A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott meg az emberiség történetében. Forradalmi lavinát indított el, amely megrendítette a kapitalizmus egész rendszerét, s megnyitotta a kizsákmányolástól mentes világ korszakát. Ezt a korszakot nevezzük a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után kezdetét veszi a kapitalizmus általános válsága, amelynek több szakaszát ismerjük. Ebből a válságból nincs többé kiút. A szocialista tábor létrejöttével, a nemzeti felszabadító harcokkal, a gyarmati és félgyarmati rendszerek összeomlásával egyre inkább összezsugorodik a kapitalizmus érdekszférája, s egyre inkább megnövekedik a szocializmus ereje az egész világon. A szocializmus előretörése elmélyíti és kiélezi a kapitalizmus belső ellentmondásait és az általános válságot. Lenin már az októberi forradalom győzelme előtt is nagy figyelmet szentelt a nemzeti és gyarmati kérdésnek. A forradalom után sem feledkezik meg erről a fontos kérdésről. 1919-ben az általa megalakított III. Internacionálé második kongresszusa 1920-ban Lenin Lumumba aki az imperialista mesterkedések áldozata lett Bissau Guinea partizánjai javaslatára foglalkozik a gyarmati sorban sínylődő népek helyzetével, s az elfogadott határozatok hangsúlyozzák, hogy a nemzeti és gyarmati felszabadító harcokat a világforradalmi mozgalom szerves részének kell tekinteni, és a kommunista pártoknak támogatniuk kell a nemzeti felszabadító harcot. Ez a kongresszus azt is megállapította, hogy az előrehaladott országok proletariátusának segítségével az elmaradott országok megkerülhetik a fejlődés kapitalista szakaszát, így is eljuthatnak a szocializmushoz. A Kommunista Interrvacionálé határozata napjainkban is érvényes, amikor több gyarmati sorból felszabadult ország a szocialista tábor segítségét igénybe véve igyekszik elhatárolni magát az imperializmustól, s nem választja a társadalmi fejlődés kapitalista útját. Az Októberi Forradalom győzelme után a gyarmati világban megélénkültek a felszabadító mozgalmak. Kínában, Indonéziában, Szíriában, Marokkóban és más gyarmati és félgyarmati országban forradalmi megmozdulásokra, tüntetésekre, sztrájkokra és felkelésekre került sor. Mindez azt bizonyította, hogy a kapitalizmus már nem szilárd, sebezhető, bomlasztható. A gyarmati és félgyarmati sorban sínylődő népek számára nagy jelentőségű volt a munkásosztály győzelme Oroszországban. Hatása Latin-Amerikától egészen fekete Afrikáig terjedt. A kommunista mozgalom kezdettől természetes szövetségesét látta az imperialistaellenes gyarmati mozgalmakban. Lenin nem sokkal halála előtt cikkeiben az elíehforradalmi Nyugat és a forradalmi és nacionalista Kelet elkerülhetetlen öszszeütköréséről ír. Inkább kevesebbet, de jobban című cikkében előre látja, hogy a gyarmati és félgyarmati népek felszabadító harca a szocialista mozgalom természetes szövetségesévé válik, s így a kapitalizmus megdöntéséért folytatott küzdelemnek rendkívül jelentős tényezője lesz. A két világháború közötti időszakot az ázsiai népek felszabadítási mozgalmának megerősödése jellemzi. A második világháború után Afrikára is átterjed a gyarmati sorból való felszabadulásért folytatott küzdelem. Ebben a térségben is egyre több politikailag szabad állam alakul. A második világháború után fellendült nemzeti felszabadító mozgalmak a szocialista világrendszer és a kommunista világmozgalom segítségével két nagy jelentőségű eredményt értek el: szétzúzták az imperializmus gyarmati rendszerét a világ e térségében és létrehozták az új független országok hatalmas csoportját. A szocialista világrendszer kialakulása óta ez a két dolog a világfejlődés legfontosabb tényezője. Az afrikai népek körülbelül két évtizeddel ezelőtt kezdték írni újkori történelmüket. Az 1960-as esztendő jelen-A NEMZETI FELSZABADÍTÓ A Párizsban élő algériaiak üdvözlik a függetlenség kikiáltását A ghanai parlament első ülése Guinea is elnyerte függetlenségét
