A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 4. szám

Bizakodással várta a selejtezőket Jády Károly, a Spartak Ko­­márno ökölvívóinak edzője. — Talán sikerül. Olyan eredményt érnénk el, amilyet eddig soha. Sikerült. A komáromi fiúk bevere­­kedték magukat az ökölvívás legma­gasabb osztályába, az első ligába. Olyan siker ez, mintha például a komáromi labdarúgók jutnának be az első ligába és a Duklával, Slo­­vannal, Interrel mérkőznének a baj­noki pontokért. Nemcsak Jády Károly, hanem ökölvívói is bizakodtak. — Egyszer csak sikerül már — mondták nekibuzdulással. Már második évtizede döngették az eddig bevehetetlennek bizonyult tott is kikerült közülük. Fölényesen, ötpontos előnnyel nyerték a szlová­kiai ligát, és selejtezőt vívtak az el­ső ligába jutásért. Az ellenfelek az ökölvívás régi fellegvárai: Ostrava és Prostéjov. — Nehéz lesz, fiúk, de a jelszó le­gyen: Most vagy soha! — biztatta ökölvívóit az edző. Fogadkozások nélkül, elszánt hit­tel készülődtek a fiúk: Szeder, Kur­di, Soléansky, Hajdók, Matkovics, Gubis, Bofansky, Bakonyi, Kovács Tibor, Csiliák, Paál, Malatinec, Hotovy, Cina, Gyerák; a két selej­tező mérkőzésen részt vett keret. Az első ellenfél az elsőligás Ostra­va volt. Az ostravai fiúk tulajdon­képpen a bennmaradásért küzdöttek, Papp Laci komáromi látogatásán mik­rofonon szólt a sok nézőhöz és az ökölvívókhoz is. Mellette jó barátja, Jády Károly CSAK ÍGY ők megedződtek az elsőligás mérkő­zéseken. — Mindent bele, fiúk — indította a szorítóba fiait Jády. Ami a biztatást illeti, kijutott a komáromi fiúknak, hiszen a selej­tezőket Galántán vívták meg, ahol az ökölvívósport az utóbbi években ugrásszerűen feljavult, és akárcsak Újvárban és Komáromban, a legnép­szerűbb sportág. Sok galántai szur­koló kivonult biztatni a komáromia­kat, meg aztán Újvárból is eljöttek az ökölvívás lelkes barátai, annál is inkább, mert hiszen az ő szorítójuk­­ban is nevelkedett néhány komáro­mi versenyző. Jády fiai részére jól kezdődött a találkozó. Szeder ellen­fél nélkül szerzett pontot, Kurdi már az első menetben erőfölénnyel verte ellenfelét, utána Soléansky aratott pontozásos győzelmet. Persze min­den súlycsoportban nem lehet győz­ni, hiszen az ellenfél versenyzői is keménykötésű ökölvívók. Az igyeke­zetben nem volt hiány, a komáromi TOVÁBB, FIÚK! várat. Néhányszor már kartávolság­ra került tőlük a legmagasabb osz­tály, de a hajrában mindig szerte­foszlott a reményük. Már akkor re­ménykedtek a keményöklű komáro­mi fiúk, amikor Jády Károly még maga is a szorító kötelei között küz­dött Gálisz, Szenko, Ágh, Takács, Ry­­savy és a többiek társaságában a be­jutásért. Akkor nem sikerült. Most igen. — Elsőligások vagyunk — borul­tak egymás nyakába az örvendező fiúk. Belemenős, keménykötésű, acél­­öklű, fickók. Nem ijednek meg a maguk árnyékától. Bátor, harcos szellemű fiatalok. Ilyenekké nevelte őket Jády Károly. — Elégedett vagyok velük. Fegyel­mezettek, szorgalmasak. Igen jó a szellem a csapatban — mondja az edző „fiairól”. Sokan nem szeretik az ökölvívást. Verekedős fickók, örökké csak a bunyón jár az eszük — húzzák rá­juk a vizeslepedőt, anélkül hogy egyet is ismernének közülük. — Az igazi ökölvívó a szorítón kí­vül nem fitogtatja erejét, nem vere­kedik, nem duhajkodik. A mi ököl­vívóink nem kötekedő fenegyerekek, hanem fegyelmezett, edzett sporto­lók — hangsúlyozza Jády. Az ökölvívó szakosztály a legjobb Komáromban. A hajógyáriak váro­sában olyan népszerű az ökölvívás, hogy egy-egy mérkőzésen több a szurkoló, mint a labdarúgó-mérkő­zéseken, pedig most a focisták is jól hajtanak. Amikor Papp Laci, a le­gendás hírű magyar ökölvívó, aki egyébként Jády Károly igen jó ba­rátja (sokat tanultam tőle is — mondja Jády) ellátogatott a komá­romi fiúk közé, háromezer szurkoló jelent meg a Szakszervezetek Háza szabadtéri színpadának lelátóin. Ezt a népszerűséget, egy sportág nép­szerűségét becsületes munkával, jó magatartással sok esztendős, nagy­szerű szerepléssel érték el Jády ék. Egyszerű, igénytelen gyerekek a komáromi ökölvívók. Szerények is, pedig már nemegy országos váloga- 1*_______________________________ Jády edző „munkában“ Okosan, hidegvérrel — inti Malatinecet Jády ed­ző. Malatinec megfogadta a jó tanácsot „Győz Csiliak“ emeli fel a komáromi Spartak egyik legtehetségesebb ököl­vívójának kezét a szorítóbíró gárda végig tartani tudta előnyét és Boíansky, Kovács Tibor, Malatinec és Gyerák győzelmével végül is 14:6 bizonyulták jobbnak a komáromiak. Az ostravaiak 10:10 arányban mér­kőztek Prostéjovval és így a Spar­tak előnyös helyzetben állt ki a má­sodik mérkőzésére. — Legyőzzük a prostéjoviakat és máris benn vagyunk az első ligában — reménykedtek. Szinte megtálto­sodtak a komáromiak, és bár ezen a találkozón az ostravaiak ellen győ­ző nehézsúlyú Gyerák kikapott, a többiek győztesen távoztak a szorító­­ból. Szeder, Kurdi, Soléansky, Mat­kovics, Botansky, Csiliák, Kovács Tibor, Malatinec és Paál győzelmé­vel 18:2 arányban győztek a komá­romi legények. Nagyszerű csatát nyertek, lelkesedésük határtalan volt. Ilyen küzdelem után szokták mondani a szurkolók: — Szép volt, fiúk!

Next

/
Thumbnails
Contents