A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
MOLNÁR LÁSZLÓ: SZITÁSI FERENC versei: •• I •• // // ordoguzo körös körül körbe körbe ördögűző varázskörbe bűvös szókat morzsolgatva asztal lapját kocogtatva csizma kender ostor lánc ördögűző ördögtánc karika ködmön furkósbot egyenes görbe új és rossz körös körül körbe körbe ostorszíjjal összekötve egyet jobbra egyet balra egyet mennél magasabbra kettőt jobbra kettőt balra csizmaszárát csattogtatva csizma kender vessző lánc szakadásig forgó tánc rövidet hosszút széleset jár o lábad és a kezed körös körül körbe körbe együtt járjuk mindörökre egyedül ketten és sokan nevetve sírva boldogan inged hajad lobogjon minden csontod ropogjon faluvégén fakereszt ha nincsen ott ne keresd kertek alatt mocsolyák fekete ló koponyák erdőn túl az aranyrét találd meg a magadét de amíg azt keresed lerágják az egerek túl a réten lápos láp ragadj bele ördögláb amíg a tánc körbe jár mindig ördög pórul jár körös körül körbe körbe jöjj a körbe ne ökölre csizma kender ostor lánc halálig tart ez a tánc lánc lánc eszterlánc eszterlánci cérna cérna volna selyem volna mégis kifordulna Képek (madárrajz) Szabadon XXX madár az ősz már, szárnya kilóg a számból, pályám igazítja az időben. XXX a magasság madár — : szélrágta teste a földről fehér giliszta a végtelen térbe lehelve. XXX vonuló hold vas fészekre száll, vas tojásból kirepül a madár. Ez az a föld, amelyet ismersz, hava ellen menedéket a kabátujj is nyújt. Tükrök a kertkapu-arcok, bennük élsz, mint a gyökér, amelyet, ha a kertész visszavág, fényesebben tavaszodik. KONOZSI ISTVÁN felvétele HÍDÉPÍTŐK DICSÉRETE (Tolvaj Bertalan: Az irodalom vonzásában. Madách, 1977) „ ... hisszük, azokat a hidakat építjük, amelyek nemzettől nemzetig viszik és sugározzák a barátság üzenetét" ... „Hogy az anyanyelvekre és országokra szabdalt irodalomban a költők egy nyelvet kezdjenek beszélni, hogy felerősödhessenek és állandósulhassanak az elszigetelődés, elkülönülés és széttagoltság megszüntetését szolgáló törekvések, hogy a népek közelebb kerüljenek egymáshoz." Az idézett két mondatban Tolvaj Bertalan tulajdonképpen a saját törekvését, saját szándékát-akaratát is megfogalmazta: most megjelent első — posztumusz — kötete legalábbis erről tanúskodik. A kötetbe foglalt — különböző témájú és műfajú — Írásokat ez a szándék, ez a törekvés fogja össze. A kötet három tematikus egységre tagolódik. Az első részben Tolvaj Emil Boleslav Lukác és Vojtech Kondrót műfordítói tevékenységével foglalkozik, továbbá Illyés Gyula, Sütő András és Fábry Zoltán műveiről mondja el gondolatait. A második részben irodalomtörténeti munkákat (Csanda Sándor: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai, Tu rezei Lajos: Két kor mezsgyéjén, Varga Rózsa: Keressétek, ami összeköt, Váradi-Sternberg János: Utak és találkozások, Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában (1918—1938), bírál, illetve méltat. A harmadik részben — az íróink eszmélései címen összefoglalt bírálatokban, recenziókban és „szabálytalan" interjúkban — a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőivel: Győry Dezsővel, Ozsvald Árpáddal, Csontos Vilmossal, Egri Viktorral és Rácz Olivérrel foglalkozik. A könyv első két részének már a címe is kifejező: az első rész címe egy Sütő András-idézet: „Hajoljunk egy kicsit közelebb egymáshoz." A második rész címét — Keressétek, ami összeköt — ugyancsak erdélyi magyar író, Tamási Áron adta, aki annak idején — 1937- ben — így fogalmazta meg a középeurópai népek tennivalóját: „Azt keressétek, ami összeköt, és nem ami elválaszt!" Szocialista hazafiság és nemzetköziség, anyanyelv- és hazaszeretet, magyarságtudat és más nemzetek megértése-megbecsülése: ezek azok a pillérek, amelyek a most megjelent könyv épületét tartják, emelik. Ezekre a pillérekre támaszkodik minden egyes tanulmány, bírálat, interjú. Tolvaj szenvedélyesen hadakozik a szlovák—magyar közeledésért, a közép-európai — pontosabban a Duna menti — nemzetek barátságáért, egymás jobb megismeréséért: hogy a költők egy közös nyelvet kezdjenek beszélni, a humanizmus nyelvét. Legtöbb írása ezt a harcot, ezt a törekvést szolgálja. Emil Boleslav Lukácban is elsősorban a hídépítőt dicséri: „Emil Boleslav Lukác emberi és költői magatartása, műfordítói, kapcsolatteremtő tevékenysége. köztudatformáló hatása, sokirányú inspirálása olyan ügyet szolgál, amely egybevág napjaink egyik legnemesebb törekvésével, azt is mondhatnánk: korparancsával, azzal a határozott óhajjal, amit az erdélyi magyar író, Sütő András így fogalmazott meg: Hajoljunk egy kicsit közelebb egymáshoz." Tolvaj azonban azt is hangsúlyozza, hogy Lukác nem nemzetisége feladásával lett hídépítő: sőt, Lukác nemzeti gyökereit még a magyar nyelvű és magyar szellemű iskolai nevelés sem tudta kitépni. Lukác ízig-vérig szlovák ember, ízigvérig szlovák költő. Minden megnyilatkozásában szlovák, mert az ember csak nemzetiségét megtartva lehet internacionalista. Az anyanyelv szeretete nélkül nem létezik, nem létezhet internacionalizmus. A nyelvhűség és a hídépítés, a nemzeti öntudat és a nemzetköziség dialektikus egysége megbonthatatlan egység. Anyanyelvszeretet, hagyománytisztelet nélkül senki sem teljesítheti a korparancsot: a barátság, a testvériség az együttélés sürgető korparancsát, a hídépítés nehéz és nagyszerű munkáját. Illyés Gyula életművével kapcsolatban — a Hajszálgyökerek méltatása során — lényegében ugyanezeket a gondolatokat veti papírra: „Népének sorsproblémái úgy fogalmazódnak meg az íróban, hogy egyben a világ jövendőjére is gondol. Ä nemzeti óhaj nemzetközibe ágyazva jelenik meg. Az egyéni a közösségiben. Illyés gondolkozásában és módszerében a két pólus közelítése, egyeztetése jellemző az egész kötetre: kortársairól, önmagáról és műveiről szóló vallomásaira, társadalmi-politikai eszmefuttatásaira, történelmi visszapillantásaira, úti jegyzetei re, interjúira vagy rádiónyilatkozataira. Ugyanakkor mindezekből kicsendül az őszinteség (amelyet különben korunk legnagyobb hiányának tart, mert a művészi feladatok között ez a legnehezebb) és a rendíthetetlen bizakodás abban, hogy a világ a szóértés útján fog haladni." Az egyedi és az általános, az egyéni és a közösségi, a nemzeti és a nemzetközi problémák egyeztetése Tolvaj szerint — s ebben mindannyian egyetérthetünk vele — korparancs. Hajoljunk hát közelebb egymáshoz, próbáljuk egymást megismerni, megérteni és megbecsülni, teremtsünk hidakat: itt, a Duna mentén és szerte a világon. „Az egymáshoz közelebb hajolás ugyanis nem azt jelenti, hogy nem látunk túl egymás orrán, hanem azt, hogy jobban halljuk egymást. És nemcsak a szülőföldön, nemcsak az országban, hanem Európában és a világban is. Mert ez is korparancs." » Ez Tolvaj Bertalan mondanivalójának a lényege: s aki nem süket és nem vak a szóra, ért a szóból. Megérti Tolvaj Bertalan üzenetét, hagyományápolásra, anyanyelvszeretetre, hídépítésre sürgető szavait. VARGA ERZSÉBET 11
