszabadító mozgalmak a világ egy nagy térségében a kapitalizmus uralmának megszűnéséhez vezettek. A kizsákmányolókkal szembeni forradalmi folyamatok döntő ereje már több mint egy évszázad óta a nemzetközi munkásmozgalom. Korunknak e legszervezettebb és legbefolyásosabb ereje a nemzetközi élet fontos tényezője és alakítója. Ma a világon majdnem száz kommunista párt tevékenykedik, s több mint ötvenmillió a taglétszáma. Befolyása tehát az emberek százmillióira terjed ki. A kommunista világmozgalom képviseli legkövetkezetesebben a munkásosztály, a béke, a demokrácia, a haladás, a nemzeti függetlenség és a szocializmus ügyét. A nemzetközi kommunista mozgalomnak szerves részét képezi a fejlődő és kialakulóban levő afrikai munkásosztály is, amely a legfiatalabb a világon. A több évszázados gyarmati és félgyarmati uralom hosszú időn keresztül gátolta mindenfajta eszközzel a fekete kontinens munkásosztályának kialakulását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása, amely hatalmas lendületet adott a felszabadító és nemzeti mozgalmaknak mindenütt a világon, eljutott Afrikába is. Az a körülmény, hogy a második világháború után létrejött a szocialista tábor, meggyorsította a forradalmi eszmék terjedését, s Afrikában is nő a forradalmi haladást képviselő munkásosztály ereje. Az afrikai munkásosztályra a fejlődés, változás jellemző. Ezen a földrészen persze még nem beszélhetünk a szó legszorosabb értelmében vett modern proletariátusról. A gazdálkodás formája, a monokulturális termelés, a törzsi rendszer mind-mind akadály a modern proletariátus kialakulásának útjában. Gyakori eset ezen a földrészen, hogy a parasztból munkás, majd a munkás egy-két éven belül újból paraszt lesz. Ez a helyzet kedvező abból a szempontból, hogy az afrikai férfiak nagy része megismeri a bérmunkát (ültetvények, bányák, kikötők, építkezések), és falu. jukba visszatérve magukkal viszik a nemzeti felszabadító harc gondolatát. A bérmunka tehát az afrikai munkásosztály politikai iskolája. A politikai jogtalanság, a különféle tilalmak aránylag rövid időn belül elvezetik az afrikai munkásosztályt a politikai és a nemzeti ieJszabadítási harchoz. Az a tény, hogy a bányák, a gyárak, az építkezések az európai és az amerikai monopóliumok kezében vannak, a munkásosztály harcának kezdettől nemzeti és imperialistaellenes jelleget kölcsönöz. Az, afrikai országok többségében a munkásosztálynak napjainkig nem sikerült létrehoznia saját politikai szervezetét. Kommunista párt csupán a fejlettebb országokban alakult, de ezeknek az országoknak a többségében is illegalitásban dolgoznak. Az afrikai munkásosztály kialakulásának kezdete a huszadik század elejére tehető. Az első sztrájkokra a Dél-afrikai Köztársaságban került sor az 1919—1920-as években. A munkásosztály nagyobb méretű megmozdulásával csupán 1945 után találkozunk. Mint például Nigériában, ahol 1945-ben 44 napig tartott az általános sztrájk. 1946-ban a sztrájkok sorozatával találkozunk Dakarban, Dél- Rhodesiában, Belga-Kongóban stb. 1955—56-ban Ugandában a cukornádültetvények tízezer dolgozója lép sztrájkba, s 1960-ban megmozdulnak a teaültetvények dolgozói is. Szakszervezetek jobbára csak 1945 után kezdenek alakulni. Szakszervezeti tevékenységgel ma már minden afrikai országban találkozunk. Programjuk a politikai, gazdasági felszabadulás, a függetlenség és az életszínvonal emelése. Az egyes szakszervezetek kapcsolatfelvételre törekednek, és az egység megteremtését tűzték ki célul. A gyakorlati élet bizonyítja, hogy a sztrájkmozgalom hatalmas fegyver az afrikai országok dolgozóinak kezében mind az idegen, mind a hazai tőkével szemben. Tekintettel a jelenkori fő folyamatok különleges jegyeire, az afroázsiai országokban a kommunista pártok arra öszpontosítják figyelmüket, hogy létrejöjjön a haladó erők egysége, antiimperialista nemzeti demokratikus frontja. Az egységfront taktikája arra irányult, hogy a haladó erők megnyerjék politikájuknak a dolgozók legszélesebb tömegeit. Az egységes antiimperialista front szociális összetételét a nemzeti felszabadító forradalom fejlődése határozza meg egy-egy országon belül. Ennek feltétele a lakosság osztályösszetétele, a szociális ellentétek jellege és foka, valamint a munkásosztály és a nemzeti erők szervezettsége. Az egységfront kialakításában nélkülözhetetlen a dolgozó tömegek aktív részvétele. Az afrikai munkások kulturális színvonala nagyon alacsony és előítéletekkel terhelt. A bérmunkások zöme szakképzetlen, alacsony bérért dolgozó munkaerő. A munkaerővándorlás nagy arányú, és ez nem csupán munkahelyváltoztatást jelent, hanem a hagyományos törzsi vagy kisparaszti gazdaságba való visszatérést is. Mindez persze gátolja, hogy a munkásosztály teljes mértékben az imperialistaeílenes harc egyedüli vezető ereje legyen. Helytelen lenne túlbecsülni a munkásosztály szerepét azoknak az országoknak a fejlődésében, ahol csupán most van kialakulóban, nincs saját szervezete és nem mentes a törzsi hagyományok befolyásától. Magától értetődően a kialakulóban levő munkásosztály szerepének lebecsülése vagy tagadása szintén helytelen volna ezekben az országokban. Látni kell, hogy a munkásosztály kialakulása és fejlődése a felszabadult országokban, a harc különféle szakaszában a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyre növekvő befolyása mellett történik. Ha nem vesszük figyelembe ezt az objektív körülményt, vagyis a fejlődő országok proletariátusának nyújtott segítséget, nem értékelhetjük helyesen a fiatal afrikai munkásmozgalom feladatát sem. A munkásosztály történelmi és társadalmi feladata, jelentősége sokkal nagyobb a munkások szá. mánál. Mint Lenin elemzéséből is kiderül, és amit a gyakorlati tények is igazolnak, hatása meghatározásának nem egyedüli muntatója csak a számbeli adat. Ezekben az országokban a munkásosztály érésének folyamatát még nagyon sok más tényező is befolyásolja. A munkásság osztállyá fejlődését nem szabad befejezett ténynek tekinteni az afrikai országokban. A munkásosztály fejlődését Afrikában nagyban befolyásolja az a körülmény, hogy egy-egy ország milyen irányban halad. A szocialista irányzatú országokban az ipari proletariátus számának növelése a cél. Az ilyen országokban fejlesztik a gépipart, a nehézipart, az olajipart, valamint a feldolgozó ipart, ennek következtében megy végbe a munkásosztály koncentráltsága. Algériában például háromszázezer az üzemi dolgozók száma. Az utóbbi években a Szomáliái ipari proletariátus száma is meg növekedett. A kapitalista beállítottságú országokban már sokkal bonyolultabb a munkásosztály fejlődésére ható tényezők sokfélesége. Ilyen a helyzet a Zaire-i Köztársaságban, Nigériában és másutt. Ahol fejlődik az olajipar és a bányászat, a munkásosztály száma jelentősen megnövekedik. Kenyában és másutt a mezőgazdasági proletariátus van túlsúlyban. Több kapitalista irányzatú országban rendkívül gyönge a munkásosztály. Azokban az országokban, amelyekben most határozzák meg a társadalmi fejlődés irányát, a munkásosztály számbelileg nagyon alacsony, az összlakosság alig egy-két százalékát teszi ki. Az ipari proletariátus teljesen hiányzik, vagy száma teljesen elenyésző. Ezekben az országokban a munkásosztályt a mezőgazdasági proletariátus vagy a szolgáltató iparban dolgozók alkotják. A munkásosztály fejlődésének foka tehát különböző a fejlődő országokban. Keletkezésének és alakulásának folyamata még távolról sem ért véget. A konszolidációnak és a politikai érettségnek, valamint a szervezettségnek és a tudatosságnak még nem érte el azt a fokát, amely lehetővé tenné számára a nemzeti demokratikus forradalomban való vezető szerep vállalását. A munkásosztály zöme azokból a munkásokból verbuválódik, akik még nem mentek át az osztályharc és a nevelés iskoláján, nem vettek részt közös tevékenységben és az egyesülés különféle formáiban, mint a kapitalista országok munkásai. E negatív jelenségek ellenére is állandóan nő a munkásosztálynak a társaAz afrikai földműves számárg sok helyen még ismeretlen a gépesítés 8
