A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 4. szám

Ügy képzelem el a XII. országos köz­gyűlés utáni időszakot, hogy nem vál­toztatunk a jól bevált munkaformá­kon, de javítjuk a minőségüket, nem változtatunk a szervezeti élet jelenlegi for­máján sem, csupán rendszeresebbé tesszük ezekket az összejöveteleket főleg ott, ahol ez nem mindig sikerült: a helyi szervezetekben. Az aktívabb szervezeti élet megteremtése ér­dekében javaslom: az elkövetkezendő öt év­ben a CSEMADOK-mozgalom központjává a helyi szervezeteket tegyük meg! A XI. orszá­gos közgyűlés utáni kulturális tevékenysé­günk egész tartalma alakította ki ezt a véle­ményemet, ugyanis tagságunk zöme nem a központi és járási szervekben, hanem a he­lyi szervezetekben fejti ki tevékenységét. A helyi szervezet ugyanabban a gazdasági­társadalmi közegben tevékenykedik, amely­ben a tagság többségét irányító párt-, állami és társadalmi szervek. Számunkra tehát nem lehet közönbös, hogy e szervekkel való ta­lálkozás milyen szinten történik. Az anyagi bázissal rendelkező szövetkezet vagy üzem csak akkor fogadja el társként szervezetün­ket, ha nem az utolsó helyen kullog a meg­levő tömegszervezetek ranglistáján; segítő ke­zet a jobb szervezeteknek nyújt a szövetkezet vagy az üzem, mert bennük látja biztosított­nak a befektetés megtérülését. A helyi szervezet fokozottabb anyagi, er­kölcsi, módszertani... segítése annál inkább is szükségszerű, mert amíg a központ és a já­rás apparátusa fizetett alkalmazottakkal dol­gozik, addig a helyi szervezetekben a munka önkéntes alapon történik és térítésmentesen. Munkaidő után kezdődik az önkéntes munka, amelyben jószándékú tanáccsal, bátorítással és egyéb segítéssel nagy eredményeket lehet A CSEMADOK XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRE KÉSZÜL. A SZÖVETSÉG LAPJA, A HÉT AZ ESEMÉNY JELENTŐSÉGÉT ÜGY KÍVÁNJA NÖVELNI, HOGY HOGYAN TOVÁBB? CÍMMEL HASÁBJAIN MEGSZÓLALTAT ÉRDEMES KULTÜRMUNKÁSOKAT, CSEMADOK-TISZTSÉGVISELÖKET, ÉS HELYET AD A SZLOVÁKIAI MAGYAR KULTÚRA ISMERT SZEMÉLYISÉGEI írásainak is. teszi ezt azzal a céllal, HOGY A KULTURÁLIS MUNKA SZÍNVONALA tovább javuljon, mai SZAMUNKBAN SIDÓ ZOLTÁNÉ, A CSEMADOK NŐVÉ ZAMKY-I ÉRSEKÚJVÁRI HELYI SZERVEZETE ELNÖKÉÉ A SZÓ. HOGYAN TOVÁBB? elérni, de a munkát, az igyekezetei, szándé­kot ... látni, értékelni és becsülni kell. A helyi szervezet a tagság számára jó is­merősökből álló közösség. Ez a közösség lát­ja, tudja és kielégíti (láthatja, tudhatja és kielégítheti) a tagság társadalmi és kulturális igényét. A feltételek megteremtése a járási és központi tisztségviselők részéről sokszor eredményesebb, mint a helyi vezetőség ma­­gáramaradt igyekezete. A helyi szervezet vezetősége és tagsága a község vagy város gazdasági és társadalmi életének különböző területén dolgozik. E mun­ka során kapcsolatot teremt a szövetségen kívülállók tömegével. A tagtoborzás eredmé­nyessége pedig nem a járás vagy a központ munka-színvonalától függően sikeres vagy si­kertelen, hanem a nem tagokra, a kívülállók­ra közvetlenül hatást gyakorló helyi szerve­zet tevékenysége alapján. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy olyan időszakban (évben, években) növekedik a tag­ság létszáma, amikor a helyi szervezet ered­ményes munkát fejt ki. A taglétszám pedig számos szempontból lényeges tényező. A vi­szonylag nagy szervezetek általában jók is — és fordítva. A helyi szervezetek tevékenysége ember­­központú. Nem általában készítenek műsort, hanem pontosan tudják, kiknek táncolnak, szavalnak, énekelnek ..., konkrét emberek­kel, konkrét emberekért szerepelnek, dolgoz­nak. Támogatni kell az ilyen tevékenységet, főleg a munka szervezőit, irányítóit, mert az ilyen nem hivatásos tevékenység még a hi­vatásosnál is jobban igényli a rátermett ve­zetőket és irányítókat, a jó emberi és erköl­csi tulajdonsággal bíró, jó munkafeltételeket teremtő és megtartó tekintélyeket. SIDÓ ZOLTÁN Czuczor Gergely mell­szobra a CSEMADOK Nővé Zámky-i (érsek­­újvári) helyi szerveze­tének székháza előtt A tagság sokszor nem is ismeri a lehető­ségeit, gyakran oda sem figyel, hogy vezet-e a vezető? A nagyobb áttekintéssel rendelke­ző felettes szerv nyújtson segítséget a tiszt­ségviselők kiválasztásához is. Nekünk is cél­tudatos káderpolitikát kell végeznünk, és nemcsak a járási és a központi szerv eseté­ben, hanem a helyi szervezetekben is. Keve­sebb adminisztrációval, de jól. A párt vezető szerepét nekünk is biztosítanunk kell. A já­rás tisztségviselői beszéljék meg a községek és városok pártbizottságával az új jelölőlis­tát úgy, hogy az évzáró taggyűléseket követő időszakban mindenütt a legmegfelelőbb em­berek kerüljenek a helyi szervezetek élére. A helyi szervezeteket a mai kor követel­ményeinek megfelelően lássuk el. Az ügy­szeretet és az elkötelezettség csupán kezdet­ben bizonyult elegendőnek. Ma azonban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az ügyszeretethez állandó helység, megfelelő felszerelés, szakértelem és rendszeres mun­ka is szükséges. Ezek nélkül nem dolgozhat egyetlen szakcsoport sem, szakcsoportok nél­kül pedig nincs helyi szervezet. Mindezekért és még sok másért is javaslom tegyük helyi szervezet központúvá a szövetség munkáját! Ez a javaslat persze nem a központi rend­­dezvények ellen szól. Nem is szólhat, hiszen Zselizen és Gombaszögön a legjobb helyi szervezetek együttesei mutatkoznak be. Nem szól a járási, az országos vetélkedők és ver­senyek ellen sem, hiszen ezeken is a helyi szervezetek munkájának színvonalát mérjük le. Javaslatom olyan munkamódszer és elv mellett szól, amely elsősorban, de nem kizá­rólagosan a helyi szervezetek jobb munká­ját tenné lehetővé. A XII. és a XIII. országos közgyűlés kö­zötti időszakot két részre kellene osztani. Meg kell vizsgálni, milyen anyagi körülmények között dolgoznak helyi szervezeteink: van-e állandó termük és berendezésük, milyen fel­tételek mellett használhatják a szövetkezeti klubot vagy a kultúrházat, van-e pénztáruk­ban a tevékenységhez elegendhetetlen szük­séges pénzük. Milyen a helyi szervezet és a szövetkezet (üzem, hnb...) viszonya, mennyi­re munkaképes a helyi szervezet vezetősége stb. Erre elég egy esztendő. Még a kis lét­számú apparátus sem lehet akadály. Lesz aki segítsen, csak el kell kezdeni a munkát!- Itt nem csupán azokat az áldozatkész kultúrtár­­sakat hozom fel követendő példának, akik 1949—50—51-ben körbegyalogolták az orszá­got és amerre jártak, mindenütt kulturális szervezetek alakultak; számolunk a járási elnökségek tagjainak a jelentőségével és az aktivisták segítőkészségével is. Második lépés lenne a tatarozás kora, amikor nemcsak formában jelentene újat, ha­nem tartalmi minőségben is. Annyi már most biztos, hogy a jobb anyagi helyzet jobb ered­ményeket szül. Ezt bizonyítandón szolgáljon pár adat a mi helyi szervezetünkről. Az 1976-os évzáró taggyűlés napján 860 tagja volt az újvári helyi szervezetnek. Saját székházunk van. Évi brutto bevételünk meg­haladja a százezer koronát. A húsztagú ve­zetőség rendszeresen, minden második héten ülésezik; sorraveszi és értékeli a népi tánc­csoport, a társas tánccsoport, a színjátszó cso­port, a honismereti kör, a képzőművészeti szakkör, az ifjúsági klub, a hímző kör és az énekkar tevékenységét. A felsorolt szakcso­portok a tagság sokirányú érdeklődését elé­gítik ki, több-kevesebb sikerrel. Az a tény, hogy rendszeresen dolgozunk — figyelembe véve a szakcsoportok eredményeit is — már sok mindent elmond arról, milyen szerepet tölt be a helyi szervezet a tagság és a város kulturális életében. Többek között azért is sikerült ilyen szin­tet elérnünk, mert a helyi és járási szervek és a vnb sokoldalú anyagi támogatásban ré­szesíti szervezetünket. A

Next

/
Thumbnails
Contents