A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
Valent Drobny igazgatóhelyettes Balról jobbra: Mészáros Károly zootechnikus, Fejes Sándor az állami gazdaság fő zootechnikusa és Bitter István gazdaságirészleg-vezetö vető gazdasági állapotokat a krónika egy meghökkentő mondata jellemzi: Minden majoron csak egy ökör és egy bivaly maradt, a többi állatállomány szétszóródott vagy elpusztult. . . Az állami gazdaságnak ma közel hét és félezer hektár földje van és több mint húsz gazdasági udvar, ismertebb nevén major tartozik hozzá. A majorok neve megszokásból nem változott: Karolina, Rozina, Mária, Ágota, Sándor, Albert, Vilmos, Vadalmás, Nagypuszta, Árok . . . stb. (A felsorolás csak kiragadott és nem akar egyben a rangsorolás is lenni.) Állítólag a majorok egy része a személyneveket a régi birtokosok családtagjainak nevéről kapta. Lehetséges. A legendák születése nem újkeletű. Minket azonban a termelés fejlődésének új útjai, az emberi kapcsolatok, a munkához való szocialista viszony kialakulásának problémái érdekeltek. A termelés mennyiségi fejlődése egy pár számadattal is kimutatható. Míg 1950-ben a búza hektárhozama 22,75 mázsa volt, addig 1976-ban 43,9 mázsára emelkedett, és az idei terv ötven mázsás átlagot jelez. Árpából, cukorrépából szintén több mint a dupláját érték el a hektárhozamöknak a felsorolt évek viszonyában. Az állatállomány gyarapodása is jelentős. Természetesen a dolgozók keresete is a termelés arányában növekedett az elmúlt évek folyamán. Ennyit dióhéjban az egész gazdaság jellemzésére. És most lássunk konkrétan egy telepet, mivel mind a húsz majort nehéz volna egy rövid riportban bemutatni. — Melyiket ajánlaná? — kérdezem Valent Drobny igazgató-helyettest. — Az Albert majort — mondja rövid töprengés után, mert neki sem könnyű a választás, hiszen a birtok minden kis része a szívéhez nőtt. Fejes Sándor az állami gazdaság fő ALBERT ÉS Nem szoktam lapozgatni a Gothai almanachot, így nem tudom, hogy a zselizi (Zeliezovce) állami gazdaság háború előtti urainak benne van-e a leszármazási táblája; különben ez a lényegen nem változtat. A tömör krónika szerint — melyet Valent Drobny igazgató-helyettes tesz elém, — a birtok Eszterházi latifundium volt, az utolsó birtokos pedig Breuner Ernesztina grófné, aki férjhez ment Kun-Cuden grófhoz. Tény az, hogy az egész nemzetes és díszes című társaság nem várta meg a felszabadulást, hanem még idejében nyugatra távozott. A felszabadulást kö-
