A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
\GÖZEKÉK zootechnikusa, régi tapasztalt szakember, kísér ki a mintegy tíz-tizenkét kilométerre levő telepre. Útközben, míg autónk halkan suhan, a kitűnően rendbetartott mellékutakon, a végtelennek tűnő gabona- és répatáblák között, röviden bemutatja Albertet. — Albert egy kocatelep, sertésnevelde. A legjobb példája annak, hogyan lehet régiből újat, praktikusat létrehozni. A nagyüzemi termelés alapvető formái itt válnak leginkább konkrét valósággá. 1960-ig Albert is olyan volt mint a többi major, vagyis vegyes gazdálkodást folytattunk rajta. Hízómarháktól kezdve a gabonáig mindenből kitermelték a ráeső részüket. Csak ez időtől kezdve specializálódott konkrétan a malacnevelésre. Nem volt könnyű az emberekkel megértetni a két műszakra való átállás jelentőségét, hiszen a régi majori szokások még nagyon mélyen éltek az emberek tudatában. Ma már saját maguk érzik a korszerű termelési mód előnyeit. Nemcsak anyagiakban, de szabad időben is. Huszonkét tagú szocialista brigád dolgozik Alberten, két műszakban. Zöldre festett rácsos kapu előtt fékez a kocsink, mögötte gyönyörű piros rózsák és fiatal nyárfasor; a tanyai világ örök velejárói. Vékony, őszhajú, idősebb asszony fogad a kapu melletti bejárati folyosón. Ö a portás. Fehér köpenyt és igelit cipővédőt nyújt át. Míg magunkra vesszük a köpenyt és ráhúzzuk a cipőnkre az igelitet, Fejes Sándor az egészségügyi óvóintézkedések szükségességéről, a fertőzésveszély megelőzéséről ejt néhány szót. Megnézzük a brigádtagok öltöző- és étkezőhelyiségeit is. Bitter István a gazdasági részleg vezetője és Mészáros Károly zootechnikus társaságában folytatjuk tovább utunkat a telepen. Közben elmagyarázzák a tenyésztési folyamat egyes szakaszait, amely megdöbbentően hasonlít egy korszerű gyári szalagrendszerhez. Először itt van a laboratórium, közvetlen mellette az inszeminizációs helyiségek, majd a vemhes kocák telepe, ez két csoportra oszlik, az elővemhesekre és a vemhesség utolsó szakaszában levőkre. Innen kerülnek az anyakocák várakozóba, majd az elletőbe (öt napig maradnak itt), utána a neveldékbe, majd a kismalac-szoktatóba, népies nyelven óvodába. Ezt követi az előhizlalda, ahol 25—30 kg súlyig maradnak a malacok és innen kerülnek Rozina és Zálogos hizlaldáiba. Az állami gazdaság évi sertéshús-eladási terve 135 vagon. S ezt e korszerű tenyésztési mód mellett eddig sikeresen teljesítették. Az egyik sertésistállóban két asszony szorgoskodik, fertőtlenítő vízzel mossák a korlátokat. Gyulai Rozália Nyírről jár ide kerékpáron, Szedlák Rozália pedig Mólosról. Szeretik a munkájukat. E héten délutáni műszakban dolgoznak. Ha teljesítik az elválasztási tervet, akkor a prémiumon kívül malacot is kapnak. — Régi dolgozók. Mindenki Végzi a maga munkáját, nem vár senki a másikra, mert tudja, hogy itt nem lehet felelőtlenül dolgozni. Nem kell nógatni senkit — mondja Fejes Sándor. Szabó Erzsébetet és Karko Gizellát a harmadik számú malacneveldében szintén munka közben találjuk. — A mi érdekünk is, hogy jól menjen minden — mondja Szabó Erzsébet szakaszbizalmi. Az istálló előtt gyönyörű virágágyás. Bennük szebbnél szebb virágok nyílnak. És tisztaság mindenütt. Ez is a brigád érdeme. A környezet szépítése, a munkahely tisztántartása nem lehet közönbös senkinek. A szocialista felajánlások és a brigádórák java része erre is kiterjed. A valamikori majori sártengernek és a nyári pornak ma már híre-hamva, rózsák, zöld pázsit, árnyat adó fák teszik széppé Albertet. Eltűnt a malacneveldékre annyira jellemző átható bűz is, mivel a trágyát és a trágyalevet föld alatti csatornán vezetik el. A nagyüzemi, termelésnek az is egyik feltétele, hogy bizonyos idő után pihentessen egyes objektumokat. Újításképpen például bevezették, hogy a mostani „pihenő" helyiségben csirkéket nevelnek a nyári időszakban, amíg a malacok kint „nyaralnak" a szabad ég alatti nyári táborban. Őszig felfrissül a makroklíma, a sertések élősködői elpusztulnak, kitisztul a helyiség és természetesen a gazdaságnak is hoz valamit a konyhára a csirketenyésztés. Az ésszerű gazdálkodás egyik lépcsőfoka ez a termelési mód is. A major bejárata előtt két négycsaládos lakótömb áll. Kielégítve minden korszerű igényt. Három lakásrész azonban most is üresen áll. — Sajnos, az emberek inkább kerékpáron vagy saját autójukon járnák be a telepre, minthogy itt lakjanak — mondják a vezetők. Ma már a faluból is mind többen költöznek el a városba. A korszerű lakás, a csend, a jó levegő nem olyan vonzerő már, mint az ötvenes évek elején volt. A központ, a kereskedelmi és kulturális góc jobban csábítja az embereket, mint régen. Ez ellen hiába is hadakozunk. A szocialista brigád megkapta a bronzfokozatot; most az ezüstért vetik latba erejüket. Aztán az aranyfokozat a céljuk. A brigád ereje az összeszokottságon is alapszik. Nincs vándormadár. Nem ismerik a fluktuációt. Aki egyszer idekerül, nehezen távozik el. Nem kóstoltam Albert vizét, nem tudom, hogy az teszi-e ezt a ragaszkodást. . . de minden tréfán kívül elmondhatom, hogy a brigádtagok hetvenöt százaléka, már több mint tizenöt éve dolgozik itt. S a most idekerült fiatalok szándéka is az, hogy gyökeret eresszenek itt. Mert van jövője e telepnek és van célja a brigád munkájának. Hazafelé megállunk Nyíren, a gazdaság kis házimúzeuma előtt. Gőzekék néznek ránk a betonalapról piros rózsák között. Körülöttünk a néma csendben lepkék szálldosnak. A régi korok néma tanúi most olyan megilletődve és szinte zavartan állnak ott, mint nagybátyám, amikor felvette ünneplő, fekete ruháját. Emlékeimben ezek a gépek úgy élnek, kormosán, olajoson, hosszú füstöt eresztve, éleset füttyentve . . . Még mindig látom, ahogy nagy csörömpöléssel, szinte ballagtak az utcán és mi mezítláb kocogtunk a nyomukban . . . A betonba süllyed kerekek most már örökre ittmaradnak. Egy darab múlt a gazdaság életéből. Hiszem, hogy eljön az az idő is, amikor majd hosszú évtizedek múlva a Zetor-traktorok is így néznek le ránk a betonalapzatról. Mert a fejlődés örök és feltartóztathatatlan. OZSVALD ÁRPÁD PRANDLSÁNDOR felvételei 13
