A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

községfejlesztési és -szépítési ak­cióban. Május 9-én Csehszlovákia felszabadulásának 32. évfordulóján a járás legmodernebb bevásárló köz­pontját és szolgáltató házát. Értéke több mint 12,5 millió korona, s a la­kosság építésén 70 ezer órát dolgozott önkéntes, ingyenes társadalmi mun­kában. A szomszédos Hernádzsadány (Zdana) községben már elkészült az igen mutatós, minden igényt kielégí­tő kultúrház szintén a lakosság össze­fogásával; most a belső berendezé­sen és a kultúrház környékének ren­dezésén dolgoznak. Hernádgönyű (Gyftov) községben — noha alig van 500 lakosa — az utóbbi években új utcasor épült (2. kép) igen csinos, tágas családi házakkal; ezeket régi fogalmak sze­rint akár villáknak is nevezhetnénk. Csak rövid áttekintést nyújtottunk arról, mi minden épül jelenleg járá­sunk néhány községében, hogyan épül-szépül az országunk ez a része. Ebben is — mint cseppben a tenger — benne van a mai szocialista élete, a haladás, amit minden területen elérünk. Dicséret illeti érte falvaink szorgos lakóit. IVÁN SÁNDOR, jnb-titkár Egy pedagógus portréja Megismerkedtem a Jókai-napokon egy asszonnyal, aki bár még fiatal, de öntudatos, törekvő és nagyon is jól tudja, mit akar. Akkor sokáig elbe­szélgettünk, azaz inkább csak ő be­szélt. A gyermekkorával kezdte, beszélt a nagyapjáról, a szüleiről, s ha most mindent leírnék, amit akkor elmon­dott, terjedelmes kisregény kereked­nék belőle. A Tamaskovics nagyapa, akit az el­ső világháborúban kivisznek az orosz frontra... A hadifogság, Szibéria, je­lentkezés a Vörös Hadseregbe ... Ho­gyan lett a hidaskürti magyar ember Lenin testőre ... Hazatérése után ho­­gyafl nevelte a fiát... Egy emberi sors dióhéjban ... Virágh Józsefné, Tamaskovics Szol­ja, a komáromi magyar tannyelvű gimnázium tanárnője aztán az apjáról beszélt. Életének rövid vázlatából, az évszámokból elővillan az ember, a harcos kommunista alakja, s ami még érdekesebb — az emberi sorsoknak egy családon belüli ismétlődése! Tamaskovics Istvánt a második vi­lágháborúban elindították a keleti frontra. Átszökött a szovjet csapatok­hoz és velük együtt harcolt a fasisz­ták ellen. 1948-tól tagja a CSKP-nak. 1950-től a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség kerületi instruktora, majd a CSAD komáromi üzemi pártbizottsá­gának elnöke. Mindig bizakodó, igen jó kedélyű, tréfakedvelő embernek ismertem édesapámat, született színészi tehet­ségnek. Vígjátékokban főszerepet vál­lalhatott volna, s ő ennek tudatában jelentkezett a MATESZ egyik felhívá­sára. Fel is vették, de édesanyám ak­kor egyszeriben a sarkára állt és ki­jelentette: „Vagy mi, vagy a MATESZ. Választhatsz!“ — És apám a családját választotta... — meséli a lánya. Tamaskovics Szonja Rétén született. Szüleit kibombázták, így nagyanyjához került, ő nevelte. A nagymami, aki korai özvegységre jutott, szinte csüg­­gött a kis unokán, de nem igyekezett túlságosan magához szoktatni, mert tudta, hogy a gyermek elsősorban a szüleié. Mesélt őseiről, szüleinek küz­delmes gyermekkoráról, a faluról, rá­adásul a kislányt megtanította min­denre, amit egy leendő asszonynak — szerinte — tudnia kell: főzni, takarí­tani, mosni. A kertben és az állatok­nál segített a nagyanyónak, s hogy mesélgetés közben se vesszen kárba az idő, együtt kézimunkáztak. Már kisgyerek korában óvónő sze­retett volna lenni. Amikor aztán isko­lába kezdett járni, akkor már tanítónő, majd tanárnő. A rétéi iskolából Szenc­­re került. A gimnáziumban a SZISZ pénztárosa, négy évig osztályelnök, két évig pionírvezető. 1965-ben leérett­ségizik, s utána beiratkozik a főisko­lára, magyar-szlovák szakra. Az egye­temen ismerkedik meg jövendőbeli férjével, Virágh Józseffel, aki magyar­német szakon tanul. Néhány hónapos ismeretség után összeházasodnak, s kezdődnek a problémák ... A fiatalasszony albérletben, a férj internátusbán lakik. Hamarosan rá­unnak erre a kettős életvitelre, kiköl­töznek Rétére, a szülőkhöz. Naponta kétszer harminc kilométeres utazást jelent ez a zsúfolt vonaton. Reggel negyed ötkor kelnek és este fél tízre érnek haza... Mikor tanulnak? Hát éjszaka, a vonaton, ünnepnapokon. Minden percüket ki kell használniuk, gyerekre egyenlőre nem gondolhatnak. Közben megbetegszik Szonja édes­apja. Mint kiderül, rákos. A derék, öreg kommunista menthetetlen. A fia­talasszony könnyei a tankönyvekre, a jegyzetekre csorognak éjszaka, a szom­széd szobából apja hörgését hallja. Hónapokig tart a haláltusa. Az asz­­szonyka mégis kitart, tanul éjt nap­pallá téve. Közben megszereti Radnó­tit, éppen a legszomorúbb hangvételű versein keresztül. Asztali lámpa, ólál­kodó árnyak és a halál árnyékai, Rad­nóti versek, jegyzetek, tankönyvek, sí­ró anya........Erősnek kell lennem!“ Alighogy eltemetik az édesapját, szerencsétlenül jár az édesanyja, s nem sokon múlik, hogy kettős gyászuk le­gyen a fiataloknak. Ügy látszik, igaz az a mondás, hogy „a baj sohasem jár egyedül“. A fiatalosszony életének leg­nehezebb, legszomorúbb időszaka ez. Az egyik tanárnő a főiskolán dr. Jar­­mila Pasiaková nemcsak a pedagógus, hanem az ember szemével is nézi a diákokat, és észreveszi, látja a szor-Nemrégiben új ipari létesítménnyel gazdagodott Komárno (Komárom) vá­rosa: Krocsányi Dezső, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság munka- és szociá­lisügyi minisztere a járás párt és állami szervei vezetőinek jelenlétében ünne­pélyes keretek között adta át a Komá­romi Bőrdíszmű Ktsz új üzemegysé­gét. A több mint 18 milliós korona be­ruházással épült. Az új ipari létesít­mény átadása azt jelenti, hogy hosszú évek után megvalósult a szövetkezet dolgozóinak régi vágya: új, korszerű feltételek között dolgozhatnak. A kisipari szövetkezet 1956-ban ala­kult, elsősorban a csökkent munkaké­pességűeknek volt hivatott munkale­hetőséget biztosítani. Azóta nem ép­pen a legkorszerűbb gépekkel és be­rendezésekkel, sok-sok szűk helyen, szétszórtan dolgoztak, és csakis a dol­gozók nagyszerű hozzáállásának kö­szönhető, hogy a szövetkezetnek a ne­galmas fiatalasszony kínlódását. Tudja róla, hogy csak akkor vészelheti át ezt a kritikus időszakot, ha még job­ban leköti magát és kevesebbet fog­lalkozik borús gondolatokkal. — Tudod-e, Szonja, hogy Radnóti Miklós tíz hónapig Liberecben tartóz­kodott? Életének ez az időszaka még eléggé feltáratlan. Szép munka, ha kedved lenne hozzá ... És Szonjának volt hozzá kedve. Édesapja kommunista volt. Ügy érezte, neki is a pártban a helye. Fér­jével együtt 1971 óta párttag, az okle­velet is ebben az évben szerzi meg. 1970 szeptemberétől Komáromban ta­nít, férje a Dunamenti Múzeumban dolgozik. — Apósomék hívtak ide bennünket, s így megoldódott a lakásproblémánk. Végre már gyerekre is gondolhattunk. Magammal hoztam özvegy édesanyá­mat. Nem hagyhattam őt Rétén. Megszerette ezt a nagymúltú várost, megszerette a diákokat, a kollégákat. Három éve írja a gimnázium króniká­ját, szerkeszti az iskola diáklapját, a SZISZ kultúrfelelőse, szavalókat ké­szít fel a járási, kerületi versenyekre. Közben egyre inkább foglalkoztatja az irodalmi színpadok munkája. Évek óta találkozhatunk vele a vers- és próza­mondók és az irodalmi színpadok ve­télkedőinek zsűrijében. Már ennyi is éppen elég lenne, de ő nem éri be ve­le. Beiratkozik a Marxizmus-Lenini?­­mus Esti Egyetemre, elvégzi s utána ennek lektora lesz, azonkívül a Szak­szervezetek Kerületi Tanácsa Közpon­ti Bizottságának tagjelöltje. És otthon? Otthon is rendben van minden. Hasz­nát veszi annak, amit még kislány­ként a nagyanyónál tanult. Mos, vasal héz körülmények ellenére is mindig sikerült megbirkóznia a tervezett fel­adatokkal. Tavaly, a hatodik ötéves tervidőszak első évében a szövetkezet dolgozói, noha a helyszűke mellett anyagellátá­si nehézségekkel is küzdöttek, terv­feladataikat így is túlszárnyalták: árutermelési tervüket 103,1 százalékra teljesítették, amint azt Ján Sklenár elvtárstól, a szövetkezet elnökhelyette­sétől, a pártalapszervezet elnökétől megtudom, ö kalauzolt végig a mű­helyeken is, ahol alkalmam volt vé­gignézni, mint készülnek a szebbnél szebb retikülök, diplomata táskák és egyéb termékek. Tőle tudtam meg, hogy a szövetkezet dolgozói az év ele­je óta fokozatosan áttértek az új gé­pek kezelésére. A hivatalos átadáskor már valamennyien remekül kezelték ezeket. A növekedés az elmúlt év ne­gyedévi eredményeihez képest óriási főz, takarít, gyermeket nevel. Gyak­ran eljárnak hozzájuk a barátaik, és ilyenkor késő éjszakáig vitáznak, be­szélgetnek szakmai és művészeti kér­désekről. Kevesen tudják Szonjáról, hogy már nyolc cikket írt Radnótiról különböző lapokba, folyóiratokban, s neki is köszönhető, hogy 1972-ben Radnóti-emléktáblát lepleztek le Li­berecben. Háziasszony, feleség, anya — egy jó pedagógus, aki többet vállalt magára, mint férfikollégái jórésze. Saját szavai szerint: — Ha újra kellene kezdenem, me­gint csak pedagógus lennék. N. LÁSZLÓ ENDRE volt. Folyamatosobbá vált a termelés, emelkedett a minőség színvonala. A szövetkezet jelenleg 350 embert foglalkoztat. Nemcsak csökkent mun­kaképességűeket, hanem háztartásból jött asszonyokat is, most már ideális körülmények között. Elsősorban csak egy műszakban dolgoznak. Mivel az új telep kinn, a város peremén van, kü­lön autóbuszjáratot biztosított a dol­gozók számára a szövetkezet vezető­­sége. Az üzemben boltot nyitottak, ahol mindenfajta élelmiszert és ház­tartási szükségletet be lehet szerezni, így a dolgozó nőknek így nem kell járniok a boltokat munkaidő után. Gondoskodnak a dolgozók étkezéséről is. Az üzemi étkezőben naponta több mint százan ebédelnek. A szövetkezet a Szovjetunióba, a Magyar Népköztársaságba és több tő­késországba exportálja termékeit. Part­nereik elégedettek a termékek minő­ségével. Ez nem utolsósorban a szö­vetkezetben dolgozó szocialista brigá­dok érdeme. Kolozsi Ernő Virágh József felvételei Üj feltételek között 3 Mint országszerte mindenütt, a kassai (kosicei) járásban is igen szép eredmények születnek a város- és ünnepélyes külsőségek között .avatták fel és adták át rendeltetésének Her. nádcsány (Cana) községben (1. kép) Szorgalom — eredmények

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents