A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 4. szám

KÉPES KRÓNIKA

Gustáv Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke a prágai várban Lubomir Strougal szövetségi miniszterelnök jelenlétében fogadta Gaston Thornt, a Luxemburgi Nagyhercegség külügyminiszterét. A két ország kapcsolatai további fejlesztésének és elmélyítésének, valamint a kölcsönösen előnyös együttműködés kiszélesítésének lehetőségeiről tárgyaltak. — Felvételünk a fogadáson készült, balról az első Gaston Thorn.

lozet Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Bratislavában fogadta a csehszlovák szakszervezeti mozgalom képviselőit — Karel Hoffmannt, a CSKP KB Elnökségének tagját, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökét, Ladislav Abrahámot, az SZLKP KB Elnökségének tagját, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának elnökét, Václav Bézelt, a Szakszervezetek Csehországi Tanácsának elnökét és Frantisek Brabenecet, az SZKT titkárát. A szakszervezeti tisztségviselők beszámoltak Lenárt elvtársnak a szakszervezeti tagok kongresszus előtti aktivitásáról és kezdeményezéséről, valamint a IX. országos szakszervezeti kongresszus előkészületeiről. — Képünkön: (balról) Karel Hoffmann, Jozel Lenárt és Ladislav Abrahám elvtársak.

Kegyelettel emlékeztek meg Ladislav Novomesky nemzeti művészéről, az SZLKP KB tagjáról, a CSKP érdemes tagjáról és sok éven át áldozatkész funkcionáriusáról, a jelentős politikusról, költőről és újságiróról, abból az alkalomból, hogy a bratislavai krematóriumban elhelyezték a hamvaival telt urnát. — Képünkön: Miroslav Válek, az SZLKP KB elnökségének tagja a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális minisztere a bratislavai krematóriumban elhelyezte a Ladislav Novomesky hamvaival telt urnát.

(Felvételek: CSTK)

Ha Karol Smidke életrajzával foglalkozunk, ha papírra vetjük gazdag munkásmozgalmi tevékenységét, önkéntelenül is pártunk történetét elevenitjük fel. Karol Smidke forradalmi múltja egybeesik Csehszlovákia Kommunista Pártjának a felszabadulásért vívott küzdelmével.

Karol Smidke 80 évvel ezelőtt, 1897. január 21-én született Vítkovicéban. Már asztalostanonc korában tevékenyen részt vett a Szociáldemokrata Párt ifjú szekciójának mozgalmában. Az első világháború idején 1914-től 1918-ig Pólóban teljesített katonai szolgálatot egy tengerészegységnél. A háború után Közép-Szlovákiában folytatott tevékenységet a Szociáldemokrata Párt marxista baloldala csoportjában. 1921-ben a Banská Bystrica-i kerület küldöttjeként részt vett a CSKP alakuló kongresszusán Prágában. 1930-tól Moszkvában az SZKP pártfőiskoláján végezte tanulmányait. 1935-ben beválasztották a CSKP Központi Bizottságába; majd országgyűlési képviselőnek válaszották meg a Banská Bystrica-i kerületben.

A müncheni döntés után a párt utasítására a Szovjetunióba emigrált, itt beosztották a moszkvai rádió „Za slovenskú slobodu" nevű adásának szerkesztőségébe s ott kifejlett munkásságával küzdött Csehszlovákia népeinek felszabadításáért. 1943-ban a párt a szlovákiai fegyveres felkelés megszervezését bízta rá. Varsó térségében ért földet ejtőernyővel. Onnan körülményes utakon verekedte át magát a klerikálfasiszta szlovák állam területére. Megérkezése után hozzálátott az — immár ötödik — illegális központi bizottság megszervezéséhez. Az egymást követő előző négy központi bizottságot a szlovák állambiztonsági szervek leleplezték és tagjaikat börtönbe vetették. Az ötödik központi bizottságnak, amelyben Karol Smidkén kívül Gustáv Husák és Laco Novomesky is helyet foglalt, az a történelmi jelentőségű feladat jutott osztályrészül, hogy a felszabadító harcok utolsó szakaszában megszervezze az egész országra kiterjedő felkelést.

Az ötödik központi bizottság érdeme, hogy ismét kiépült a párt hálózata, amelyet immár központilag irányítottak. 1943 végén a párt illegális vezetősége a haladó szellemű polgári pártok képviselőivel megalakította az illegális Szlovák Nemzeti Tanácsot. A fegyveres felkelés előkészítésének megtárgyalása céljából Karol Smidke 1943. augusztus 4-én a Szovjetunióba repült. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején Smidke elvtárs fontos állami és politikai tisztségeket töltött be. Egyik elnöke lett a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, tagja az új államvédelmi tanácsnak, majd a partizán törzskar főnökévé nevezték ki. Végül pedig a kommunista és a szociáldemokrata párt Banská Bystrica-i egyesülő kongreszusán megválasztották Szlovákia Kommunista Pártjának elnökévé.

A felkelés átmeneti leverése utón Smidke élete kockáztatásával Nyugat—Szlovákiába utazott és ott folytatta forradalmi tevékenységét. Megszervezte a felszabadulásért vívott harc végső szakaszát, a helyi nemzeti tanácsokat.

Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felszabadítása után is különböző fontos állami és párttisztségeket töltött be. 1945-ben tagja lett a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének. 1945 augusztusában ő töltötte be Szlovákia Kommunista Pártjának elnöki tisztét. Később elnöke volt a Megbízottak Testületének, valamint a Szlovák Partizán Szövetségnek. 1945-töl 1952. december 14-én bekövetkezett haláláig nemzetgyűlési képviselő volt.

A személyi kultusz időszakában

1950-ben Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusán Karol Smidkét „burzsoá-nacionalista elhajlás“ vádjával kizárták a pártból.

1952-ben azonban teljes mértékben rehabilitálták.

Karol Smidke élete utolsó napjáig hű maradt a párthoz, a kommunista eszmékhez és a munkásosztályhoz, amelynek soraiból származott. Születésének 80. évfordulóján Szlovákia dolgozó népe szeretettel emlékezik Karol Smidkére, a hivatásos forradalmárra, emlékét kegyelettel őrzi. RÓJÁK DEZSŐ